Esti mese II.

A szoba szőnyegén hason fekve, harisnyás lábaim az égnek lóbálva színeztem éppen valamit, amikor megállt fölöttem és megfogta őket. Abba maradt a lóbálás. Kicsit összerezzentem, nagyon bele voltam mélyedve a firkálásba.
- Mit rajzolsz épp kicsi lány? - kérdezte feltűnően jókedvűen. Sehol nem volt a jól megszokott borús hang.
Én csak felnéztem rá, tudtam, hogy nem kell válaszolnom. Csak biccentettem a munkám felé mosolyogva, majd felé nyújtottam a füzetet. Nézte pár pillanatig, kicsit mosolygott is rajta. Ezt persze nem tartottam túl kedvesnek - miért mosolyog vajon az én rajzaimon?
Mikor visszanyújtotta, annyit mondott nagyon szép! Persze, nem hittem neki.
- Gyere, ülj most ide az ölembe mutatott a térdeire miután leült kedvenc foteljébe. A lámpa most nem világított a sarokba, hisz nem olvasáshoz készülődött.
- Ma nagyon nehéz napom volt. - kezdte. Mit szólnál egy kis játékhoz? Tennél a kedvemre? - kérdezte és már nem volt mosoly a hangjában, inkább valami visszafogott feszültség.
Én csak bólintottam és zavarba jöttem, gyorsan lesütöttem a szemem.

Nem is volt többre szükség, a kezemet fogva felállított az öléből és megkért, hogy forduljak meg, majd az ölébe fektetett. Ahogy ott feküdtem hason, fenekemen felcsúszott a kis ruha, amit viselnem kell ha a játék szobában vagyok. Egy fehér kis, csipkés ruha ami épp csak combközépig ér. Felhajtotta, hogy még inkább hozzá férjen és finoman a fenekemre csapott. Nem volt fájdalmas, még nem! Inkább csak meglepődtem, mivel mindig elmagyarázza miért kapok büntetést. De most nem úgy csinálta, mint amikor büntet. Majd újból csapott egyet, egy lehelettel határozottabban, de még ez sem okozott fájdalmat. Majd háromszor megismételte ezt és én kezdtem érezni az ingert a mocorgásra. Ezért rám is szólt, hogy ne mozogjak. De ezt egyre nehezebb volt betartani. Még néhányszor rám ütött de változatlan intenzitással. Én pedig nem bírtam tovább és a combjaimat összedörzsölve kissé lejjebb csúsztam. Ő pedig abbahagyta a fenekelést és a bugyimat félre húzva benyúlt a nedves résembe. Végig húzta a hüvelykujját majd a szájához emelte és lassan lenyalta.
- Szóval ezért mocorogsz. - tette hozzá az iménti mozdulathoz szinte kacagva.
- Én csak... - kezdtem de mutatóujját a szája elé emelte és csendes hangot adott ki.
- Shhh! Ne mozogj és ne beszélj! - utasított újra ezúttal sokkal határozottabban.
Nem szeretem ha szigorú velem. De csak a mellkasomban érzem ezt, sokkal lejjebb egészen mást tapasztalok.
Ekkor felállított az öléből, maga elé húzott és így háttal állva nem láttam, hogy mit akar csinálni velem. Pár pillanatig hagyott csak gondolkodni. Aztán leültetett az ölébe, széttárta a lábaim és a mellkasához szorított. A ruhámat a hasamig felhúzta, majd szép lassan lecsúsztatta hatalmas tenyerét a dombomon, egészen bele a forróságba. A fejem hátra bicsaklott, önkéntelen reakció volt ez. Már olyan nagyon akartam, hogy ezt tegye...
Többször végig húzta ujjait bennem, majd ismét megkóstolt. Végig így tartott az ölében, a két karomat a hátam mögé húzta, hogy ne nagyon tudjak mozogni. Olyan lassan csinált mindent, hogy az őrületbe kergetett vele. És mikor végül hagyta, hogy kiengedjek magamból minden frusztrációt a hátam eltávolodott a mellkasától, a hajam hátra lógott az ágyékához. Éreztem ahogy mindenem összerándul, mintha kínoznának. De ez édes kín volt.

Amikor szerettem volna felegyenesedni eddigi erőltetett pozíciómból, utánam nyúlt és biztosított róla, hogy nem végzett. A számnál összefogta az orcáimat és maga elé húzott. Most már durva volt hozzám. Letérdeltetett maga elé. Majd mögém lépett és összekötözte övével a csuklóimat a hátam mögé. Egy lépéssel előttem termett és ismét összecsípte az arcom, így az ajkaim kinyíltak és a számba nyomhatta a már merev szerszámát. Nagyon mélyre lökte többször is. Nekem kicsordultak a könnyeim. Semmit nem tehettem, hogy ellenálljak. Magatehetetlen pozíciómban csak nyelhettem a magvait, ami nagyon gyorsan került a számba. Szinte fel se fogtam, mi történik. Mikor kihúzta méretes farkát, óvatosan letörölgette a szám szélét. Szerette, ha rendezett állapotban vagyok.
Mögém lépett és eloldozta a karjaimat, majd rögtön fel is segített a padlóról és a karjaiba vett, hogy aztán az ágyra fektessen. Még mindig teljesen magatehetetlennek érezve magam, csak ernyedten hagytam, amit velem tesz. Ahogy az ágyra fektetett, betakargatott és a hajamat kezdte simogatni. A kezemet pedig az ölébe vonta, hogy érezzem még mindig kemény. Nyeltem egyet, amit észre is vett.
- Még mindig éhes vagy, kicsi lány? - kérdezte szenvtelenül.
Én pedig felültem az ágyban és ahogy néztem rá, észrevettem hogy arcvonásai teljesen megkeményedtek. Szinte még sosem láttam ilyennek. Talán a mostani állapotomból kiindulva csak elfelejtettem, de nagyon megdöbbentem a viselkedésén.
- Mit tehetnék még? - kérdeztem félve a választól.
- Majd kitaláljuk együtt, mihez lenne kedvem. - felelte továbbra is kemény vonásai mögül kedélyes hangon.
folyt.köv.