Kötések Köteléke 2.

2. Második fejezet: Történések!

Lefeküdtem az ágyra, szorosan rámhuztak egy maszkot, és már nem láttam mi is történik körülöttem. Pár perc után azt érzem, hogy az ágy megmozdul, a szivverésem felgyorsul. Éreztem, hogy elvisznek valahova, de fogalmam sem volt, hogy hova.

Egy apró fénysugár szűrödik át a bőr maszkon, ami korlátozta a látásomat, megnyaltam az ajkaimat. Sokkal hüvösebb volt a levegő, az új helyen. A mellbimbóim megdermednek és kitör a libabőr amint a hüvös levegő végig vonult az egész testemen.

Valahonnan messziről egy rekedt hangot hallotam, ami ezt mondta "Az ötös számú szolga megérkezett, amolyan ajándék ként neked"

Eltelitenek az érzések. Ez a pillanat az amire egész minitini korom óta vágytam. Amióta beléptem a BDSM világába, és kezdtem megszokni azt, hogy szolgaként éljek. Valami többre vágytam, valami keményebbre. Valami ami sokkal mélyebb, sokkal sötétebb és ijesztőbb is. Kilépni a komfort zonámon kivül. Akkor még úgy gondoltam, hogy ez gyerekjáték lessz.

Az évek alatt sok Dominnáns nővel sikerült találkoznom, minden eggyes találkozásból megtanultam valamit, hogy ki is vagyok valójában és, hogy hogyan debütálok szolgaként. Nagyon hálás vagyok az ő ugymond, edzéseiért és a kapcsolatokért amiket sikerült kialakitanom velük. Mindez felkészitett engem erre, a mostani pillanatra.

"ÖTÖS. A te választásod, hogy ezen a találkozón be legyen e kötve a szemed illetve, hogy nem fogsz egy szót sem kiadni. Ha beleegyezzel akkor csak tedd össze az ujjaidat és csettints kétszer. Viszont ha bármi gond van csak, nyugodtan kiabálhatsz is és befejezzük a jelenetet."

A legnagyobb magabiztossággal, csettintek kétszer és visszatartom a lélegzetemet is.

Még mielött rá tudtam volna eszmélni, hogy mi is történik pontosan, már egy pár kéz volt rajtam. Eggyeseknek puha, rövid ujjai voltak, hosszú körmökkel ami csak úgy táncolt végig az érzékeny bőrömön. Mások viszont kifejezetten erős és stabil kezek voltak, amik visszafogtak engem, és helyben tartottak.

Legszivesebben sirnék és orditanék. A sok túlnyomó érzés egészen idáig, belém hatoltak mint egy kamion ami éppen most ütközik bele egy útszéli fába, és ezek az érzések kitörni kivánkoznak...

De azt mondták, hogy maradjak csendben.

Azt mondták, hogy nem szólhatok egy szót sem.

Egy jó kislány vagyok.

Úgyhogy csak nyelek egy nagyot, és probálok engedelmeskedni.

Nem tudnám megmondani, hogy hány ember nézett miközben, probáltam visszatartani a szenvedő testemet. Lehettem egy ksi szobában is csak egy pár emberrel, de lehettem akár egy színpadon is.

Folytatás következik...