Takarítás egy erdei házban 11. rész

-természetesen Úrnő! Mondtam már, hogy azt tehet velem amit csak akar. Azzal levetettem a nadrágszíjamat és megmutattam az álló farkamat. Blanka kislányosan, kacéran, erotikusan nézte egy darabig, majd odajött hozzám és megsimogatta.

-meg is szoríthaja, ütögetheti Úrnő-bíztattam. Erre keményebben megfogta, de nem ütött rá. Aztán megszólalt:
-a fenekedet is megnézném. Megfordultam és pucsítottam.

-nem így, azzal leült egy kőre és azt mondta feküdjek a térdére. Én álló farokkal hasaltam a térdeire, a csaj meg finom kis kezeivel elkezdte simogatni, nyomkodni a csíkjaimat, hurkáimat.

-szóval azt szereted, ha kékre-zöldre vagy verve.

-igen Úrnő, főleg, ha ostorral.

-szépek ezek a csíkok, tetszenek, így nem unalmas a feneked, többszínű csíkok vannak rajta, tudtad? A vöröstől a szinte feketéig.

-örülök neki Úrnő, igen tudtam.

-és fájnak ezek a csíkok?

-az egész fenekem fáj Hölgyem, láthatja mennyire hurkás, mennyire el van dagadva, kékülve, lilulva, de különösen a fekete csíkokat érzem, amiket a cirkuszi pálca okozott.

-ezeket itt? Azzal megnyomogatott néhány fekete csíkot én meg akaratlanul felszisszentem.

-igen, azokat Úrnő!

-te jó Ég! Ha ezek ennyire fájnak nyomásra, akkor mennyire fognak fájni a pálcázáskor, korbácsoláskor?

-hihetetlenül fognak fájni, de már megszoktam, hogy ennyire elvernek Hölgyem.

-ordítani fogsz a deresen?

-valószínű, mert egyszerűen nem lehet kibírni ordítás nélkül, ám remélhetőleg betömik a számat és jól lekötöznek. Akkor verhetnek ameddig akarnak, úgysem tehetek semmit.

-és te ezt szereted?

-igen Úrnő, nekem kell a verés, különben frusztrált leszek.

-nem félsz a mogyorópálcától és az esti korbácsolástól?

-de igen, nagyon félek, éppen ezért izgató.

-mitől félsz a legjobban?

-a korbácsolástól félek, mert nagyon fog fájni és nem szeretnék rosszul lenni, elájulni, vagy meghalni.

-meghalni?

-igen, egyszer egy hatalmas sjambokkal vertek el, ez egy nagyon erős gumis bot, Afrikában fegyver. Annyira elvert azzal egy csodálatos, szadista nő, hogy közel kerültem a halálhoz, azóta félek, hogy nehogy leálljon a szívem a nagy veréseknél.

-micsoda, majdnem leállt a szíved?

-hát legalábbis közel voltam hozzá. Úgy el voltam verve, hogy már nem éreztem semmit, csak, hogy a testem nem bírja tovább ezt a kemény büntetést. De nem tudtam ellenállni, mert le voltam kötözve és be volt tömve a szám. Fél órán keresztül szinte folyamatosan kaptam a seggemre az ütéseket, olyan nagyokat, hogy abból 5 perc is kibírhatatlannak tűnt.

-nagyon durva lehetett, miért vert el ennyire az a nő?

-én mondtam neki, hogy azt akarom verjen el anyira, mint a középkorban egy szolgát, akit munka helyett henyélésen kaptak és akinek örökre el kell venniük a kedvét a lustaságtól. Ám nem gondoltam, hogy szinte végig sjambokot fog használni. Az úgy rendben lett volna, ha eleinte szíjjal, korbáccsal, ostorral, pálcával ver el és csak a végén használta volna a sjambokot. A másik dolog pedig, hogy ez a szadista nő kivételes tehetség, még a férfiaknál is nagyobbakat tud ütni, valahogy jobban felveszi a lendületet.

-szóval ezt a fenekedet verte el ez a nő -azzal megsimogatta ismét a fenekemet. Amúgy lefényképezhetem?

-természetesen Hölgyem! Azzal Blanka elővette a telefonját és néhány fotót készített a hurkás fenekemről. Én még azt is mondtam, hogy holnap még „szebb” lesz, mert még két verésem hátra van. Erre azt felelte, hogy Merkel család előtt szégyenlené, ha látnák, amint érdeklődik a fenekem látványa iránt.

-akkor lefotóztatom majd velük és elküldöm Önnek, jó?

-rendben. Na mostmár menjünk haza. Felálltam és visszahúztam a nadrágomat, ám elől kidomborodott, mert a farkam még rendesen ágaskodott, hiszen egy fiatal lány ölében voltam, aki simogatta a fenekemet.

-ott elől, miért más színű a nadrágod? –kérdezte Blanka

-mert éveken át ebben a rabszolganadrágban vertem ki a farkamat, vagy élveztem bele a dereseken, vagy oszlopokhoz kötve, ezért a sok ondótól jobban ki is fakult, meg sárgásabb lett.

-azta kurva! –nevetett a lány, azzal a kezével ismét megtapogatta a farkamat a nadrágon keresztül. Ezzel jobban szemügyre vette a kikopott színt.

Aztán elindultunk a Blankáék háza felé.

Folytatása következik