Kávézó 2.

A nő elővett egy zsebkendőt a táskájából és az ajkára tapasztotta a férfit nézve. Erőteljes nyomást gyakorolt vele a rúzsos felületre, majd szórakozottan nézegette a zsebkendőről visszaszemtelenkedő száj alakú foltot. Kissé elhúzta a szája sarkát, erre már majdnem kis mosolyként és a férfi felé nyújtotta .
-Így megfelel, Uram?- nézett rá kutakodva, majd összegyűrve a bizonyítékot, a táskájába rejtette. Az bólintott egyet, s közben megnyomta a lift paneljén a mélygarázs feliratot és némán a nyíló ajtóra mutatva betessékelte a fülkébe.
A nő nem is mert ránézni, a padlót fixálta a tekintetével, hol a saját cipőjén megállva, hol a férfiére kitekintve. Ekkor a lift hangos csilingeléssel megállt és az ajtaja kinyílt. A férfi előre lépve elindult az autók irányába, ahova Elza némán követte. A fekete autó látványa még mindig nem csekély borzongást idézett elő benne, így hatalmasat sóhajtott, amint a férfi feltárta az anyósülés melletti ajtót és nemes egyszerűséggel a vállára téve a kezét, beültette az ülésre. 
Elindította a motort és a nő tarkójára csúsztatta a jobb kezét, amire az megmerevedett egy pillanatra és úgy érezte végre a helyére került. A férfi ujjai rázáródtak a nyakára és maga felé fordította az arcát.
 -Üdvözlöm kedvesem! Rég láttam, miért váratott eddig? -Rám nézne már kérem?- 
-Igenis , uram!- préselte ki a nő a szájából a hangokat és hagyta hogy a férfi egyszerűen keresztül szúrja a tekintetével. Annak ujjai enyhén fokozódó nyomást gyakoroltak a nyakára, így akaratlan lecsukódó szemmel reagált a hatására. A mellkasa intenzívebben látszott emelkedni és érezte hogy a combjai között is megmozdul az az éhes kis húsköteg aminek aztán nem fog tudni megálljt parancsolni.
 -Kösse be magát!-  rebbentette ki a férfi hangja ebből a kényszeredetten magára zárt merengős állapotból és akaratlan az ülés támlájához csapódott a feje, amint az elengedte a nyakát és a sebváltóra tette a kezét. Hirtelen kipattan szemmel nyúlt a biztonsági öv után és zavarodottan kereste annak végét, hogy a helyére tolja.

Elindultak, Elza apró pillantásokkal térképezte fel a férfit, de csak úgy leskelődve, odakapva a pillantását rá. A kezén hosszasan időzött és mindenféle emlékkép sodorta magával a látványától. A sebességváltóra fonódott ujjakat egészen máshova képzelte, szinte érezte amint a rózsaszín mellbimbójára tapadnak és egy hirtelen mozdulattal azt megcsavarják. Ettől kissé felszisszent és aktív mocorgásba kezdett az ülésen, hogy rendezze a gondolatait magában. A biztonsági övhöz nyúlt és próbálta azt meglazítani, mert túl szorosnak találta. A fék azonban megmakacsolta magát és nem engedte. Tulajdonképpen odakötözte magát vele feszesen az üléshez és ettől nagyon kínban volt. A két melle között feszülő öv most kimondottan idegesítette és mellé az a tudat, hogy egyszerűen nem akar engedelmeskedni neki az övfeszítő.
 -Mivel küzd éppen Kedvesem?- nézett kis mosollyal a szája sarkában rá a férfi, aki láthatólag jól szórakozott az eseményeken.
-Fogságba estem az autója révén!- felelt rá Elza halkan, de egyre színesedő arccal.
 -Addig örüljön, amíg csak az autóm által!- Szabadulni szeretne?- nézett rá egy pillanatra oldalról.
-Igen, Uram!- Vagyis, nem! De, mégis!- kezdte elveszíteni a fejét a nő és ismét az övfeszítővel küzdött, de eredménytelenül.
- Döntse el, kérem mit akar! Most még megteheti, ugyanis az autó az én irányításom alatt áll! Ha elértünk a célpontra akkor már Ön is! -Ki akar szállni?-kérdezte és egy gyors kanyart véve megállt hirtelen az út szélén. Kioldotta a nő biztonsági övét és kiszállt az autóból, egyenesen megkerülve azt, majd kinyitotta a nő ülése melletti ajtót. Elza ijedten süllyedt bele annyira az ülésbe, amennyire talán nem is lehetett.
-Nem , Uram! -hebegte ránézve halkan , és az ajtó fogantyúja felé nyúlt, hogy behúzza azt.
-Kizárna az autómból ,kedvesem? - fogta meg az ajtó kívülről a férfi és visszanyitotta.
-Szálljon ki!- nézett a nőre és a kezét nyújtotta felé .
-Nem szeretnék kiszállni!- válaszolt az halkan és tovább kapaszkodott az ülésbe.
-Ellenkezik talán?- 
-Nem, Uram!
-Akkor szálljon ki most azonnal!- mondta a férfi ellentmondást nem tűrő hangon és Elza karja alá nyúlt, hogy ennek hangsúlyt adjon. A nőn az érintésre, kis remegés futott végig, de a fejét lehajtva kiszállt végül az autóból. A férfi egyenesen a csomagtartóhoz húzta, amit nagy lendülettel kinyitott és két kezébe fogta Elza arcát, maga felé fordítva.
-Jön , vagy nem? 
- Megyek, Uram!- válaszolt az ijedten , megérezve a férfi leheletét magán amitől kezdte ismét elveszíteni a fejét és már az sem érdekelte volna, ha a vonóhorogra kötve viszi magával.
-Akkor másszon be kérem a csomagtartóba és viselje jól magát ,amíg oda nem érünk!- mutatott egyenesen a fekete autó mély öblére kérlelhetetlenül, mire a nő esetlenül, de sikeresen elfoglalta végül a helyét. A diskurzusuknak a lecsapódó ajtó vetett véget.
folyt.köv.