Nem fogadtam szót

Az öledbe ültetsz.
Valószínűleg nyugtalan vagyok.
Tudom, hogy megbüntethetsz. Talán ezt is akarom.
Sokszor türelmes vagy.
De én csak nyugtalankodom.
Van, hogy elveszíted a türelmed. Szigorú vagy.
Mikor a kezedbe veszed a fenyítő eszközt, már tudom.
Rossz voltam.
Vagy inkább: még formálásra váró.
Sose mondod, hogy rossz vagyok!
Csak szeretsz az akaratod szerint nevelni.
Szigorú vagy!
Sokszor húzom a bajuszod. De tudod, hogy csak a határaimat keresem.
Céltudatosan nevelsz.
Kérsz tőlem.
Én adok.
Adsz nekem.
Én fejlődök.
Szereted, ha kíváncsi vagyok.

****

Csak magamban számoltam. Én tartottam az arcomat. Ő ütött. Égett a bőröm, nedves volt a szemem. És nem csak a szemem. Ilyenkor mindig azt gondoltam, rosszul vagyok összerakva. De talán csak ő tette ezt ennyire sokszínűvé. Kérdezgetem magam - hogy lehet ez ennyire izgató és aggasztó is egyszerre?!
Kíváncsinak szeretsz, de mégis a sok kérdés felbosszant. Ilyenkor jó néhány órán keresztül ég a bőröm - folynak a könnyeim. Mégis minden vágyam, hogy a karjaidban legyek.
Folyton taszítasz és vonzol.
Kellenek a perceim, a napjaim, a mindenség. Odaadónak kell lennem. Türelmesnek és kedvesnek. Mindig ezt mondod. A te válladon nagyon sok felelősség és probléma nyugszik. Sosem magyarázod meg. De a támaszodnak kell lennem - tudom.

****

A szőnyegen ülve, a félhomályban vártam, hogy eldöntsd, ma mit teszel velem. A bőrfoteledben mindig kényelmesen szivarozol miközben a kedvenc lemezeid hallgatod. Néhányat én is szeretek. De a bőrfotelnek támasztva a hátam mindig türelmetlenül várom, hogy döntesz. Felkapsz és az ágyadba viszel, hogy aztán egész éjjel kényeztess vagy ott a szőnyegen térdepelve teszel velem, amit csak akarsz. Mivel ma Wagner szólt, tudtam, semmi jóra nem számíthatok. Megkértél, hogy vetkőzzek le előtted mert tudtad, hogy szégyenlős vagyok. Majd mikor mindentől megszabadultam, csak intettél a föl felé mutatva, és ekkor már tudtam, mi következik. Wagner pedig csak tombolt a fejemben a vad és erőszakos ütemeivel, és vártam hogy következzen, ami ilyenkor szokott. Négykézláb vártam a forróságot. A viasz végig csorgott a hátamról lefelé a mellemig, majd lecsöppent a szőnyegre. Ekkor érkezett az első ütés a fenekemre. Tudtam, hogy az én hibám, mivel nem tartottam megfelelően magam.

****

Minden alkalommal, mikor kitombolod magad rajtam, sokkal erősebben ver a szívem. Még inkább kiszáll belőlem az a rengeteg feszültség, ami felgyülemlik. A sokkhatás, amit okozol mindig százszor jobban felszabadít, mint bármilyen más együttlét. Tudom, hogy ezek vannak igazán értem.
Mindig hiányozni fog.