Elhagyva - új kezdet

Másnap reggel indulás előtt gyorsan elpakoltam még a nappaliban. Az üveg gin majdnem elfogyott. Nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Úrnőmet megértettem valamennyire, mert lehet, hogy kissé unalmas volt mellettem az élete, neki én nem voltam elég. Gondoltam, hogy egyszer meg fog csalni, szeretője lesz, de nem gondoltam, hogy el is hagy. Aztán eszembe jutott, hogy esetében ez nem is megcsalás, hiszen szerződésünk szerint ő teljesen szabad volt, nekem viszont tilos volt más nőkkel szóba állni.
Anna úgy érzem többet tudott rólam, mint gondoltam, különben nem kezdett volna már első nap így használni. Türelmetlenül vártam Andi, vagy Anna jelentkezését. Végül Úrnőm, Andi (nekem Andrea Úrnő) hívott előbb. Elmagyarázta a helyzetet.
- Figyelj, nem fogok tőled bocsánatot kérni, ez a te szolga sorsod, örülj, hogy egy barátnőmnek adtalak és nem egy tanyára valakinek. Beszéltem még Annával. Még egy ideig marad ez a helyzet, egyelőre a pasi lakik velem, de hamarosan költözünk egy új házba, akkor vissza költözhetsz, de Anna is veled költözik és mostantól őt fogod szolgálni. Tulajdonképpen eladtalak, sőt ajándékba adtalak neki. Örül neki, mert nem kell többé albérletben laknia, már amúgy is felhalmozott egy kis adósságot, azt te fogod törleszteni. Idáig világos?
- Igen Andrea Úrnő.
- Helyes. Anna szeretne egy szerződést kötni veled, hogy ne tudd bármikor kirakni a házadból ha valami gondolatod támadna. Át fog menni majd egy ügyvéd barátnőm és mindent elintéz. Néhány nap és kezdődik új életed. Vigyázz, még figyelek rád, Annával még fogok találkozni, ha panaszkodik rád, akkor megváltozhat a helyzet.
- Vigyázok, mindent megteszek amit kér.
- Még szép, hogy megteszed. Na nyomás dolgozni, mostantól az övé vagy, pá.
Választ nem várva letette. Kisétáltam egy közeli parkba, nem tudtam a munkára gondolni. Könnyes lett a szemem. Szerelmes voltam egy kicsit belé, az illatába, a látványába, a kreatív ötleteire gondoltam. Most minden kezdődik elölről. A telefonom zökkentett ki, Anna írt.
- Küldtem listát, vásárolj hazafelé, jelezz mikor érkezel.
- Igenis Anna - válaszoltam.
Volt a listán egy üveg skót whisky Aberlour, nem olcsó. De a sört is szereti, egy rekesz búza sört kért. Sajtokat, ínyencségeket is. Ezen kívül sex shopból egy bilincset, nyakörvet, pórázt és láncokat, lakatokat. Mire készülhet? Kicsit félni kezdtem, de sikerült mindent beszerezni. Hazaértem és amint beléptem az ajtót láttam, hogy Anna megváltozott. Kissé rendbe szedte magát és egész rövid szoknyában, atléta pólóban várt, mezítláb. Lepakoltam és elé mentem, kissé félszegen.
- Na mi van, nem is köszönsz?
- Bocsánat, hirtelen nem tudtam hogyan szólítsalak.
Ekkor csattant az első pofon. Szemei szikráztak, egy ébredő szenvedélyt láttam bennük.
- Nem tegezel mostantól. Az enyém vagy, Andi nekem adott és azt teszek veled amit akarok. Szóval mostantól térden állva köszönsz és lábat csókolsz ha engedem, ha nem, mész dolgodra. Na, mire vársz?
Még egy pofon csattant és mintegy álomból felébredve elé borultam és megcsókoltam lábait. Más illata volt mint Andinak, de friss és illatos volt. Nem volt időm sokat álmodozni.
- Kérem a kártyádat, megyek manikűrre és pedikűrre, holnap fodrászhoz és kozmetikushoz. Neked házimunka, maradt még elég tennivaló. Ablak és ajtó pucolással kezded. Ha végeztél és nem értem haza, szépen folytatod, feltalálod magad. Három nap múlva át kell adni a lakást, tiszta legyen. Na nyomás. Ja, egy pillanat. Nem ehetsz az én ennivalómból. Kenyeret ehetsz és ihatsz a csapból vizet. Mást majd én adok neked ha megérdemled.
Fájó szívvel adtam oda egyik bankkártyámat, már rám sem nézett, elindult átöltözni, én pedig megkerestem a takarító eszközöket. Úgy fél óra múlva szolídan felöltözve, egy testhezálló nadrágban és egy hófehér topban vonult be a nappaliba, ahol épp a létra tetején álltam és dolgoztam.
- Gyerünk, te viszel el kocsival, mit gondoltál?
- Igenis Anna, máris.
Elnéztem csinos lábait és arra gondoltam, hogy nem is jártam olyan rosszul. Nem szólt hozzám az úton, a telefonjával volt elfoglalva.
Csak néhány utcányit mentünk, egy kis eldugott szalonnál tettem ki.
- Igyekezz és figyelj, mert hívlak. Az ablakokkal és ajtókkal készülj el! Ha nem leszel készen, kikapsz.
Máris gyomoridegem lett, mert elég sok szoba és ablak volt és legalább fél éve nem voltak megmosva. Átkapcsoltam turbó fokozatba, futó lépésben közlekedtem, szárnyaltam, az időt sem néztem. Már esteledett amikor végeztem az ablakokkal és belső ajtókkal. Épp elkezdtem volna a bejárati ajtót, amikor hívott, így az elmaradt.
Mire odaértem már kint várt és láthatóan ideges volt.
- Lassú vagy, két perce kint várok.
- Bocsánat Anna
- Ne bocsánatozzál. Végeztél a feladatokkal?
- Igen, azaz majdnem, már csak a bejárati ajtó maradt, de hamar megcsinálom.
- Nekem te ne mondd, hogy mit csinálsz. Most éhes vagyok, megállunk a Burgernél és veszel nekem egy menüt. Majd otthon számolok veled. Mostantól nem beszélsz csak ha kérdezlek, vagy életbevágóan fontos.
A menüt hazavittük és egy tálcán tálaltam neki a nappaliban a kis asztalra. Megfigyeltem, hogy gyönyörű szép sötét vörös körmei lettek. Megint átöltözött, vissza a nagyon rövid, rojtos szélű szoknyába.
- Hozd ide a whiskyt, jeget is. Utána vetkőzz le és térdepelj oda a sarokba, kezeket hátra.
Még láttam, hogy a kis asztalra feltett lábakkal eszik. Közben elkezdett nézni egy filmet is. A térdelés nagyon fájdalmas nekem, remélem nem fogja túlzásba vinni (de túlzásba vitte). Már azt hittem elaludt, amikor már kénytelen voltam a sarkamra ülni, vállalva a büntetés kockázatát. De nem érdekelte, így néha kissé pihenni próbáltam így. Hallottam, hogy a bilincseket vette elő, kissé összeszorult a gyomrom. Majd halkan mögém jött.
- Gyere csak szépen, állj fel.
Kezeimet hátrabilincselte, de ezek olyan önkioldós fajták, nem aggódtam túlságosan. Majd kedvesen átölelte a nyakamat és nagyon közelről beszélt, éreztem a whisky-s leheletét. Izgató volt.
- Tudod, mindig szerettem volna jól elverni egy pasit, de nem volt rá igazán alkalmam. A gimiben felpofoztam egyet, de nem tudtam folytatni. Most eljött az időm. Az enyém vagy és ez olyan jó érzés. Már a gondolat is izgató, lehet utána ki fogsz nyalni. De nem akarom, hogy neked jó legyen. Neked semmi sem lehet jó, vagy élvezetes. Tudom, hogy a szubmisszív lelkednek jó lehet ez az érzés, de gondoskodni fogok róla hosszú távon, hogy elvegyek tőled minden élvezetet. Ahogy a volt férjem is elvette tőlem. Most állj ide a szoba közepére. Terpeszben.
- Kérem, ne legyenek nyomok. A munkám...
- Nyugi, Andi ezt is elmondta. Nyugodt lehetsz. Elég a szövegből. A szembe nézz és lehetőleg ne rinyálj, maradj férfi és tűrd szótlanul.
Csak az első percekre emlékszem. Pofonokkal kezdte és volt egy ördögien kaján mosolya, néha nevetett, néha csak úgy magának mondogatta, hogy ez az, ez is a tiéd. Ilyeneket. Utána csak arra figyeltem, hogy nézzek a szemébe és maradjak állva. Ütött is, rúgott is, minden oldalról, körbe járt, pofozott. Úgy láttam, hogy a pofonok a kedvencei. Egy idő után könnyezni kezdtem, talán sírni is egy kicsit. Ott lent nemigen bántott.
- Na idáig tartott férfinak lenni? Sírjál csak, ez felizgat.
Aztán kezdte finoman próbálni a lábam között a térdével, még nem bántott, csak kereste a pozíciót.
- Kérem, ne..
- Mondtam, hogy ne könyörögj. Ne félj, nem akarlak megnyomorítani, szükségem van rád. de ki fogom élni rajtad minden elfojtott frusztrációmat.
Ekkor jött egy erős fájdalom, össze is görnyedtem, majd hátulról is oda kaptam, ezzel el is terültem, hányinger kerülgetett.
- Olvastam, hogy nagy erős pasik is összehányják magukat ettől. Most nem akarom kipróbálni, mert büdös lesz a szőnyeg.
Egyik lábát a fejemre tette, ahogy oldalt feküdtem, kezeimmel nem tudtam oda nyúlni ahol fájt, nagyon rossz volt és megalázó. Lábujjaival az arcomat markolászta.
- Nem tudtam, hogy ez ilyen jó érzés lehet. Mindig irigyeltem Andit, de most megkaptalak. Na gyere, már nem bírom. Nyalj!