Elhagyva 4 - egyre lejjebb

Reggeli készülődés közben Barbi eléggé másnaposan nézett ki, alig szól hozzám. Kért egy kávét, majd hosszasan sminkelt a fürdőszobában. Szerencsére már előbb elkészültem, így vártam türelmesen.
- Hozd be a kocsimból azt a fekete táskát.
- Igenis hölgyem, kulcsot elkérhetem?
- Hozd ide a kézitáskám.
Megkönnyebbültem, hogy van rendes ruhája is, csinosan öltözött, cipőt is cserélt. Kiderült, hogy az én munkahelyem közelében dolgozik.
- Munka után el kéne hoznod megint, a kocsim itt marad.
- Értettem, nem gond.
- Tetszik amúgy nálatok, lehet hétvégén is maradok.
- Természetesen.
- Te mindenre igent mondasz?
- Általában igen. (most mondjam el, hogy Anna szolgája vagyok?)
- Jó dolga van Annának veled. Te ugye olyan szub-féle vagy?
- Nem szeretem az ilyen skatulyákat, inkább csak annyi, hogy szeretem kiszolgálni a nőket.
- Tényleg szereted? És mi van, ha ez fárasztó, visszaélnek vele? Szívatnak?
- Igyekszem elviselni amennyire lehet.
- Várj csak. Nekem, mint vendégnek is engedelmeskedsz?
- Igen hölgyem, Anna megbízott, hogy tegyem amit kér.
- Kezd tetszeni. Szeretném, ha meghívnál ebédelni a földszinti étterembe.
- Nem gond, 12-kor tudok menni.
- Az jó lesz.

Már megint kezd bonyolultabb lenni az életem. Nem tetszett, hogy sodródnom kell az eseményekkel. Jó lenne egy biztos pont az életemben. Délben ott voltam és Barbi is. Amikor kísértem volna befelé, megállított.
- Nem akarok veled mutatkozni. Te egy csicska vagy. Csak add ide a kártyádat és várj ott kint. A padok mellett, de nem ülhetsz le. Akarlak látni.
- Igenis.
Elvörösödtem a dühtől. Nagyon éhes voltam. Amúgy később megtudtam, hogy Anna oktatta ki erre a bánásmódra. Akkor csak magamban fortoyogtam, nem értettem, hogy lehet minden nő ilyen akivel összehoz a sors. Az ablak mellett ült és néha kinézett rám. Telefonon kaptam egy üzenetet.
- Nézz csak ide, lásd hogy eszem.
Néztem és láttam, hogy direkt lassan eszik, minden falatot megfontolva. Több fogást is evett, deszertet is, kávét is ivott. A kijáratnál ideadta a kártyámat és elment. Később írt, hogy megbeszélté Annával, munka után még mennek étterembe, koktélbárba, készüljek. Eléggé rossz volt éhesen maradni. A munkahelyi kis konyhában elcsentem egy marék kockacukrot és teleittam magam vízzel. Hazafelé menet úgy ült mellettem az autóban, hogy csinos lábain felhúzta kissé a szoknyát, majd terpeszben ült, aztán átvetette lábait, közben figyelt. Tesztre gyanakodtam, ezért próbáltam nem oda nézni, de azért valamennyire láttam.
- Tetszik amit látsz?
- Igen hölgyem, de nekem nem illik, nem szabad nézni.
- De észrevetted ugye?
- Igen, egy pillanatra láttam.
Egy idő után egyik ujját a számba dugta. Éreztem, hogy előtte a puncijában volt.
- Kérem ne tegye Barbi.
- Nekem te ne parancsolgass. Anna ideadott, azt mondta azt tehetek veled amit akarok míg velem vagy. Úgyhogy kussolj, vagy kikapsz.
- Igenis.
- Most add ide az ujjad, míg a lámpánál vagyunk.
Szépen beleirányította a lába közé, ahol már nagyon nedves volt. Nem tudtam hova tenni ezt a dolgot. Tetszett volna, ha más a felállás, de féltem Annától. Félelmem be is igazolódott, amikor hazaértünk. Barbi előadott egy másik verziót.
- Neveletlen a szolgád tudtad? Egész úton a lábaimat stírölte, nagyon kellemetlen volt.
- Hallatlan. Igaz ez Pé?
- Kérem Anna, nem úgy volt - de Barbi közbevágott.
- És ez még semmi, egyszer a lámpánál átnyúlt, megtapogatta combomat. És amikor el akartam venni a kezét benyúlt a lábam közé.
- Nem igaz hölgyem, kérem.
- Szagold csak meg az ujját Anna.
Anna megszagolta és elöntötte a düh. Felpofozott nagyon. Próbáltam védekezni azzal, hogy nem így történt, de hiába.
- Hogy tehettél ilyet? A legjobb barátnőmet molesztáltad? Ezért megfizetsz. Mostantól nincs helyed a házban. Garázs, vagy fészer. Csak szolgálni jöhetsz be. A garázsban van egy kis mosdó, ott mosakodhatsz. A ruháidat felteszed a polcokra. Térdelj le Barbi elé és kérj bocsánatot!
- Bocsásson meg Barbi kérem, ne haragudjon, elveszítettem a fejemet. (elfojtott dühvel).
- Nem is tudom Anna. Valahogy most nagyon utálom ezt a szolgát. Nem nevelted meg eléggé. De ha akarod besegítek.
- Hogyne barátném, neveld ahogy jólesik. Csak ne törd össze nagyon, mert szolgálnia is kell.
- Persze, nem gond, inkább lelkileg fogom összetörni. Még nem tudom hogy, de kitalálom. De már éhes vagyok, kéne menjünk vacsorázni.
- Hát persze. Pé, készítsd elő a kocsit!
- Igenis Anna.
Jól csőbehúztak, de nekem gyanús, hogy Anna is tudott az egészről. Minden esetre most sokkal lejjebb csúsztam mint ahol voltam.

Folyt.köv.