rdekes kaland Pakkal (2)

Éjjel együtt aludtunk, de hajnalban felébredve visszaköltöztem a saját ágyamra és feloldottam az ajtónk lezárását is. Szerencsére, mert hamarosan kopogtattak. A kalauznő volt. Megkérdezte, hogy hozhatja-e a reggelinket? Igenlő válaszunkra elment s hamarosan visszatért egy tálcával, amin két ezüst podsztakanikban (poháralátét) hozta a hőállóüveg poharakban a sűrű, sötét teánkat és egy kistányéron a kekszeinket. Mi pedig elővettük a magunkkal hozott szendvicseinket és azokat is megeszegettük, míg kortyolgattuk rá a forró teánkat. A kekszeket a végén ettük meg.
Majd egyenként elmentünk a fürdőszobába megborotválkozni és utána megfürödni/letussolni és vissza a kupénkban már felöltöztünk a szabadidőruhánkba a hálóruháinkból. (Érdekes most Pak már nem vette fel a hosszú alsóját.  Természetesen végignéztük a másik átvedlését a hálóruhából, a felöltözését.)
Majd indítványoztam, hogy menjünk át az étkezőkocsiba, amin Pak elcsodálkozott: „- Hiszen most reggeliztünk itt.” – mondta. Legyintettem és jött velem. Az étkezőkocsiban már nem volt kétszemélyes asztal, így egy négyszemélyes asztalhoz ültünk le, ahol már ült két srác. Bemutatkoztunk kölcsönösen: az egyik, idősebb srác, aki túl lehetett már a XXX évén, Nyikolajnak mondta magát és gépészmérnökit végzett Leningrádban; míg a másik Borisznak mutatkozott be és most végezte az orvosi egyetemet szintén Leningrádban. Ők Budapesten voltak turistaként pár napot s most mennek haza Moszkván át Leningrádba.
Megörültünk, mert mi is Pakkal a Vörös Nyíllal terveztük tovább menni Moszkvából este Leningrádba, szintén hálókocsiban. Meg is volt a jegyünk nekünk is, de a srácoknak is, így hamar kiderült, hogy este-éjjel is útitársak leszünk. Így abban is megegyeztünk, hogy napközben együtt lógunk Moszlvában.
Mivel közben jött a pincér, így én is rendeltem magunknak gombás rántottát, vajat, lekvárt és zsemléket, valamint kis kancsókba kávét és külön tejet is hozzá. Még Pak csodálkozására kértem blincsiket (palacsintákat) és mellé vagdaltakat (húsgombócok) is paradicsommal és mustárral. Végezetül pedig olajos halat és fekete kenyeret. Nyikolaj és Borisz bólogattak a rendelésemet hallva és nevettek, mert szinte mindent ők is korábban megrendeltek maguknak, de teával.
Hamarosan hozták is a rendeléseinket és hozzáláttunk az evéshez, csak előtte én még kihámoztam a szabadidőruhám zsebéből egy kis üveget s egy tábla csokoládét. A kis üvegben Meinl kávépor volt, amiből tettem a kávés kancsóba és utána dobtam 4 kocka étcsokit is. Pak és az orosz srácok is elhűlve nézték ezt, de észrevettem, hogy a pincér is érdeklődően visszanézett ránk.
Persze azonnal visszaintettem és kértem tőle még két kávéscsészét és egy kis kannát forró kávéval. Elsietett, s hozta is azonnal. Én pedig a kis kannába tettem pár kanállal a Meinl kávéból és abba is tettem négy kocka étcsokit.
Megettük a szilárd kajánkat, a gombás rántottát, majd a vagdalttal a palacsintákat. Én mustárt és paradicsomot is ettem hozzá/mellé, de Pak csak megkóstolta s nem ízlett Neki. (Több maradt nekem így! ) A mustár túl erős volt számára, a paradicsom meg ízetlen. Így kicsit megborsoztam, megsóztam és még pirospaprikát is szórtam rá, összekevertem és kicsit kértem a srácok teájából, azt is öntöttem hozzá, mellé. Összekavartam és mindenki megkóstolta. Így már fűszeresen jobban ízlett a társaság tagjainak.
Az orosz srácok gyorsan lehörpintették a teájukat az evés végén, majd élvezettel kortyolgatták a nekik készített kávét. Pak is élvezettel kortyolgatott abból, pláne mikor a maradék csoki kockákat kiosztottam közöttük, hogy most azt tegyék a nyelvükre és úgy kortyolgassanak rá kávét.
Nem siettünk, így elbeszélgettünk még az asztal mellett, majd mikor azt a pincérünk leszedte, rendeltem tőle egy üveg száraz grúz bort és négy poharat. Iszogattunk és beszélgettünk. Ki hol bolt, mit látott és mit szeretne még megnézni holnap Moszkvában. (Paknak nem volt vágya, mert Ő ott tanult s szerinte mindent látott már, amit érdemes volt. Somolyogtam ezen.) Nyikolaj és Borisz is volt már Moszkvában, de csak szinte átutazóban, így számunkra minden új, érdekes lesz. Kérdezősködtek, hogy én mit szeretnék megnézni. Somolyogva azt válaszoltam, ha elmondom, biztosan velem jönnek mind a hárman. Fogadtunk, még Pak is.
Nyertem! A Novogyevicsi temetőt javasoltam, majd a Fegyvertárat aKremlben.
Pak megjegyezte, hogy egyikbe sem lehet „egyszerű” embernek bemenni. A temetőben azrt nem, mert lezárt, különleges engedély kell a látogatáshoz, míg a Fegyvertárhoz a belépőt valutáért adják csak. Legyintettem, hogy nem akadály egyik sem.
Hitték is, meg nem is, de nem firtatták tovább, mert ahogyan kiürült az étkezőkocsi, már csak mi voltunk ott eléggé a közepén lévő asztalnál iszogattunk, beszélgettünk, Borisz és Nyikolaj arról kezdett kérdezősködni, hogy más szabadidőruhám is van-e s hoztam-e eladásra farmert magammal. Megnyugtattam őket, hogy ez is, az is van. A szabadidő ruhám éspólóim, meg hozzá a sportcipőm Adidas, a farmerom Levis.
Igen izgatottak lettek, de félénkem néztek körül, s halkan beszéltek, így javasoltam, hogy menjünk a kupénkba, ahol meg is nézhetik az árut és megbeszélhetjük az árát is. Vittük az üveget és a poharakat magunkkal.
A kupéban megmutattam a mondott dolgokat, s mind a két srác már vetkőzött is, hogy felpróbálja azokat. Boriszt a farmer érdekelte jobban, de Nyikolaj az Adidas sportruhámra hajtott. Mivel levettem magamról, hogy fel tudja próbálni, meglátta rajtam a Calvin Klein alsómat, azt is akarta, de Borisz is.
Így nagy vetkőzés s öltözés volt, csak Pak nézelődött, de nagyon, hiszen izgalmukban Borisz és Nyikolaj farka is kilógott a gatyájukból, mert alaposan megmerevedtek az izgalomtól. Pak óvatosan oda is nyúlt, de Borisz rácsapott a kezére. Nyikolaj már nem volt ilyen szégyenlős, mert letolta a gatyáját és elém állt, meglengette, hogy kapjam be.
Nem kellett biztatni, meg is tettem azonnal. Kicsit ugyan sziszegett, mert óvatosan ugyan, de meg is harapdáltam a farkát, majd bevettem a számba a golyóit is egymásután, azokat is megharapdáltam, megszopogattam. Majd cseréltünk, s most Nyikolaj élvezkedett rajtam.
Pak szomorúan nézett, míg Borisz megkönyörült rajta s a szájába adta a magáét, hogy legyen mit szopnia.
Nem tudtunk végig”menni”, mert nem volt hova kilövellnünk, így – sajnálattal – hamar véget ért ez a „műsor”. Mindenki visszaöltözött a saját, régi ruhájába, majd egyenként elmentünk a WC-be.
Mikor újra visszaért mindenki megbeszéltük, hogy egymás mellé cseréljük a kupéjegyeinket Moszkvába és éjjel lesz teljesebb „műsor” ott, majd.
A Moszkvába történő megérkezésig hátralévő majd egy napban szinte minden időt együtt töltöttünk, így a Moszkva előtti utolsó megállóban leszállva, majdnem lemaradtunk a vonatunkról, mert elcsevegtük az időt.
Szerencsénkre a vonat nem hogy késett volna, még majd fél órával hamarabb is beért a Kijevi pályaudvarra Moszkvában. Gyorsan leszálltunk és kint a pályaudvar előtt fogtunk egy taxit s azzal a Novogyevicsi temetőhöz hajtattunk. A csomagok a taxiban maradtak, mert a taxis is bejött velünk, még ő sem volt bent, ott moszkvai lakós létére.
Mindent nem tudtunk végignézni, csak a híresebb emberek, művészek, költők sírjait – közel a bejárathoz – s mentünk is vissza a taxihoz és azzal a Jaroslavi pályaudvarra, ahol leadtuk a csomagjainkat a megőrzőbe és ugyanazzal a taxival a Kremlhez hajtattunk.
(folyt. köv.)