Galamb (37)
Szubmisszív
Férfi, Meleg
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Janco 1/4.

2022. 08. 15. 11:44 | Megjelent: 512x
Janco 1/4.
(Kitalált, középkori történet fiktív szereplőkkel és eseményekkel. Figyelmeztetés: homoszexuális aktust, deresen történő botozást tartalmaz!)


Ambrus atya

Az Úr haragját vontam fejemre, amikor a kinti forróság elől a templom hűvösébe lépett, a benti félhomálytól elvakított legény láttán megnyaltam ajkaimat. Rég tévedt már ilyen kívánatos falat Urunk eme földi szentélyébe. Mire szemei alkalmazkodtak a megváltozott fényviszonyokhoz, már eltüntettem arcomról a kéjsóvár kifejezést, és kenetteljes hangon invitáltam beljebb.

- Jer, az Úr házában menedékre találsz. Vándorlegény vagy?

Térdet hajtott és keresztet vetett az oltár előtt, majd megkeresett tekintetével. A sekrestyébe vezető ajtónál álltam, épp vissza akartam vonulni, hogy az esti, hétórás mise előtt még szundítsak egy-két órácskát, és istennek nem tetsző, szennyes cselekedettel segítsem elő jobb álmomat.

- Dicsértessék – köszönt illedelmesen.

Kellemes baritonja végigkarcolgatta gerinccsigolyáimat. A forró évszakra és a benn csak alig hűvösebb hőmérsékletre tekintettel semmit sem viseltem reverendám alatt, azonban cölibátusra ítélve sem parancsolhattam ágaskodó falloszomnak.

Megköszörültem torkomat, és ájtatosan forgatva szemeimet fogadtam a köszöntést azon töprengve, hogyan kerítsem hálómba a kívánatos legényt. Urunk, aki a mennyekben lakozik, segítségemre sietett, amikor a néptelen templomban meghallottam alig hallható gyomorkordulását.

- Éhes vagy, fiam?

- Két napja nem volt étel a számban, atyám – felelte őszintén.

- Mily szerencse, hogy erre vezettek lépteid! Maradt még délről némi krumplileves, és a gazdasszonyom tegnap sütött kenyeret.

- Krumplileves? – akkorát nyelt, hogy háromszor is le-fel liftezett az ádámcsutkája.

- Jóféle füstölt kolbász is főtt belé – ütöttem tovább a vasat. – Istennek tetsző cselekedet, ha egy szegény vándornak juttatok belőle, aki nem tudja megfizetni a fogadó drága ételeit.

- Ami azt illeti, tényleg csak egy-két picula lapul a zsebemben, amit a perselybe szántam.

- Nosza – mutattam a bejárat közelében lévő fadobozt, tetején a pénzbedobó nyílással. – Ha adakoztál Urunknak, fáradj át a parókiára. Terka megmelegíti a levest, innen jóllakottan fogsz tovább menni, fiam.

- Áldja meg Isten, atyám! – hálálkodott az ifjú, majd a perselyhez fordult, két kis csörrenéssel belehullajtotta piculáit.

Előrementem, hogy mutassam az utat. A sekrestyén át a templom hátsó kijáratához jutottunk, ahonnan a kerti kapun át közelítettük meg a parókiát. Erre ritkán járnak, inkább a főutca felőli kapunál botlottunk volna nemkívánatos szemtanúkba.

Nem tudhatják meg titkomat, így is ez a harmadik szolgálati helyem a felszentelésem óta eltelt negyedszázadban, előző két helyemről is azért helyeztek át teljes titoktartással, mert nem tudtam uralkodni vágyaimon, és férfiakkal estem bűnbe.

Benyitottam a házba, amely az egyik legszebb volt a faluban. Hiába, valamivel kárpótolnom kellett magam az elfojtott vágyaimért, így pompakedvelővé váltam, a perselypénz megcsapolásával és a hívekre kirótt egyházadókból vastagon megvajazhattam kenyeremet.

- Terka, hol vagy? Vendéget hoztam! Azonnal teríts, melegítsd meg a délről maradt levest az ifiúrnak!

Az „ifiúr” megnevezés tetszhetett a legénynek, mert pironkodva tette le kis batyuját, és viseltes ingébe törölve tenyereit, zavartan nézelődött.

- Dehogy vagyok én ifiúr, szolgálatot keresek, nyáj, csorda esetleg lovak mellett – szabadkozott.

- Isten szemében értékesebb vagy, mint gondolod – ütöttem tovább a vasat. – Aztán hány éves vagy?

- Húsvét után egy héttel haladtam túl a huszonkettedik évemen – számolgatta ujjain.

Pont beleillett a húsz-huszonöt éves korosztályba, akiket módfelett kedveltem. Mióta idehelyeztek, idestova hat hónapja, ő volt a második, akit sikerült a paplakba csalnom, és külsőre még jobban megfelelt elképzeléseimnek, mint a zömök mészárosinas, akit két hónapja hágtam meg itt a konyhaasztalon, mely mellé a pásztorlegény is letelepedett az általam mutatott székre.

Terka, a hatvanas éveiben járó házvezetőnő szikkadt és sovány volt, mint a kóró, ezért is találtam alkalmasnak a szolgálatra, hiszen nem fog kienni a szépen gyarapodó vagyonomból. Sanda, gyanakvó tekintetét azonban tolakodónak érezvén többször is Isten büntetésével fenyegettem, ha leselkedni, hallgatózni mer hálószobám ajtaja előtt.

Prédám megmarkolta a kanalat, és a gőzölgő, sűrű levesbe merítette. Sudár, karcsú, izmos termetét titkolt csodálattal szemléltem, a magam korán pocakosodó, vaskos testalkatához hasonlítottam irigyen, noha tudtam, hogy ezért a főbűnért Urunk meg fog büntetni, a magam keze által. Lányosan szép arcát vékony hajfonatok keretezték, melyek álláig, válláig, hátán lapockáig értek, ez elárulta, melyik távoli vidéken látta meg a napvilágot. Mohón tördelt a vágódeszkán kínált vastag kenyérszeletből, bal pofája kidudorodott, miközben falt. Ép, fehér fogai gyönysorként villantak fel, ahogy a kanál köztük járt.

Nem ültem le, annál izgatottabban járkáltam fel-alá. Egy ilyen körnél találkozott tekintetem Terkáéval, aki kissé görnyedten állva pislogott a kredenc mellett.

- Ejnye, Terka, elhozta már Galiba szűcstől a kóstolót? Úgy hallottam, disznót vágtak ma – találtam ki nagy hirtelen, hogyan távolíthatnám el a következő órácskára. Galiba szűcs igen messze lakott.

- A reggeli hűvössel kívántam elmenni érte – szemén láttam, hogy egyáltalán nem akaródzik kimennie a kinti forróságba.

- Reggelre már szétosztogatják, sóba teszik a finom húsokat, ezeket azon frissiben kell elhozni, még ezt sem tanulta meg? Na induljon, szaporán!

Kelletlenül készülődött, érződött mozdulatain a sértődöttség, de ellenkezni nem mert. Mit bántam én? Ráfordítottam a kulcsot távozása után az ajtóra, hiszen nem szerettem volna, ha váratlan látogató nyit be, majd visszatértem a konyhába. Prédám épp letette a kanalát, és elégedett mosollyal hátradőlt.

Kezdődhetett az élvezetes része a napnak.

Folyt. köv.

Hozzászólások (3)

A hozzászólások belépés után olvashatók.