Látogatás a bdsm másik oldalán (2)

A levelemre, amiben részletesebben is vázoltam elképzeléseimet, hogy ne mondjam vágyaimat, jött válasz, de nem a várt!
Azt tartalmazta, hogy csak fizetősen tud fogadni, bár van fél órás díja is, de elsőre csak az egy órás változatot tudja megajánlani, ami 30.000 Ft/óra és ami sok mindent tartalmaz, de azt nem, hogy kiverhetem előtte a sajátomat, de azt sem, hogy Ő veri ki nekem. Viszont nem tudja elfogadni az analitás kizárását, mert „a dom dönti el, hogy mit tesz a subjával, míg az nála van!” Így természetesen nem jött össze a találkozás, nem volt megegyezés.
Jó pár hét után – míg adásszünet volt – újra jelentkezett, más ajánlattal: Mivel nekem van helyem, s ha az megoldható, hogy oda felhozhasson subo(ka)t, akkor a velük végzett „torna” után fél óráig hajlandó velem is foglalkozni, ingyen, a terembér ellenben. Még később megtoldotta azzal is, hogy ha szerzek neki olyan fiatal, szőrtelen subot, aki még érintetlen, aki szűz, akit, fel- beavathat, megkúrhat, akkor a fél óra helyett egy óra időtartamig foglalkozik velem és mg azt is megengedi, hogy megnézzem, jelen legyek mikor ezt teszi. (Talán még ne is szállhatok…)
Ez sem jött össze, mert én a szőrös subokat szeretem, így nem állt az alkú.
Így Vele eddig nem jött össze semmi, de volt egy másik, ami összejött.
A nyáron jelent meg a hirdetés, hogy egy egyetemista srác olyan idős férfit, domot keres, aki foglalkozna vele, szigorúan, keményen. Azt is megírta, hogy szeretne megtanulni szopni, különösen a mélytorkozást. Elolvasva a hirdetést, mely aznap jelent meg, válaszoltam is a hirdetőnek, hogy itt vagyok, jelentkezem. Pár napi levelezés után – mikor kérésére megírtam, hogy én mit teszek, miben vagyok mester - abban maradtunk a pénteki napon, hogy hétfőn nálam találkozunk reggel, délelőtt.
Azonban még aznap jelezte, hogy délután, kora este szabad lesz, s ha alkalmas látogassam meg a lakásán. Nem szeretne hétfőig várni.
Végre késő délután jelzett, hogy hazaért, írta a pontos címet és kapukódot.
Nem sokat teketóriáztam, hanem indultam s fél óra múlva már fel is csengettem a kapujukból. A ház Pest szívében volt, egy régi ház, kétemeletes, nagy, körfolyosóval. Ő a második emeleten a sarokban lakott. Ott várt a lakásajtóban és már meglátásra is szimpatikus volt.
Magas, izmos srác, normál kinézettel, semmi extrémitás rajta. Beinvitált az ajtón, amit becsukott mögöttünk. Ahova beléptünk az a konyha, étkező volt egyben, onnan nyílt egy ajtó a fürdőszobába, majd egy kétszárnyú ajtón át – mely nyitva volt - az utcai szobába lehetett belátni. Oda invitált be.
Ebben a szobában az ablak előtt egy bőr sarokgarnitúra állt kis dohányzóasztallal, előtte, vagy inkább mellette íróasztal nagyképernyős számítógéppel, amin a képernyő TV műsor vételére is alkalmas lehetett, mert szemben állt a kétszemélyes ággyal, így ágyból is nézhető volt azon a műsor. Az ágy és az ablak között egy kis állványon virágok voltak még a szobában. Két nagy ablak volt a szobán s a szemközti ház elég közelinek látszott.
Pár szót csevegtünk bevezetésül, majd a srác – akin látszott, hogy ideges, és zavarban van – megszólalt, hogy „kezdjük!”
Ránéztem, megnyugtattam, hogy „- Nyugi!” s azt kértem, menjen el, nézze meg, hogy a bejárati ajtót bezárta-e, majd visszafelé az étkezőasztalnál kapjon le mindent magáról és úgy jöjjön vissza a szobába, hozzám.
Úgy is lett. A srác egy pillanatig sem tétovázott, vonakodott, hanem szaporán oda”vágtatott”, ellenőrizte az ajtót, majd már menetben kapta le magáról a sportnadrágját s az izompólóját, de még a zoknijait is levette, majd már komótosan, szinte sétálva, magát s testét riszálva tért vissza hozzám, időt hagyva, hogy alaposan megvizsgáljam, megnézzem. Elém érve még meg is pördült a tengelye körül, hogy minden oldalról láthassam őt.
Közben - míg ő sétált – én körülnéztem a szobában és az íróasztal előtti székre dobva, egy rövidszárú farmergatyát láttam meg.
Mikor elém ért, megpördült, mutattam, hogy térdeljen elém s feküdjön rá a lábaimra. Úgy igazítottam meg a testét, hogy a már mereven álló farka pont a térdeim közé kerüljön s jól megszorítottam azt, így, ott.(Nem nagyon tudott volna így elmozdulni.)
Ezért végigsimítottam a jobb kezemmel a nyakától a gerincén végig a szépen domborodó popóiig, majd tovább a combjain, a vádlijaiig. Felhúzattam a lábait magam alá és a kezemmel megcsikiztem a pucér talpát, de nem reagált erre, így nem csiklandós, állapítottam meg.
Most visszafelé húztam a kezemet, pontosabban a jobb kezem ujjait, körmeit a bőre felszínén, de erre sem reagált erősebben.
Most a popójáig érve a vágatában jártattam meg a jobb kezemet, ide-oda haladva abban, majd a mutatóujjammal megkerestem az ánuszrózsáját a szőrei között, és lassan megujjaztam a srácot.
Ekkor már kicsit megmozdult, izgett-mozgott, de nem tiltakozott, sőt kéjesen felsóhajtott ezt érezve. Így játszadoztam kicsit ott, az egy ujjam mellé lassan még egy másikat is bevezetve, de ekkor már kezdett jobban mozgolódni, fészkelődni és sziszegni is.
Megkérdeztem: - Nem kellemes?
- De, nagyon is az! Ne hagyd abba, Uram! – válaszolta és kérte, így hát folytattam még jó ideig.
Mikor már megszokottá vált, módosítottam. A gerincén húztam végig a körmeimet s erre is sóhajtozott kéjesen.
Most a jobb kezemmel alaposan elpáholtam a szépen domborodó zsemléit, sőt odanyúlva a farmergatyájából a nadrágszíját is kihúztam s azzal is elvertem a fenekét. Csattogott is jó hangosan.
Így hát nem csak a zsemléi kaptak a csapásokból, de a combjai, vádlijai s a talpai is, felváltva. Kezdetben csak sziszegett, majd már kezdett komolyabban jajgatni is.
Ekkor alá nyúltam, s a térdeim közül kihúztam a még mindig feszes, merev farkát és nem csak azt, de a golyóit is a bal markomba fogtam és alaposan megszorongattam, csavargattam.
Jó ideig játszottunk ezzel, így.
Majd hirtelen elengedtem a farkát és lecsúsztattam magamról, magam elé térdelésbe s ráparancsoltam:
- Most pedig kezdődhet a szopás tanulása. – szóltam. – Vedd ki a farkamat, de óvatosan, majd kezd el szopni! – utasítottam.
Tette is, amire utasítottam, de a rövidnadrágom szára nem volt eléggé tág, így nem tudta ott elővenni, így rám nézett, kicsit totojázott, majd kigombolta és úgy vette elő, bukott rá.
No, ez a rábukás fájt, mert elfelejtette a fogait s azok kicsit végigszántottak a farkam bőrén.
A haját megmarkolva, felemeltem a fejét, kapott egy atyai pofont s mellé az intelmet is:
- Hékás, óvatosan, máskor és másra is szeretném még használni! – okítottam.
Bocsánatot kért, majd már óvatosabban folytatta a szopást, de még nem mélytorkosan. Hagytam egy ideig szopókázni, szopikázni, majd a hajába markolva, már én adtam az ütemet és a mélységét is a szopásának. Egyszer csak rányomtam teljesen a fejét a farkamra, éreztem a nyögdécselését, de nem engedtem el.
(Kínlódjon csak, így szokik! Szokja meg, hogy ez a mélytorkozás!– gondoltam.)
(folyt. köv.)