Janco 3/4.

Janco 3/4.
(Kitalált, középkori történet fiktív szereplőkkel és eseményekkel. Figyelmeztetés: homoszexuális aktust, deresen történő botozást tartalmaz!)


Ambrus atya

A szobámba lépkedtem, és letérdeltem a térdeplőre, és félve sandítottam a falon függő jókora keresztre, és a rajta függő, közel életnagyságú Jézusra.

- Vétkeztem, bocsáss meg! – könyörögtem hozzá, és szapora imádságba kezdtem.

Ahogy egymás után húsz Miatyánkot is elhadartam, magamba figyelte vártam a feloldozást, ám csak a bűnöm terhét éreztem, mely lelkemre telepedett.

A legény már megkapja a feloldozást, erről gondoskodtam, hiszen ő is bűnt követett el, ráadásul nem is kellett sokat győzködni, tehát jóval bűnösebb nálam. Ő csábított el pillantásával, repkedő hajfonataival, nyúlánk, izmos testével, kettőnk közül miért én lennék bűnösebb?

Mégis, bűnhődnöm kell a vágyaimért, és ezt ezúttal sem kerülhettem el. Elapadt ajkamon az ima. Vonakodva húztam le reverendámat, feltárva meztelen, bűnös testemet az előtt, aki mindent lát.

A térdeplő fiókjából előhúztam korbácsomat, mellyel hasonló alkalmakkor büntetni szoktam magam, és felváltva csaptam hátra jobb és bal vállam felett. Közben térdeplőn vezekelve jajgatva könyörögtem és imádkoztam a mindenhatóhoz, hogy bocsássa meg vétkemet. A kezdeti bátortalan csapások után egyre fájdalmasabb ütéseket mértem hátamra, kisvártatva elindult az első vérpatak, melyet aztán még több követett.

A következő fél órában megszámlálhatatlanul sok csapás érte hátamat általam, miközben folyamatosan imádkoztam, feloldozást remélve, és végre eljött a pillanat, amikor már csak apró, elhanyagolható vétekként gondoltam a legény meghágására.

- Ő jött el hozzám, Uram! Ő csábítgatott pillantásával! Nem az én bűnöm, tedd az egészet rá, Uram! – lihegtem végül, és remegő, verítéktől csatakos, vérző testtel felkeltem a térdeplőről.

A lavórállványhoz léptem, és előbb kapkodó, majd lassuló mozdulatokkal lemosakodtam, a hátamról is lemostam a vért az e célra beszerzett, hosszú nyelű, puha kefével. A tükörben megnéztem hátamat, mialatt törölköztem. Apró sebek jelezték a csapások nyomvonalán, hogy a megváltó feloldozott, ettől igen megkönnyebbültem, végezetül a lavór elpiszkolódott vízébe pisáltam.

Visszaöltöttem reverendámat, és beengedtem a türelmetlenül zörgető Terkát, aki azért dohogott, hogy kinn kellett várakozni a hőségben az ajtó előtt, és megromlik a sok finomság, amit hozott.

Megróttam türelmetlenségéért, egyben néhány szóval céloztam arra, hogy aludtam egyet az esti mise előtt, ezért nem hallottam azonnal kopogását. Egyúttal felmutattam ujjamat, melyre jobb híján egy konyharuhát tekertem, és megparancsoltam hogy kösse be. A vágást természetesen az alatt ejtettem egy éles késsel, míg zörgetett, így elkerültem a véres vízre vonatkozó kérdéseit, mert a lavór tartalmát természetesen neki kellett tiszta vízre cserélnie.

A miséig hátralévő időben vacsoráltam, és összeírtam néhány gondolatot az esti prédikációra, elvégre a híveknek tudniuk kell, hogy mire számítsanak, ha bűnbe esnek.

Míg a sekrestyében átöltöztem a gazdagon hímzett miseruhába, hallottam a gyülekező hívek zsolozsmázását, zsinatolását.

Büszke, kimért léptekkel foglaltam el helyem a szószéken, és hamarosan már a példabeszédeknél tartottam, ezúttal Onán bűnét ecsetelvén, aki az akkori szokásoknak megfelelően megörökölvén fivére feleségét, nem és nem volt hajlandó teljesíteni az Úr parancsát, miszerint „szaporodjatok és sokasodjatok”.

- Urunk ellen vétett, amikor magját földre engedte, és nem hált feleségével, büntetése nem is maradt el, holta után a pokolra jutott! – figyeltem a hívek riadt tekintetét, és így folytattam: - Ti is menekedjetek a paráznaság bűnétől, csak és kizárólag a feleségetekkel háljatok, akkor is csak gyermeknemzés céljából. Soha ne kívánjátok más feleségét, jószágát…

Felrémlett előttem a délutáni legény karcsú teste, és egy pillanatra elakadt a szavam. A hívők felrezzentek kábulatukból, ezért gyorsan összeszedtem magam, és folytattam a vakításukat.

Azzal fejeztem be viharos prédikációmat, hogy minden bűn elnyeri büntetését, ha nem ezen, akkor a másvilágon.

Úgy éreztem, igazán jó prédikációt tartottam.

Aznap éjjel ismét a délutáni legény járt eszemben, rá gondolva maszturbáltam magam elégedett, mély álomba.

Folyt. köv.