Látogatás a bdsm másik oldalán (3)

Egy ideig még tűrte, bár vonaglott már a teste és éreztem alig kap levegőt a mélytorkozás következtében. De csak kitépte már magát a kezeim közül, hátrarántotta a fejét, ahogy térdelésében felegyenesedett. Így szabad lett a szája s jó nagyot szívott a levegőből, majd szaporán még jó párat utána. A vörös feje kezdett lassan kevésbé vörös lenni, hamarosan visszaállt a szokott színe.
- Ez nem lesz a kedvencem! – jegyezte meg végre.
- Dehogyis nem, majd megszokod. – bíztattam. – Csak elsőre ilyen…- tettem hozzá.
Hagytam egy kicsit térdelésben nézelődni, majd rászóltam:
- Ne húzd az időt! Ha szopni akarsz megtanulni, akkor gyakorolj! – utasítottam és a hajánál fogva megmarkolva nyomtam újra rá a fejét a farkamra.
Nem ellenkezett, de szopott újra, majd már maga intézte úgy, hogy néha jobban befogja a farkamat, míg csak az a torkát nem érte. Most már ügyesebben tette, így nem is fuldoklott már.
Jó ideig gyakorlatozott, szopott lelkesen, én pedig hol a gerincén húzkodtam a körmeimet, hol pedig az újra felmeredező farkát fogtam a markomba és szorongattam, csavargattam, vagy még a golyóit is hozzáfogva gyömöszöltem, gyötörtem, próbáltam kizökkenteni a ritmusából.
Hol sikerült, hol nem.
Egy idő után - már kezdett besötétedni – felkapcsolódott az utcai lámpa s pont bevilágított az ablakokon át a szobába, rá – így leállítottam a szopását, felálltam, majd kimentem a WC-be pisilni.
Mikor visszajöttem, ő még mindig ott térdelt az előbbi helyén.
Felállítottam, odamutattam az ágy végére s utasítottam, hogy kis terpeszben állva hajoljon rá, feküdjön fel hassal az ágyra. Mögé léptem s a konyhaszekrény fiókjából hozott hússzurkáló, kétágú villával, végig haladtam a gerincén, fentről a nyakszirtjétől lefele a farkcsontjáig, majd már a körmeimet használva tovább, le-/be a vágatába és elérve az ánuszrózsáját, megujjaztam.
Először csak egy, majd már két ujjamat is beletolva és bent mozgatva, próbálva elérni a prosztatáját, majd mikor sikerült, kicsit azt is megmaszíroztam. A srác kéjeseket sóhajtott közben.
- Érzed, ez a G-pontod. Ha tovább masszíroználak itt, akkor nem is kellene a farkadhoz érnem, mégis egy idő után kilövellnél, biztosan, kéjesen. – mondtam, magyaráztam neki.
A srác hitetlenül rázta a fejét és nézett vissza rám. Hitte is, meg nem is, amit mondtam neki.
Én pedig abbahagytam az ujjazását és azt mondtam:
- Akkor hétfőn találkozunk reggel nálam.
Ő csalódott lett, de nagyon. Kelletlenül állt/egyenesedett fel és ment becsukta a spalettákat ps villanyt gyújtott az íróasztalon.
Így még odaállt elém s azt kérte, hogy ha ma már mást nem teszek vele, akkor legalább most, itt, szóban beszéljek vele csúnyán, alázzam meg nagyon. Mondjam el mindennek, hordjam le, káromkodjak…
Ezt sem tettem meg, hanem felálltam s eljöttem tőle.
Alig léptem ki a kapun, megszólalt a mobilom. Ő volt, hívott.
Csalódott hangon mondta, majd hogy nem szemrehányást tett nekem, hogy nem basztam szét alaposan, meg hogy magam mentem ki a WC-be, s nem őt vittem magammal, s nem őt fürdettem meg ott az aranysugaraimban. Nagyon ki volt akadva s lecsapta a telefont, búcsú nélkül.
Kicsit elgondolkoztam azon, amit mondott, de mentem tovább.
Még félsaroknyit sem mentem, már újra csörgött a mobilom, újra ő volt. Most is szemrehányást tett, mint az előbb, s megkérdezte, hogy nagyon sietek-e, nem mennék-e most vissza hozzá, megtenni, amit hiányol.
Kis töprengés után azt válaszoltam, hogy nem, nem megyek vissza. Még soha sehova nem mentem vissza, ha már eljöttem.
Majd hétfőn reggel bepótoljuk nálam, amit ma nem tettem meg, nála.
Elköszöntem, mert azt gondoltam, itta beszélgetés vége.
Tévedtem.
Alig értem ki a Körútra, újra szólt a mobilom: persze megint Ő volt.
Igen dühösen azt közölte velem – igen, közölte – hogy hétfő reggel ne várjam, nem fog jönni hozzám s töröljem ki a mobilszámát a telefonomból, mert soha többet nem akar látni, meg hallani sem rólam. Ne zavarjam a továbbiakban. Passz s megint lecsapta.
(- Nem komplett a srác! - állapítottam meg, majd később még azt, hogy még bizonytalan, túl fiatal s nem tudja kontrollálni a dühét, ami a szívén, az a száján.)
Mivel úgy is elutaztam külföldre, így majd egy hónapig nem is hallottam Róla semmit, igaz én sem voltam fent az smpixie-n.
Mikor hazaértem, egy ideig más dolgom is volt, így majd másfél hónap múlva mentem fel először s akkor láttam, hogy távollétemben többször is rám kattintott, megnézte a honlapomat. (Nyilván látta, hogy nem voltam fent.)
Így én is visszakattintottam rá, a honlapjára, majd küldtem egy üzit, hogy haragszil-e még rám?
Szinte azonnal jött a válasza, hogy nem, miért is kellene?
(Aha, akkor ennyi volt az emlékezet és a harag, düh. - állapítottam meg magamban.)
(folyt. köv.)