Úrnőmnek!

Térden állok nagy terpeszben,
Kéz a tarkón szem nem rebben.
Földet nézem mozdulatlan,
Ruha nélkül majd’ megfagytam.

Régen volt már a tegnap este,
Mikor utoljára jól megverve
Bezártak egy pincébe,
Szenvedésre ítélve.

Láncra vertek mint egy kutyát,
Megkínozták seggem lukát,
Égő gyertyát nyomtak bele,
A büntetésnek volt eleje.

Talpam alatt szegek álltak,
A fájdalmak sorban vártak,
Csípett, mart és csiklandozott,
Ostor korbács váltakozott.

Pihenésnek jött a pálca,
Kínjaimnak friss csalánja,
A botot én már nem számoltam,
Sírva, csendben imádkoztam,

Istenem csak add meg nekem,
Úrnőm elégedettségét velem!
Legyen boldog, gyönyörködjön,
Szíve szerint meggyötörjön!

Neveljen a kedve szerint,
S ha kedve támad újra megint
Kötözzön ki és alázzon,
Tegezzen, vagy magázzon

Csak engedje meg azt énnekem,
Neki szánjam rab életem!
Forró viasz cseppenéssel
Pecsételje viszonyunk,
Urunk vagy épp Asszonyunk!