Elhagyva 1.

Szomorúan vettem tudomásul azt, hogy úrnőm elhagyott. Nem egyből történt, hanem fokozatosan, észrevétlenül. Ha láttam is jeleit, nem volt jogom panaszkodni, hiszen a szabadság az úrnő kiváltsága. Szabadon választottam a szolga sorsot és azt kaptam amit akartam. Mégis fájt.
Már hetek óta átalakultak szokásai. Már hosszú ideje otthonról dolgozott. Korábban otthon szeretett pihenni, vacsorázni, filmeket nézni, barátaival, barátnőivel társalogni míg én végeztem a dolgom. Munka után egyből haza mentem, útközben bevásároltam ha kellett. Hazaérve egyből a házi munka fogadott. Takarítás, mosás, vacsora készítés, masszázs, reménykedve, hogy mást is kér tőlem. Rendszeresen használt saját örömére, többnyire csak a nyelvemet, hosszasan, egyoldalúan, viszonzás nélkül. Örülhettem, ha az ágya mellett alhattam a földön, mert amikor haragudott, akkor a gardrób szobában volt a helyem, még rosszabb esetben a garázsban, vagy a kinti fészerben - ez utóbbira csak egyszer volt példa.
Egy ideje azt tapasztaltam, hogy hazaérve csak egy sárga cetli fogadott a hűtőn, ilyenek:
- portörlés, porszívózás, mosás, vasalás, majd irány a gardrób, vársz míg hívlak.
Általában késő este mehettem érte valahova autóval. Az autóban hátra ült, ami azt jelentette, hogy nem beszélhetek. Otthon egyből mehettem a gardróbba.

Utóbb a telefonon kaptam üzenetet, már munka közben:
- Ma este vendégem lesz, hozzám jön valaki. Nem akarom, hogy otthon legyél.
Megrémültem, mert nem tudtam mit tehetek. Másnap is munka, kell tiszta ruha meg minden. Elmondtam neki aggályaimat és igazat adott.
- Rendben, gondolkozom a dolgon. Haza mész, van egy órád összepakolni néhány napra való ruhát, majd menj kocsival a kedvenc benzinkutadhoz és várj.
Zakatolt az agyam az egésztől. Nem lesz ez így jó, amúgy is az én lakásom alapvetően, nem örülök ennek. Órákkal később hívott.
- Figyelj, ne haragudj, ez csak átmeneti helyzet. Szerelmes lettem és idővel el fogok költözni tőled. De téged megtartalak, ne félj. És gondoskodom arról, hogy ne lehess szabad. Emlékszel Annára? A régi kolléga nő, akivel együtt kirándultunk?
- Igen (egykor tanúja volt kapcsolatunknak, igaz, eléggé diszkrétek voltunk még akkor)
- Beszéltem vele. Nemrég elvált és épp munkája sincs. Kissé depressziós és szerintem iszik is. Beszéltem rólad és rávettem, hogy fogadjon be a kis szobába, cserében besegítesz neki amiben lehet. Tehát szépen elmész hozzá, nem beszélsz rólunk semmit, megteszed amit kér és szépen meghúzódsz a szobában. Majd holnap hívlak még. Értetted?
- Igen Úrnőm.
Letette, én pedig jelentkeztem egy külvárosi címen. Rosszabbra számítottam. Takaros kis ház, kocsibeállóval. Becsengettem. Anna beengedett, de nem örült nekem, bosszús volt. Rövid nadrág, hosszú póló, mezítláb, kiengedett haj. Valamikor szőke, most világos barna.
- Na mi van? Véget ért az idill? Kirúgott mi? (megvetően nézett rám).
- Igen, sajnálom, hogy zavarok, igyekszem meghúzni magam és segítek ha kell.
- Mi tudsz te segíteni? Fut a ház, munkát keresek, nincsenek ruháim, pénz kell.
- Tudok adni, én dolgozom, segítek.
- Andi azt mondta fogjalak be házi munkára. Ez komoly?
- Igen, komoly, természetesen.
- Hiszem, ha látom. Mihez értesz? Napok óta felvágottat eszem, kéne valami rendes kaja.
- Készítek valamit, vagy rendelhetünk, vagy mehetünk étterembe.
- Inkább rendelek. Addig kezdj el rendet rakni. És add ide a kártyádat.
- Igenis, parancsolj.
- Parancsolok ne félj, Andi elmondott mindent rólad. Szóval találd fel magad, lépcső alatt a takarító eszközök, kezdj a konyhában, majd fürdőszoba, vécé, nappali, háló.
- Értettem Anna.
Már késő délután van, ennyi munka nem jön össze estig, de megpróbálom. Rég volt takarítva, de szerencsére vannak eszközök és meg is kell mutassam mit tudok. Közben jött a futár, de Anna átvette és nekem nem szólt. Később láttam a nappaliban, egy nagy kosár csirkeszárnyat evett, az asztalon gyűltek a csontok. Mikor a nappali következett láttam, hogy kényelmesen ülve iszik valamit és filmet néz.
- Tied lehet a csont. Kapsz öt percet, utána takaríts a hálószobámban.
- Igenis Anna.
Majszoltam amit tudtam, csillapítottam éhségemen. Betartottam az öt percet, majd indultam tovább. Beraktam egy adag szennyest a mosógépbe. Miután végeztem, már csak a nappali maradt, de már késő este volt, aludtam volna. Lementem szólni.
Két üres sörös üveg és egy félig üres gin fogadott. Anna mosolyogva mutatott maga elé a földre.
- Mondd csicska. Ugye az vagy mi? Ne válaszolj. Andi írt nekem. Azt tehetek veled amit akarok. Masszírozd a lábaim. A talpammal kezdj, ne zavarj.
Hoztam egy testápolót, elkezdtem. Ő belefeledkezett egy sorozatba, nem foglalkozott velem, néha elhúzta egyik lábát és elém tolta a másikat. Finoman, érzékien masszíroztam.
- Hozz még egy sört a hűtőből.
- Igenis Anna.
- Csípem ezt az engedelmességet. Azt hiszem megtartalak. Na elég a masszázsból, nincs kedvem hozzád. Elmész aludni, mert dolgoznod kell holnap. A vendégszobában a földön aludhatsz, van matrac a gardróbban, találd fel magad. Ott egy kulcs, reggel vidd magaddal. Majd írok bevásárló listát valamikor. Várj csak, vissza. Térdelj le és csókold meg a lábaimat. Úgy.
Illatos lábai voltak, a testápoló illata. Felizgultam és örültem, hogy elmehetek. Lefeküdtem és nem mertem magamhoz nyúlni, de rá gondoltam elalvásig.

Folyt. köv.