Egyáltalán, hogy szólíthatlak ?

Megtörtént eset:
"Pofozást bírod ?"
"Hát...huh... nem is tudo..." Óriási csattanás balról, arc belobban, fül cseng, döbbenten szédeleg...
Nem volt eddig sem egy könnyű menet, bár valahol minden percét élvezte meghurcoltatásának, már vagy fél órája vonszolta az ismeretlen lány az erdőn keresztül, szószerint a tökeinél fogva... térdei remegtek,
itt-ott zsibbadt... és talán kezdett kicsit tartani is már az egyébként mosolygós, huncut szemű szépségtől ...

"Na még egyet, de ez most már nem lesz olyan cirógatós..." és ismét lecsapott teljes tűzzel a lány villám-tenyere. Fájdalomra riadóztatott elméjében, a homályoluló gondolatok között lázasan kereste a biztonsági szót. Nem volt rá szükség, nem jött újabb brutális pofon. Választott kínzója tovább vonszolta... ő pedig nyöszörögve, néha feljajdulva viselte a rángatást, közben még így is megbabonázva bámulta a ringó, formás hátsót, melyen hihetelenül gusztusosan feszült a fekete műbőr naci...volt hát csetlés botlás rendesen, zavarodott volt már tetőtől talpig, jöttek is persze az újabb szidalmak.

Egy órával ezelőtt még nem sejtette, hogy tényleg ez vár rá, be kellett látni, az események túlszárnyalták azt, amit remélt az előző esti rövid telefonos egyeztetés után... aztán eljött a reggel, gyönyörű, hűvös októberi napkeltével, pára szállt fel a tó fölött, ahová a találkozót megbeszélték. Mellette az erdő, tökéletes helyszín és időpont egy kis szabadtéri szórakozáshoz. A lány késett, de semmi gond, a nők már csak ilyenek... ) Fékcsikorgatva állt meg a Ford, szinte kipattant belőle, széles mosollyal bájos arcán. Gyorsan felmérte áldozatát, majd két cuppanós puszival köszöntötte, annak enyhe döbbenetére, és persze örömére... "Na, hogy csináljuk, mi legyen, hoztál magaddal valamit ? "
"Hát egy ilyet, például.. ezzel... izé, itt alul megkötözhetsz esetleg ...." válaszolta félszegen és előhúzott egy fekete fonott pórázt. Felcsillant a lány szeme: - " Üljünk be a kocsiba, rád teszem..." a hátsó ülésen minden teketória nélkül zippzárt tépett, majd gyakorlott mozdulatokkal, alámarkolt, és secc-pecc szorosan meglasszózta a herepárt. "Én így szeretem csinálni, csak a golyókat kötözöm..." magyarázta, egyenesen áldozata szemébe nézve. "Ahogy akarod, úgy jó ..." nyögött amaz. "Na gyerünk, erre ..." és a lány vezetésével az irányt az ösvény felé vették.

Próbáltak az elvétve kirándulók előtt nem feltűnőek lenni, így néha le-le kellett térni az ösvényről. "Lassú vagy, bénázol, rád fér egy kis ösztökélés... meg kéne vesszőzzelek...vágok is egy friss ágat... A francba, nincs itt a bicskám, pedig mindig szokott nálam lenni....mindegy, legszívesebben kinyalatnám magam veled, de ez most elmarad..." vonszolta tovább.
Majd talált egy letört ágat, amit kézzel kicsit még megtisztogatott.... " Azzal mi a terved ?" kérdezte riadtan áldozata." Feldugom a seggedbe!" vágta rá a lány, majd utasította: "Fogod a fát két kézzel és pucsítasz. Nadrág marad, így nem lesznek nyomok...most pedig számolod az ütéseket... "teljes erővel kezdte ütlegelni: "Azt mondtam számolod, nem azt, hogy üvöltözöl!!! "

Áldozatunknak hát minden oka megvolt már, hogy teljesen szétesettnek érezze magát... a pofonsorozat után az utolsó parancs az volt, hogy a lány mögött térdelve verje a farkát, ami záró akkordként elég keserves, élvezés néküli, ám valahogy mégis lelket tisztító megaláztatás volt.

Eljött lassan a búcsú pillanata: "....és egyáltalán hogy szólíthatlak ?" kérdezte a lányt... mire ő gyöngyöző kacaj kíséretében közölte a kurta és egyértelmű választ:
"Úrnőmnek ! "

Találkoztak még vajon ezek után?
Naná ;)
Búcsúzáskor már nem is kettő, hanem három cuppanós puszi csattant el... van az úgy, hogy sosem elég a csattanásokból....