Megtörés (2)

- Húha, hát erre nem számítottam, hirtelen nem is tudok erre mit mondani. Mégis hogy találtátok ki, hogy a bérleti díj csökkentéséért Juli engem szolgáljon?
- Hát, tudod, tényleg megszoroltunk, és nem tudunk fizetni. Mivel mi BDSM-ezünk, és jóban lettünk, meg amúgy is van ilyesfajta érdeklődésünk, hogy valaki mást bevonjunk, ezt találtuk ki. De mondd, ha szerinted hülyeség vagy sok volt!
- Nem arról van szó, izgalmas, csak letaglózott… Nekem még nem volt részem ilyen felállásban, a BDSM-ben is alig-alig.
- Az nem gond, ha tetszik az ötlet - folytatta András.
És még hosszan mesélt a kapcsolatukról, hogy hogyan élik meg a D/s kapcsolatot a mindennapokban, és milyen BDSM-játékokat játszanak. Juli is becsatlakozott, és láthatóan élvezettel beszélt róla, és azt is elmondta, hogy engem is vonzónak talál. Azt is megtudtam, hogy az ötlet Andrásé, de Juli sem zárkózott el egyáltalán.
- Szóval, Juli, akkor tőled is szeretném hallani - fordultam hozzá - benne lennél abban, hogy szolgálj engem?
- Igen.
- A szolgálnál hétköznapi feladatokkal és ha úgy alakul, szexuális kéréseket is szívesen teljesetínél?
- Igen.
- Hm, rendben, legyen, elfogadom az ajánlatotokat. De van egy javaslatom, és csak így tudom elfogadni. Mivel tudom, hogy nem álltok jól, és átmeneti időről van szó, szeretném, ha tényleg rendbe tudnátok jönni anyagilag. Ezért azt ajánlom, hogy elengedem a teljes bérleti díjat, de ehhez lenne három feltételem, ami a szolgálatra vonatkozik.
- Tényleg?
- Tessék? Jól hallottuk?
- Igen - folytattam - nem kell fizetnetek a lakásért, szerencsére ez most belefér, és szívesen segítek nektek. De csak félig önzetlenül, én teljesen nem lesz ingyen, hiszen a felajánlást elfogadom. - Mindkettőjük arca felderült, megkönnyebbültek, és örültek, mert erre valószínűleg nem számítottak.
- És mik a feltételek? - kérdezte András - Bár ez után nem hiszem, hogy ne fogadnánk el, bármi is az - mondta félig nevetve.
- Az első, hogy 24/7 szolgálatról van szó, pontosabban azt nem szeretném, ha folyamatos lenne, mert teljesen megtartanám az eddigi életemet és önállóságomat, de bármikor dönthetek úgy, hogy szükségem van valamire, és akkor Julinak rendelkezésre kell állnia azonnal. - Julira néztem, aki bólintott, és András is megerősítette, hogy rendben. - Emiatt pedig mindig tudnom kell, mit csináltok, mikor dolgoztok, utaztok el, és hogy mikor van szabad időtök.
- Rendben, persze, ez érthető, simán vállalható, és kell is, ezt mi is hasonlóan gondoltuk - mondta András.
- A második feltételem részben ehhez kapcsolódik. Szabályokat fogunk lefektetni a szolgálathoz, amiket Julinak mint a szolgámnak mindig be kell tartania.
- Milyen szabályokra gondolsz? - kérdezte András.
- Sokfélét beleértek ebbe, ezeket részletesen átbeszéljük, ha belevágunk. Minden területre lenne szabály, a hétköznapi dolgoktól kezdve, a szexuálison át a szolgálat teljesítéséig. Mint amit említettem, hogy tudjam, mikor hol van.
- Jó, ez elfogadható, nem Juli? Végül is nekünk is vannak ilyen szabályaink.
- De igen, Uram.
- Oké, az egyik ilyen szabályom, hogy a szolgám csak engedélyemmel viselhet ruhát. Juli, kérlek, vetkőzz le! - mondtam azonnal, lassan és hidegen.
Juli elvörösödött, és Andrásra nézett, aki bólintott.
- Tedd meg! Megbeszéltük, tudtuk, hogy mivel jár - mondta neki András.
Juli engedelmesen vetkőzni kezdett. Látszott, hogy Andrást feltétel nélkül szolgálta, minden szavát elsőre teljesítette. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon én hogyan jövök majd a képbe. Most még az látszik, hogy sehogy. Andrásnak kell mindenre ráerősítenie. Nem is gondoltam, hogy ez baj, de persze ha engem szolgál, akkor nem maradhat ez a felállás, ezt tudtam előre, amikor először elhangzott, hogy Juli engem is szolgálna.
Először lehúzta a fekete topját, aztán kibújt a farmer rövidnadrágjából. Kék melltartó volt alatta, illetve fekete tanga. Gyönyörű alakja volt, sehol egy hiba a testén. Kis hezitálás után folytatta, először a melltartóját vette le, és megláthattam kicsi, de formás melleit. Egy pillantást vetett Andrásra, aztán lehúzta a bugyiját. Alatta teljesen borotvált volt, de gyorsan eltakarta a kezével a pináját.
- Először is szedd össze a ledobált ruháidat, és összehajtva tedd a kanapéra! - parancsoltam neki. - Aztán tarkóra tett kézzel állj az asztal mellé! - Miután megette, látszott rajta, hogy nagyon zavarban van, de én élveztem a helyzetet. Nem fokoztam a zavarát, nem bámultam nagyon, már csak azért sem, mert András szólalt meg.
- És mi a harmadik feltételed, Dávid?
- Az, hogy ugyanúgy, mint Julinak, neked is szolgálnod kell. Vetkőzz meztelenre, és tarkóra tett kézzel állj Juli mellé!

(folyt. köv.)