Kávézó 3.

Az autó ismét elindult, Elza pedig veszettül kotorászott a sötétben a táskájában, hogy a telefonját meglelje és valami fényt varázsoljon magának. Nagyot sóhajtott amint a kezébe került az eszköz és felvillant a képernyője, kis fényt biztosítva a zárkájában. A töltöttségi állapota azonban aggódásra adott neki okot, így tartalék üzemmódba helyezte, ami viszont jócskán csökkentette a fényerejét. 
 Alaposan körülnézett. Az egészségügyi csomag egy pillanatra felkeltette ugyan az érdeklődését, de aztán félrelökte. Mögötte azonban felsárgállott valami. Centis vastag fonott kötél, hurokkal és kampóval a végén, valamint néhány gumipók kusza Laokoón-csoportban. Elza nagyot nyelt és nem tudta levenni a szemét a kupacról. A hely szűke miatt nagy nehezen kibújt a cipőjéből és lazított a ruházatán. Az ujjai a kötélre tévedtek és jólesően markolta meg, mikor utána nyúlt a sötétben, biztonságot nyújtva neki a szorongatása.
  Ekkor kitapogatta az egészségügyi csomag tépőzárját és félvakon elkezdte leltározni a benne lévőket. Ismerős dolgokat talált sorra,  egy hengeres tárgy, ez biztosan fertőtlentő, pár csomag tű és gézlapok . Elmosolyodott a sötétben és gondolt egyet. A hely szűke miatt, ha nehézkesen is de végül kibújt a felsőjéből. Elővette a kötelet és emlékei hányadából felidézve félbehajtotta, majd áthurkolta az egyik mellén, utána a másikon és jó szorosan körbetekerte őket a végén csomót kötve a kötél két végére és a nyakába akasztva azt. Közben minduntalan beverte a könyökét a csomagtartó fedelébe, így kisebb-nagyobb nyögdécselések árán ugyan, de elvégezte az önmaga számára  kitűzött feladatot.

Ezt követően egy pillanatra elöntötte a sötét rémület, mert rájött a nehezen leapplikált kampó révén, hogy ez a kötél bizony nem erre volt szánva. Kétségbeesetten morrant egyet, és a küzdve magára tekert kötéllel, immár elkezdte azt részben lefejtegetni. Kívülről ,ha valaki hallotta volna a kiszűrődő zajokat, biztosan meg lett volna győződve arról, hogy egy vadmacska verekszik odabent, az nagy bezártságában.
Miután megszabadult a kötéltől, visszatette rá a kampót a sötétben. Addig tapogatózott, míg a csomagtartó falán talált két kis fém fület, melyek a csomagok rögzítéséhez nyújtottak eredendően segítséget. Áthúzta így a nyakán a kötelet és a végeit egy-egy fülhöz rögzítette . A kötözéstől égő, vörös  melleit finoman a tenyerébe vette, mintegy tehermentesíteni őket a saját súlyuktól.
Felsóhajtott és kibontotta ismét az egészségügyi csomagot. Elővett 6 tűt és 3-at keresztül szúrt hangos sziszegés közepette mindegyik mellbimbóján. Kissé ettől megnyugodott, lehunyta a szemét, mintha ez számított volna ,így se- úgy se látott semmit, de hagyta hogy elöntse a jóleső forróság és egyenletessé vált végre a légzése.

Az autó fékezése rebbentette ki ebbéli révedezéséből és hallotta amint kinyílik a kocsi ajtaja, majd be is csapódik pár másodperc múlva. Kis motoszkálás után, hirtelen az est fényei tették ismét látóvá és az éles fényben a férfi nézett rá meglepetten.

-Kedvesem! Magára hagyom pár percre és megint kihagy önnön kínzásából és élvezetéből? -kérdezte az szigorú tekintettel és az egyik kezével a nő combjai közé nyúlt. Belemarkolt a szeméremdombjába határozottan, majd a másik kezével megfogta a kötél két végét és finoman meghúzta. Elza elfojtott  nyögdécselése elreppentette a madarakat a környező fákról. Az erősödő kötélhúzás mellett a szeméremdombról a nagyajkak közé hatolt a férfi ekkor a  kézfejével és mosolyogva konstatálta hogy megindult a visszafojthatatlan csordogálás közülük.

  A férfi visszafogottan, de a mosolyát nehezen leplezve kisegítette Elzát az autóból. Szerencsére már elnéptelenedett az utca, így gyorsan kinyitotta a ház ajtaját és betessékelte az előtérbe. Levette a nyakából a kötelet és előre indult vele, intve, hogy ő kövesse.A hálóba érkeztek,  a kötelet a plafonon lévő csigához rögzítette az ágy felett. Elza sóvárogva nézte a lecsüngő szárait, önkéntelen is egy hatalmasat sóhajtva és a nyakát finoman megsimítva.
-Menjen  a fürdőszobába addig kérem!  Tegye rendbe magát!- szólt oda a férfi neki- Még egy kis dolgom van itt!
Elza beállt a zuhany alá és hosszú percekig élvezte míg folyik rá a forró víz, lemosva a melleiről lecsordogált vért a testéről és alaposan átöblítette ismételten az ánuszát. Majd megtörölközött és visszament a szobába.

A sárga kötél immár fentről lógott lefelé, végén a kampóval, ahová a férfi éppen egy asztalt tolt az ágy mellé bőszen. Vaskos fa asztal volt nagy felülettel, az oldalán kis akasztóknak szánt alkalmatosságokkal.
-Jöjjön ide kérem!- mutatott az asztalra- és térdeljen fel rá!
Elza felmászott és némán követte a férfi utasításait. Az ekkor a sporttáskájából egy fekete kötélcsomót húzott elő és visszakötözte szorosan a melleit, majd egy fekete ágygombóchoz hasonló dildót vett elő ,amit alaposan bekent sikosítóval és a nő mellé helyezte.  A síkosítós ujjaival Elza ánuszát is bekente, majd fokozatosan behatolt velük egyre mélyebbre. A nő nagyokat nyögdécselve lehajtott fejjel élvezte a mozdulatait és arra vágyott, hogy nyársalja fel a kézfejével.

-Még nem, kedves!- szólt neki hűvösen a férfi, s az ujjait kihúzva a dildót illesztette a nőbe. Mivel az viszonylag nagy peremmel rendelkezett, egy vékonyabb kötéllel a tövét megkötötte, majd a kampón azt áthúzva rögzítette a melleit fogságban tartó másik kötél végével. A következő pillanatban a nő mögé állt és egy hatalmasat húzott a tenyerével a hátsójára. Elza a mozdulattól halkan felsikoltott, és akaratlanul is felemelte a fejét. A férfi természetesen nem hagyta abba, az egyik farpofa után jött a másik, majd megfogta közben a kötelet és maga felé húzta egyre inkább. A nő egyszerre érzett zsibbadást a hátsóján, az ánuszában és a melleinél, ahogy ritmusosan feszült meg egyre jobban a kötél rajta.  Úgy érezte lassan ki fog robbanni belőle a fekete dildó és visszafordíthatatlanul elélvez. 
 A vágyott, nagy sárga hurok ekkor a nyakára került, majd a férfi finoman megigazította azt, hogy a bőrt ne csípje vele oda és meghúzta a kötelet, mire Elza felemelkedett és résnyire nyílt ajkakkal bámulta őt, a  dildóról már teljesen megfeledkezve. A kötél a nyakát szorította, a teste bágyadt zsibbadásban örvénylett, a pinácskájából megindultak a visszatarthatatlan élvezetének első cseppjei, s az eszeveszett kapálózás helyett megadóan és áhítattal bámulta a férfit.
Elfolyt számára az idő közben, s a torkán kétségbeesett sikítás helyett, mélyről jövő hörgésbe fulladt nyögdécselés szakadt csak ki.  A szemei előtt fátyolos kép jelent meg az oxigénhiánytól és valami szende , torz kis félmosoly jelent meg az arcán. 
 -El ne engedjen!-  Abba ne hagyja!- kavargott a fejében a vágy és a  gondolat, miközben akaratlanul is átadta magát az élvezetnek. Nem tudta meddig tarthatott, talán másodpercekig csak, de fékezetlen ösztönökkel menekült az ismeretlen vágy és kötődés irányába. Mindenre képes  lett volna, tudta jól ha a férfi a közelében volt.
 De ő nem használta ezt ki.....az illata jótékony burokként lengedezett Elza körül, aki az eszméletvesztés határára került. Nézte, ahogy a lábai még önkéntelen kis táncot jártak alatta és a combjai közül nagy mennyiségű kéjlé távozott, ahogy félájultan és öntudatlan élvezett.  Engedett így hát a szorításon és a kezébe fogta a nő  tónustalan arcát.
Egy finom csókot lehet a homlokára kis mosollyal a szája sarkában.  A férfi gyengéden pofozni kezdte, hogy visszatérjen a valóba, de az nem akart levegőt venni. Akarta vissza a szorítást, a ködöt és a kiszolgáltatottságot. 

  A nő már rég megadta magát neki, a pajkos kis dac, amit hordozott tova röppent , a bizonytalanság és zavar, amit nyilvános helyen kiváltott belőle a férfi, mintha nem is létezett volna.  Feleszmélt végre, mohón levegő után kapkodva kereste a férfi tekintetét. Lélekszorítóan mart bele a tudat , hogy nemsokára haza kell mennie és hétről-hétre éjjelente ezzel álmodott. Félre akarta tenni, mint egy fel nem használt koncertjegyet, csak úgy emlékbe.....szúrta volna a lelkét. Materialista lett vajon?
Peregtek az események emlékképekként a szeme előtt. Látta maga előtt, amint felhívja, leszidja valamiért és ő a telefonvonal másik oldalán önkéntelenül is összezárja a lábait és mint egy feszengő kisdiák megszeppenve hallgatja. Nem akart elmenni. Csak nézett elalélt tekintettel és arra vágyott, hogy játsszon még vele. Tegyen bármit, neki jó lesz.
Nem akarta a zuhany cseppjeit a testén érezni és elhagyva a házat beszállni a nagy fekete autóba. Görcsösen markolta a képzeletbeli üveggolyó darabjait és  párhuzamosan a melleibe markolt ugyanúgy, mintha azokkal tette volna. Fájt neki.
A szemébe nézett kérőn, de tudta, hogy nem enyhül, és valóban, a férfi ezt sziklaszilárdan állta.
-Mit szeretnél Elza?- kérdezte hűvösen, rezzenéstelen arccal, még a karjaiban tartva. A nő nagyot sóhajtott és lehajtotta a fejét. Az ujjai még mindig görcsösen a melleire feszültek, de a lélegzetét próbálta ismét normális mederbe terelni.
-Az ujjait vissza a nyakamra....-mondta szinte szűkölve ,nem nézve a szemébe, és a  mellét elengedve a kezével a férfi keze után nyúlva visszahúzta azt az arcáról a nyakára.
Az pillanatra elmosolyodott, talpra állította  és a fürdőszoba felé intette. Elza tudta a dolgát, remegő kézzel lezuhanyozott, felöltözött és miután végzett, némán követte őt v, hogy beszálljon az autóba és elinduljanak haza az éjszaka sötétjében.
folyt.köv.