Elhagyva 5 - lelki terror

Mondanom sem kell, a hölgyek vacsoráját csak kívülről figyelhettem meg. Egy forgalmas belvárosi vendéglő volt, ezért nem volt túl feltűnő, hogy egy fa alatt álldogálok. Közben zakatolt az agyam arra gondolva mit akar csinálni velem Barbi. Annak alapján amit eddig tett, semmi jóra nem számítottam. Közben arra lettem figyelmes, hogy eléggé intim módon beszélgetnek. Közel hajoltak egymáshoz, de lehet csak nagy a zaj bent. Tulajdonképpen örülnék, ha inkább együtt lennének, mintha pasi lenne a dologban, azt nem tudnám elviselni. Már nagyon éhes voltam. Legközelebb fogok tartani valami nassolnivalót a kocsiban ilyen esetekre.
Nem tudtam betelni a látvánnyal, ahogy kényelmesen ültek ott. Már egy óra is eltelt, de még csak iszogattak. Ha jól láttam pezsgő. Csak nem ünnepelnek valamit? Néha nagyokat nevettek. Elnéztem a többi embert is, akik ilyen helyekre beülnek. Többnyire fiatalok, vidámak. Sokat nevetnek, órákig üldögélnek, esznek, isznak, telefonálgatnak, kimennek vécére. Belegondoltam saját nyomorúságos életembe is. Nem akartam azt, ami most van. Andival azt hittem, lesz egy igazi kapcsolatunk, ezért mindent megtettem érte, folyton a kedvébe jártam. Eleinte alig tűnt fel, hogy egyre gyakrabban és egyre többet kér. De szerettem boldognak és gondtalannak látni. Mire felocsúdtam, már új pasija volt. Most pedig kényszerpályán vagyok, mert még így elhagyva is arra gondoltam, hogy nem bánthatom meg azzal, hogy nem teszem meg amit kért. És azt kérte, hogy Annáért tegyem meg ugyanazokat a dolgokat. Már ezt is elfogadtam, de máris itt van egy újabb nő, Barbi. És hiába teszek meg mindent, mégis nekem kell bocsánatot kérnem, én kell szégyellnem magam és most itt állok mellőzve, kihasználva.

Most hozták az ételeket, a pincér flörtölt kicsit velük, mindketten nevettek. Néha rám is néztek, de csak egy-egy pillanatra, mint ahogy az ember kinéz a bicajára, hogy megvan-e még. Sokáig ettek és a végén láttam, hogy a pincér egy dobozzal tér vissza, biztosan eltették a maradékot. Örültem neki bármi is az, mert nagyon éhes voltam. Még desszertet is ettek és ittak még valamit, talán koktélokat. egyre többet nevettek. Én pedig egyre kellemetlenebbül érzem magam. Az elején melegem volt, most már fáztam, megélénkült a szél és a port is fújta. Az autó a közelben parkolt, jó lett volna ott ülnőm zenét hallgatva. Közben elkezdett esni az eső is. Ezt észrevették a hölgyek is odabent. Azt vártam volna, hogy az autóhoz küldenek, de nem így történt. Anna írt rám:
- Ázik a macska mi? Maradj csak szépen a helyeden.
- Igenis Anna, de azért fázom is kissé, remélem jönnek hamarosan.
- Hova sietsz? Nem mész sehova. Mi jól érezzük magunkat. Most rendeltünk még italokat.
- Értettem Anna.
- Na lássalak, ide nézz, látni akarunk. Semmi jót nem érdemelsz azok után amit tettél. És ez csak a kezdet.
Néztem hát, nem tehettem mást. Egy férfi kibír egy kis esőt. Nemrég szemembe ment a por, azzal is szenvedtem. Anna úgy ült, hogy lábai jól láthatóak legyenek az ablakon át. Talán miattam? Közben rám írt Barbi is:
- A markomban vagy lúzer. Ne válaszolj.
Nem válaszoltam, de a gombóc a torkomban nagyobb lett. A gyomrom pedig hangosan korgott. Az eső alábbhagyott. Egy csöves pénzt kért tőlem, de nem adtam. Később egy zilált, kissé ittas nő jött hozzám:
- Egyedül vagy pasikám?
- Köszönöm nem.
Azt hittem megszabadulok tőle, de Barbi írt:
- Legyél csak kedves vele, ha kér valamit, adj.
Ezért válaszoltam a csöves csajszinak:
- Bocsánat hölgyem, miben segíthetek?
- Ó, micsoda úriember. Látom alaposan eláztál. Nem jött el a csajod a randira mi?
- Valahogy úgy, igen.
- Valahogy? Most eljött, vagy nem?
- Eljött, de nem velem. Most várok rá.
- Ja? Akkor te egy lúzer vagy. De legalább megmaradt a pénzed. Mi lenne ha fizetnél nekem egy vacsorát?
- Pénzem az nincs sok. De segítek, ha tudok. Mit szokott vacsorázni?
- Néha zsíros kenyeret, vagy ha összejön akkor gyrost. De úgy látom neked ennél többre telik.
Közben Anna írt:
- Add oda neki a telefonodat, hivlak.
Odaadtam és kissé bizalmatlanul fogadta, de hallotta hogy kicseng és felvette. Én meg álltam mellett sután. Aztán láttam, hogy odanéz az ablakhoz és Annáék integetnek neki. Ezt széles vigyorral vette tudomásul. Még egy ideig beszélt, bólogatott, nézett rám, de már megvetően, majd ideadta a telefont.
- Ekkora lúzert még sosem láttam. Rendeltem magamnak elvitelre egy adag cordon-bleut és egy üveg bort. Úgyis te fizeted. És fizetsz még nekem 10% borravalót is az árból, szóval ideadsz 2 ezret.
Ez az egész nagyon megalázó volt nekem. Odaadtam amit kért, majd bementem a csomagért és kihoztam neki. Ahogy kinézett a nő nem engedték volna be az étterembe. A végén még kezet csókoltam neki és jó étvágyat kívántam. Késő este lett, mire Annáék is végeztek, eléggé illuminált állapotban jöttek ki. Beültek a kocsiba, de még nem volt kedvük hazamenni. Tudtak egy helyet, ahol lehet táncolni, oda kellett vigyem őket. A környék zsúfolt volt, épp csak kiszálltak, én elmentem leparkolni. Már nem volt türelmük hozzám, ideadták a maradékot és maradhattam a kocsiban. Egy kevés köret volt a maradék, de meg volt szórva borssal, sóval meg valami olajjal, vagy valami mással, nem volt hozzá evőeszköz sem, de percek alatt felfaltam és örültem neki. Nemsokáig kellett várnom, hétköznap nem volt jó a hely, de legalább ülhettem, el is szundítottam kicsit. Hazafelé már levegőként kezeltek, lábaik fájtak a tánctól, be voltak csípve. Anna még eligazított.
- Vigyél ki a garázsba mindent ami kell, nem jöhetsz be csak ha hívunk világos? Reggel viszed Barbit munkába, ezért 8-kor bejössz, rendet raksz, kávét főzöl neki és reggelit készítesz ha kér. Benézhetsz nehogy elaludjon.
Tudomásul vettem, kivittem a dolgaimat. Szerencsére a ház és a garázs között volt még egy kis előszoba-szerű helység, ott volt a mosógép, egy hűtő, kamraként is működött, volt ennivaló is, de csak ilyen száraz tészták, rizs, konzervek, éhen halni nem fogok. Ide hoztam egy sátorba való matracot, hálózsákot, próbáltam berendezkedni ahogy lehetett. Beszűrődtek azért hangok, hallottam, hogy még szól a zene, beszélgetnek, remélem Barbi fel fog tudni kelni időben. Megpróbáltam elaludni, csak a gondolataim nem engedtek. Miközben így örlődtem nyílt az ajtó, valaki bejött hozzám, de a sötétben nem láttam ki. Belém rugott, a felismertem, Barbi volt az.
- Tetszett amit éreztél reggel?
- Igen Barbi, de nem volt szép, hogy hazudott róla.
- A te neved kuss. Itt mindig nekem van igazam. Most kapsz még az ízből.
Ezzel felém állt, majd leült a számra.
- Nyalj!
És nyaltam, faltam, nem tehettem mást. Megkereste a mellbimbóimat és csípte csavarta, míg fájt és ezt megérezte a nyelvmunkámon is. Később a golyóimat is megtalálta, a csúcs előtt elkezdte erősen szorítani, annyira, hogy kínlódva csináltam, de a hangomat elfojtotta a nedvessége. Miután elment faképnél hagyott.
- Nehogy magadhoz nyúlj!
Nem is tudtam volna kezdeni magammal semmit, a fájdalomból lassan szedtem össze magam és úgy ahogy voltam elnyomott az álom.

Folyt. köv.