Kávézó

A kávéház lépcsőjén botladozva sietett fel a nő, hogy el ne késsen a találkáról. Fehér földig érő bőrkabátjával végigsöpörte a lépcsőfokokat, de mindez nem számított. Sietősen lépett be az ismerős helyre, a pincérek kedvesen fogadták, sokat járt ide.
Kikérte szokásos rövid , de erős kávéját és rágyújtott egy szivarkára. Ujjaival táncot járt a kávéscsésze körül és próbálta zajtalanul összekeverni a benne lévő tetemes cukorhegyet a cseppnyi tejszínnel.
A finom füstön keresztül a bejáratot nézte, némán szürcsölve a gőzölgő italt. A személyzet , mint mindig ,megfutotta nála az udvariassági köröket, a tulajdonos, valaha sármos, idősödő férfi mosolyogva biccentett felé az újságja mögül kinézve, kedvelték itt , nem zaklatták és ő szerette ezt a gördülékeny nyugalmat.
Némán ücsörögve a kiszolgáló személyzetet vizslatta, valamint a kávézó vendégeit egytől-egyig alaposan. Pár asztallal arrébb két nő beszélgetett rikácsolva semmit nem érő kalandjaikról, harsány gesztikulációval kísérve mindezt, A tulajdonos elnézést kérő tekintettel tekintett a nőre, intve, hogy ezek már csak ilyenek. Egy másik asztalnál két öltönyös férfi a laptopját bámulta, egy-egy szavas kommunikációt folytatva egymással. Reggel volt, álmos és szürke minden.
A nő végig nézett magán, szoknyáját húzogatva próbálta a süteményes pult üvegében rakoncátlan fürtjeit valamely elfogadható mederbe terelni.
A rikácsoló nő vele szemben ülve ekkor hirtelen felkapta a fejét és lejjebb vette a hangerejét, a pincérnők is az ajtó felé tekintettek. A nő háta borsózni kezdett, tudta hogy megjelent a várva várt férfi és pillanatokon belül mögé lép.
Az asztal alatt egyik kezével a combjába mart és lehunyta a szemét. A férfi hangját hallva megrezzent és a hirtelen mozdulattól bevágta az asztal lapjába a térdét. Az éles fájdalmat próbálta némán viselni, de képtelen volt rendet rakni az arcvonásain. A férfi eközben, mintha észre sem vette volna, a pulthoz lépett és rendelt magának, majd két mondattal meghódította a lányokat és a nővel szemben helyezkedő asztalhoz ült le. A rendelést kiszolgáló nő pillanatra el-eltakarta a nő látószögéből, majd teljesítve a kívántakat visszalépett a pult mögé.
Szemben ültek egymással, pillanatra összefonódott a tekintetük, majd a férfi, mintha mi sem történt volna nekiállt elfogyasztani a reggelijét. Minden egyes mozdulat, amivel a villájára szúrta a bécsi virsli darabkáit, tőrdöfésként érkezett meg a nőhöz.Tulajdonképpen őt kellett volna elfogyasztania. Zavartan elkapta a fejét és újabb kávét rendelt. A kávéscsésze mögül leskelődött, majd megveszve azért, hogy a férfi megszólítsa végre.
Az láthatóan jól szórakozott ezen a feszültségen, komótosan befejezte a reggelijét, megitta az italát, fizetett, majd gúnyos mosollyal kisétált a helyiségből.
A nő dermedten ült a széken és nem mert hátra nézni. Pánikba esve ráncolta össze a szemöldökét és csetlő-botló mozdulatokkal kereste ki pénztárcájából a fogyasztása árát. Percekig hallgathatta még a harsány kommenteket az imádott férfiról a két női vendég szájából, mire fizetni tudott. Dühös volt magára, hogy hogy vesztheti el a fejét rögtön, amint a férfi megjelenik.
Táskáját a kezébe vette, sietve felállt az asztaltól és kisétált a kávézóból. A félemelet lépcsőfordulójában majd nekiütközött a férfinak, aki ott várt rá velőbemászó tekintetével, és halkan megjegyezte, hogy ideje lenne már letörölnie a rúzsát. . .