Nyaklánc: Elfeledett játék

Pontosan fél óra múlva kopogsz a szobám ajtaján.


Elmosolyodom. Nem mertél késni de hamarabb érkezni sem. Valaki nagyon imponálni akar...
Na lássuk akkor.

Ajtót nyitok.

Egy gyönyörű térdig érő vörös szövet kabát van rajtad, amit belépés előtt, leveszel. Már meztelenül lépsz be a szobába.

Majd pici terpeszbe állsz és hátra teszed a kezeid.
Pont ahogyan régen is. Viszont most nem mersz a szemembe nézni lesütött fejjel várod a reakciómat.

Végig mérlek, lakmároznak a szemeim.

Bassza meg még mindig kibaszott gyönyörű vagy.

Persze ezt nem mondom ki. Még elbízod magad.

- Nos kedvesem ! Mond csak mi legyen a nyaklánc sorsa?

Nem szólsz csak lesütött szemmel bámulsz magad elé.

Tested megfeszül, látszik, hogy kellemetlenül érzed magad.

- Ohh de csendes, valaki. Azért egy karrierista nő merjen már megszólalni ! Hogyan akartál így karriert ha beszélni sem mer?

Szavaim, érezhetően késként fúródnak beléd, egy szót sem szól de az első könnyek megjelennek szemeidben.

- Szerinted, jogosan hordod még mindig azt a nyakláncot?
- Mikor megkaptad az mondtad soha nem lesz olyan, hogy nem hordod.
- Öt éve, pedig mégis levetted.
- Úgy gondolod megérdemled még, hogy viseld?


Zokogni kezdesz de továbbra sem szólsz egy szót sem. Csak állsz mint aki földbe gyökerezett.

- Tudod, akinek én ilyet adok, az hozzám tartozik.
Egy jelkép, ami hosszú éveken észrevétlenül tud minket elkísérni az utunkon. Mert másnak ez csak egy nyaklánc, nekünk viszont megannyi emlék, fájdalom, boldogság közös élmény őre.
Most viszont csak azt látom, hogy ez már valami mást képvisel. A hiányt.
Például, a fenekeden van egy heg, valószínűleg tetoválás volt amit levetettél. Nem tudom, a történetét.
Ahogyan, a kezeden lévő hegnek sem, ami viszont sérülésre utal.
Igen észre vettem mikor át adtad a szoba kulcsait.
Pici ugyan, de tudhatod, hogy a részleteket észre veszem.
Tehát ez a lánc, nem más mint az elvesztett múlt kergetése.
Így most két dolog fog történni.

- Leveszed, vissza adod.
- Aztán elmehetsz.



Zokogva, csatolod ki a nyakadból e piciny ékszert.
Majd remegő kezekkel adod át nekem.

Térdre rogysz. Majd hátra teszed a kezeid. És megkérdezed szipogva.

- Most tényleg menjek el?


Elmosolyodom.

- Azt hiszem nem figyelsz rám kedvese.
- Azt mondtam elmehetsz. Nem azt, hogy menj el.
- Ha akarsz. Távozhatsz.
- Ha maradnál azt is megteheted.

- Viszont ! Ha maradsz ! Feltétel nélkül a kedvembe jársz és minden utasításom teljesíted.


- Adok időt dönteni. Lezuhanyzom, mire végzek, vagy menj el. Vagy négykézlább az ágyon várj.


Fél óra múlva kilépek a fürdőből. És te ott vagy előttem, pontosan ahogy kértem.

Ohh ha elmondhatnám mennyire hiányoztál, mennyire fontos vagy nekem. De, hogy nézne az ki ha mint egy kisfiú sipákolnék.

- Emlékszel még mennyit játszottunk együtt?

-Igen Uram!

-Olyan sokáig magamra hagytál, hogy lehet el is felejtettem játszani.

- Bocsásson meg érte Uram !

Kezem közben már a testedet fedezi fel. Ohh a rég jól ismert idomok. És igen. Még most is ismerem. Ha ide nyúlok máris libabőrös vagy. Mosolygok magamban. És felébred bennem a szörny.

- Csak nem libabőrös valaki. Még mindig a régi dolgok izgatnak?

Mire válaszolni tudnál már a hajadnál fogva, húzlak hátrafelé.
Hallom ahogy meglepődsz és, megfeszül a tested.

- Hogy mertél magamra hagyni te kurva?

Még a válaszod előtt, már be is nyomtam tövig a farkam.

Felsikoltasz.

- Kérdeztem valamit!

- Bocsáss meg!

Azzal egyidőben, elkezdelek baszni, keményen húzlak magamra. Nagyon hamar érzem, ahogy a feszültséget vágy veszi át. És immár a finom nedv fogja körül a falloszom.

Ahhh de finom vagy még mindig.
Zihálsz alattam és én csak járok benned ki be ki be.
Aztán a szabad kezemmel elkezdem ütni a segged.
Visítasz, és hörögsz.

De ezt felismerem. Igen ez az élvezet, nem a fájdalom.

Ez így teljesen addig míg már nem bírod magad tartani. És jó pár orgazmus után elengedlek. Az ágyra rogysz.

Én pedig oda lépek és most a szádba rakom a még mindig kemény farkam. Úgy szopod mintha soha nem lett volna a szádba farok.
Ohh milyen mohó vagy. Egyre vadabbul és mélyebben szoptatlak. Majd már könnyed és nyálad is csorog.

- Látod mennyivel szebb vagy mint mikor sírsz.

Persze válaszolni nem tudsz, hiszen épp a torkodat próbálom kitisztítani rendesen.


Mikor már egy tócsa van előtted, és a torkodra ürítem farkam tartalmát akkor elengedlek.


Vöröslő seggel, és egy nyáltócsában fekszel.

- Gyönyörű vagy.

Rám nézel, és a hála látszik a szemeidben. Nem szólsz csak az ölembe hajtod a fejed.
Így fekszünk, egy darabig. Majd mondom, hogy menj zuhanyozni.


Mikor vissza térsz, én már sehol nem vagyok.

Az ágy közepén egy dobozt és egy levelet találsz.

Kinyitod a levelet:

- Örülök, hogy láttalak!

- Gondolom, most nem érted mi történt. De akkor felvilágosítalak. Két hete megszállt nálad egy barátom akinek sokat meséltem rólad, és képet is mutattam neki. Őt te nem ismerhetted, de ő a képek alapján felismert. És mikor találkoztunk, elmesélte, hogy szerinte téged látott.
Kérdeztem, hogyan néztél ki. És ő különösen részletesen elmesélte. Azt is, hogy milyen nyaklánc volt rajtad.
És abban a pillanatban tudtam, hogy te vagy az.
Tudtam, hogy ha hordod a nyakláncot annak oka van.
És eldöntöttem, hogy kiderítem mi az.
Tehát, a mai találkozás nem volt véletlenül.
Tudom, most tele vagy gondolatokkal.
De akkor megnyugtatnálak.
Azért nem, tettem többet ma veled mert ennyi kihagyás után, ért így is ma annyi testi és érzelmi impulzus, hogy regenerálódnod kell így is.
De bízom benne, hogy jól érezted magad.
További szép napot neked!


Ui:
A dobozban találsz egy nyakláncot. Ez egy kicsit komolyabb darab. Jobban illik a mostani panzió tulajdonos énedhez.
És a másikhoz képest, ez egy csodás megújulást jelképez.
Egy szabály van hozzá!
De azt biztosan tudod.
Ha felteszed, hozzám tartozol.
Ha nem lesz rajtad, csak annyit fogok kérdezni.
Elszakadt?

És lehet nem is felejtettem el annyira játszani :D