Takarítás egy erdei házban 10. rész

-szólj, hogy jöjjön be. Én behívtam és elkezdtem tenni a tűzre.

-Szervusz Blanka, szólt az Úrnőm, szóval ismerték egymást-gondoltam. Blanka (tehát így hívták) megkérdezte, hogy van-e izzó pluszban, mert a kamrájukban kiégett és éppen főzni akarnak. Az Uram hamar adott is egyet.

-Blanka szólt az Úrnő –látom megismerkedtél a szolgánkkal, remélem nem zavart meg a látványa.

-Nem, nem zavart meg, csak persze furán néz ki.

-ez az ő ruhája Blanka, mi csak toleráljuk, hogy ebben akar szolgálni minket, ő ilyen perverz, szakadt rongyokban szeret járni, ami persze nem rossz, a bilincseket meg mi is szeretjük. Hidd el Blanka, feldobja az ember napját egy ilyen szolga és kényelmesebb így élni.

-gondolom -mondta kissé mosolyogva Blanka.

-az izzót beszereli nektek a szolgám, és mindent előkészít az ebédhez, sőt meg is főzi nektek. Jó?

-hát nem is tudom...

Erre én is megszólaltam: -Úrnő öltözzek át normális ruhába?

-dehogyis, így mész át! Hozd ide a fekete bőrtáskámat!

Na gondoltam szép látvány leszek a szomszédban pisis, szakadt ruhában, bilincsekkel, de nem volt mit tennem. Odavittem a táskát. Az Úrnő egy kicsit kotorászott benne, majd elővett három bőrtartót, amiknek nadrágszíjra erősíthető bemenetele is volt. Ezeket fel kellett tennem a nadrágszíjamra, majd az Úrnőmhöz vinnem a vastag bőrostoromat, a kutyakorbácsot, egy lovaglópálcát és a cirkuszi pálcát. Az Úrnőm szépen becsúsztatta az egyikbe a lovaglópálcát és a cirkuszi pálcát, a másikba a kutyakorbácsot, a harmadikba pedig a bőrostort, de azt kétszer is feltekerte, hogy ne lógjon le. Majd egy levelet is írt, azt leragasztotta, a kezembe adta megbízva azzal, hogy adjam oda András Úrnak, Blanka apjának, aztán rácsapott a fenekemre és szólt:

-na így már mehetsz! majd Blankához fordult:

-kedves Blanka, miután ebédeltetek, gyere vissza kérlek, mert még hátra van a szolgánk elverése mogyorópálcával, garantálom, jó móka lesz, szexi ahogy azt a csinos kis fenekét tologatja ide oda a pálca ritmusára a deresen -itt felnevetett. És vacsorára is maradhatsz, mert utána a porolóra kötözve a hosszú ostorral megkorbácsoljuk, mint egy rabszolgát. Nem minden nap látsz ilyent.

-jó, visszajövök.

Azzal elindultunk Blankáék háza felé a földúton ez egy hátsó út volt, mert a főúton jóval nagyobb kerülő lett volna. Kettesbe voltunk a szép lánnyal, aztán Blanka törte meg a csendet.

-hogy nevezzelek, mi a neved?

-András vagyok hölgyem, de nem szoktak a nevemen szólítani, inkább büdös rabszolgának, hitvány féregnek, semmirekellő, mihaszna patkánynak szoktak nevezni, esetleg 222 –es számú fogolynak, rabnak.

-szép! Amikor Klára néni azt mondta, hogy este a porolóra kötözve megkorbácsol, láttam a nadrág alatt, hogy megmeredtél. Felállt azért, mert meg fognak korbácsolni?

-igen, egyből felállt, jól látta hölgyem. Még nem vertek meg ekkora korbáccsal és elképzeltem mekkorát fog csattani a fenekemen, hátamon és hogy végre úgy elvernek, mint a rabszolgákat a filmekben. Ezért állt fel hölgyem!

-te jó ég! Hogy lehetsz ekkora perverz állat! Ennyire szereted, ha megvernek?

-a korbácsot nagyon szeretem Hölgyem.

-miért szereted, magyarázd nekem is meg

-nagyon izgató a hangja amikor süvít, a becsapódás meg olyan fájdamas, hogy nem tudok utána levegőt venni. Ilyenkor érzem igazából, hogy uralkodnak felettem és mocskos rabszolgaként kezelnek. Ez pedig azért jó, mert elfeledkezem magamról és szexuálisan orgazmust élek át, főleg, ha a fenekemet korbácsolják, az nagyon élénk erogén zóna nálam.

-aha, szóval, ha most a nadrágszíjadra rögzitett ostort levenném és elverném vele a fenekedet, felállna megint?

-ahogy kimondta Blanka az elképzelését, azonnal úgy állt a farkam, mint a cövek! –amit Blanka észre is vett.

-te jó ég! Ennyire tetszene, ha elvernélek? Megnézhetem a farkadat?

-természetesen Úrnő! Mondtam már, hogy azt tehet velem amit csak akar. Azzal levetettem a nadrágszíjamat és megmutattam az álló farkamat. Blanka kislányosan, kacéran, erotikusan nézte egy darabig, majd odajött hozzám és megsimogatta.

folytatása következik