Hollywood (2/2 rész)

Hollywood (második rész)
(Napjainkban játszódó fiktív történet kitalált szereplőkkel és eseményekkel. Figyelmeztetés! Kínzás és homoszexualitás.)



Az első pillanatban megijedtem, és dörömbölni kezdtem az ajtóhoz ugorva, hogy engedjen ki! Segítségért kiabáltam, hiszen kiskorom óta klausztrofóbiával küzdök, mióta egyszer beszorultam a Sushine Plaza liftjébe két emelet között, még a szülővárásomban. Sok pszichológus próbálkozott azóta az akkori rettegést kilantozni belőlem.

Fény lobbant a helyiségre, és hunyorogva körülnéztem. Elpiszkolódott matrac hevert a sarokban, rozsdás vízcsap törölközővel, és egy vödör. A cella közepén egy szék állt. A padló beton, sivár betonfalak és mennyezet, dróthálós lámpa.

Pár perc múlt el, a színész visszatért. Átöltözött időközben, felvette a játszóruháját, szürke börtönőr-egyenruha utánzatot viselt, amikor belépett a cellába. Elhátráltam előle, hiszen a szerződésben kikötött feltétlen engedelmesség és a félelem kettőssége miatt ez látszott megfelelő cselekedetnek. Figyeltem arcát, mely egészen megváltozott, ragadozószerűvé vált, és én voltam a préda. Pár kurta szóval parancsolt, ó, milyen ismerős volt a parancs, mindegyik így kezdte. Meztelenre vetkőztem.

Egyetlen mozdulattal a székre lökött, melynek lábait a betonhoz csavarozták, és arcomra dobta a törölközőt. Víz zubogását hallottam, majd hirtelen hanyatt szorított, és az arcomra szorított törölközőt locsolta vízzel. Vergődtem, testem hátrafeszült a szék kemény támláján, nem tettettem a fuldoklást, valóban halálra rémültem.

Ekkor elvette arcomról a vastag törölközőt, és félrehajította, a kiürült műanyag vödörrel kezében várt pár másodpercet, hogy kiköhögjem magam, és váratlanul az arcomba csapott vele. Megpördültem és hasra estem a víztől mocskos betonpadlón, kínnal próbáltam talpra kecmeregni. Gyors ellenőrzést végeztem nyelvemmel, de szerencsére fogaimat hiánytalannak és épeknek éreztem. Járomcsontom lüktetett, szemem könnybe lábadt. A színész felettem állt, és a vödröt is lehajította.

- Áruld el, hol rejtőznek társaid, a partizánok! – hangja szinte nyugodtnak tűnt, ám izgalom remegett benne.

Tehát erről szól a játék. Én most elfogott partizán vagyok, és azért kért az ügynökségtől pont engem, mert direkt színészt kért, aki azonnal magára tudja ölteni a karaktert.

Vajon hányan lehetnek még a játszi kedv felélesztésére szolgáló fotóalbumban, melyet a megrendelőknek mutogatnak? Hányan lehetnek rajtam kívül hosszú hajú, magas, karcsú, fiatal férfiak színészi képzettséggel, akik ráadásul melegek is?

Kínnal küzdöttem magam négykézlábra, bal arcfelem még mindig lüktetett. Majd púderozhatom én is néhány napig, mert biztosan lila foltot szereztem rá a vödörtől. Lehajolt hozzám, és a matrac felé rántott, míg fél kézzel engem rángatott, másik kezével türelmetlenül bontotta ki nadrágját. Áldottam előrelátásomat, hogy még indulás előtt némi síkosítót kentem fenéklyukamra, ezt egyébként minden megbízás előtt megtettem, mióta az ügynökségnek dolgoztam.

Hányszor vertem ki róla fantáziálva, hogy ezt teszi velem!

Az álmok néha másképp teljesülnek, egyszer sem szerepelt bennük vödörrel arcul csapás, de így sem panaszkodhattam. Szerepemnek megfelelően eljátszottam, hogy nem akarom, könyörögtem is, de voltaképpen testem válaszaiból könnyedén kikövetkeztethette ennek ellenkezőjét. Hatalmasat élvezett, vergődve, lüktetve ért a csúcsra, éreztem tarkómon forró leheletét. Ezután a kellemes kábulatomban csak a vasajtó döndülése árulta el, hogy magamra hagyott.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, mert a kocsimban hagytam az okosórámat, de talán fél óra, vagy annyi sem, amikor ismét megjelent. Rám pillantott, ahogy mezítelenül, hasmánt heverek a matracon, majd a vödörért nyúlt, és megnyitotta a fali csapot.

Térdre kászálódtam, és a székhez másztam, felültem rá, hiszen sejtettem, hogy megismétlődik a vallatós játék. Futólag pillantott rám a csaptól, a vödör még félig sem telhetett.

- Legalább megvárnád, míg parancsolok! – vetette oda, majd visszafordult a csaphoz.

Valami hiányzott. Körbenézve a sivár cellában megpillantottam a földre hajított vastag törölközőt alig karnyújtásnyira. Érte nyúltam, az arcomra terítettem, testemet hátrafeszítettem, arcom ugyancsak hátrahajtottam, megkapaszkodtam hátratett kezekkel, és vártam. Nem vágytam ugyan a vödrös pofont meg fuldoklást, de azzal bátorítottam magam, hogy utána a szex mindenért kárpótol.

Váratlanul abbamaradt a vízcsobogás, lerántotta a fejemről a törölközőt. Tágra nyílt szemekkel meredtem rá.

- Megijesztesz! Hagyd ezt abba! – szólt, furcsán méregetve.

Nem értettem. Nem jól csinálok valamit?

A vállamra tévedt tekintete, pillantása csak később nyert értelmet. Földhöz vágta a műanyag vödröt, amely széthasadt, a víz eláradt a mocskos betonpadlón. Továbbra is ámuló szemekkel figyeltem, mit tesz. Esélytelenül próbáltam rájönni, hogy mit vár tőlem, hiszen nem adott semmilyen parancsot. Ekkor a matrac felé bökött ujjával, és ettől szinte felörültem. Ez az, már egyértelmű parancs!

Nem is csalódtam. Másodszorra már nem volt olyan türelmetlen, szeretkezésünk hosszabbra nyúlt. Ki tudja, mikor ölelt utoljára férfit, mindenesetre kiéhezettnek tűnt.

A szerepjáték jellegéhez hozzátartozott, hogy könyörögjek, védekezzek, próbáljam eltolni magamtól. Ez nehezen ment, hiszen én is kívántam őt. Néhány jelképes mozdulatot azért tettem, és a számat is elhagyta a „hagyjon békén!”, de ettől csak hitelesebb lett a játék.

Biszexuális? Ugyan! Nekem ne hazudjon! Látszatra nővel él, a külvilág számára boldog, a valóságban hideg házasságban, gyerekük sose volt, talán első perctől külön hálószobában aludtak, a feleség meg a szobalányt csókolja. Levendula házasság, Hollywood hőskorától kezdve számos hasonlóra volt példa, amikor el kellett titkolnia a színésznek a karrierje érdekében, hogy meleg. Nagy valószínűséggel el se hálták a házasságot.

Ezúttal odafigyelt rám, hogy én is elélvezzek. Oldalamon feküdtem, ő a hátamhoz simult, hajammal játszott, ujjára tekerte tincseimet, vállamat csókolgatta.

A Chrysler járt a fejemben, amit kipróbálhattam, de nem hozhattam el. Már meglesz hozzá a pénzem, hiszen a színész elégedett velem, legalábbis nem adta jelét ellenkezőjének.

Ekkor, mintegy mellékesen megkérdezte:

- Miét nincsa válladon jel? Itt kéne lennie - bökdöste bőrömet.

- Miféle jel? - dünnyögtem, de aztán kíváncsiságom éberré tett.

- A rabszolgák jele, amivel be lehet azonosítani őket. Gyere velem, ez nem tűr halasztást.

Nem engedte, hogy felöltözzek, a folyosón tovább haladva benyitott egy hasonló ajtón. Fény lobbant a helyiségre, mely másképp volt berendezve, mint cellám, noha ugyanolyan betonfalak sivárították. Valóságos kínpad állt középen, melyre felparancsolt. Ülő helyzetben szíjazott le, és amikor nem bírtam mozdulni, elégedettnek paskolta meg combomat.

- Minden szoba más titkot rejt, talán végigjárom veled az összeset a folyosón, de nem most. Ezt azonban ma még meg kell tennem. Sajnálom, fájni fog.

Leguggolt, egy fali konnektorba dugott egy csatlakozót. Ezt nem láttam, de amikor megpillantottam kezében a vörösen felizzó billogot, azonnal kitaláltam.

- Igyekszem minél kevesebb fájdalmat okozni, de sajnos ez fájni fog. Azért kellett ilyen szorosra húznom a szíjaidat, nehogy elmozdulj. A bőrödbe égetett jelnek szépen kell látszódnia, ne aggódj, van benne gyakorlatom. Ajándékba kapod tőlem. Mások sokat fizetnek érte a tetoválómesternek, igazán szerencsés vagy, hallod-e?

Tágra nyílt szemmel figyeltem a közelítő kígyóformát, melynek átmérőjét 4 centisnek saccoltam, és egy karika közepén helyezkedett el. „S”-betű, mint „slave”, vagyis rabszolga. Megtorpant, mielőtt rányomta volna, noha már éreztem a hevét a vöröslő vasnak, olyan közel volt.

- Elnézésedet kérem, Nick, de „G” betűs billogom sajnos nincs. Mert a másik válladra persze fel kell kerülnie. Ugye, tudod, mit jelent? – ezzel tétovázás nélkül a vállamra nyomta az izzó vasat.

Hánykolódtam, és ordítottam, könnyeim is kibuggyantak, miért tagadnám? Aki élt át hasonlót, az tudja, hogy mennyire fájdalmas. Még akkor is ott éreztem az izzó vasat, amikor már elvette, és kihúzta a fali csatlakozóból kínzóeszközét.

Simogatta a hajamat, várta, hogy magamhoz térjek, majd amikor légzésem csillapult, kioldozta a szíjakat.

- Na látod, nem is volt olyan elviselhetetlen. Még szerencse, hogy hangszigetelt a pince, különben már nyakunkon lennének a zsaruk. Legközelebb kénytelen leszek betömeszelni a szádat, mert azért az ördög nem alszik

- Legközelebb? – nyehegtem.

- Ígérem, mire újra jössz, meglesz a G-betűs billog is, és a másik válladra is felkerül a jel. Aki tisztában van a jelentésével, annak úgyis elárulja, hogy „gay slave” vagy, akinek meg nem mond semmit, annak hazudhatod, hogy hegtetoválás, az úgyis divatos mostanság.

Kivárta, míg összeszedem magam annyira, hogy lemásszak a kínpadról, majd kedvtelve nézegetve vállamat, így szólt:

- Hamarosan letelik a két óra, ennyi időre kerültél a szolgálatomba. Majd üzenek, ha ismét igénybe kívánom venni, de kivárom, míg elmúlik a folt az arcodról. A pénzemért tökéletes árut várok, és te jelen állapotodban, a lila arcoddal hibás vagy.


Két év múlt el azóta. Miután házassága csendben kimúlt, hozzáköltöztem. Nem kell aggódnom azon, hogy ki tudom-e fizetni a szüleim jelzáloghitelét, vagy beruházzak egy Chrysler-ra, évente le tudom cserélni vadonatújra, ha akarom.

Már nem dolgozom az ügynökségnél, azonban lehet, hogy a jövőben ismét rákényszerülök, de erre ritkán gondolok, mert most viszonylag gondtalan az életem.

Hivatalosan a színész inasa (titkára? komornyikja? mindenese?) lettem, és már nincs szükség arra, hogy maszturbáljak a képeire, hiszen itt van ő, aki minden éjjel úgy alszik el, hogy a hajamba fúrja arcát, lélegzete fülemet csiklandozza. Bármikor képes megkívánni.

Azt hiszem, szeretem őt, és bár nem mondja, kimondatlanul is érzem, hogy viszontszeret. Imádja a hajamat, a nyúlánk testemet, a két billogot vállaimon, melyekkel ő jelölt meg örök életemre.

Persze, ha valami nyilvános rendezvényen kell részt vennie, ahol nem árulhatja el, hogy velem él, egy ügynökségtől rendel fiatal, illusztris hölgyet, akivel a fotósok vakuvillantásai közepette eljátsszák a boldog párt. Engem ilyen helyre sosem visz magával.

A pincében, az erre kialakított helyiségekben pedig szinte hetente játszunk valami izgalmasat, találékonysága nem ismer határt. Már minden vasajtó feltárta titkát, bizarrtól a meghökkentőig szélsőséges perverzitások játszótere kettőnk számára. Az orvosi szobától különösen félek, mióta piercinggel ékszerezte fel mellbimbóimat.

Ha éppen filmforgatáson kell részt vennie, néhány hétig, egy-két hónapig távol vagyunk egymástól, és amikor hazatér, úgy ölel, mintha sosem akarna elválni tőlem.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem fog örökké tartani. A dolgok változnak, én sem leszek fiatalabb. Egy nap belép az életébe egy másik kölyök, aki annyi idős, mint én voltam. Látni fogom a szemén, ahogy rápillant, hogy rohamosan múlttá válok, az új srác lesz a jelen. Elmúlik a vibrálás, egy ideig még biztosan fájni fog hiánya, ha távol élek tőle és nézem a filmjeit, felidézve az együtt töltött boldogságos időszakot.

Senki se hinné el nekem, hogy megtörtént. Vagy mégis csak álmodtam?

A tükörbe pillantok majd, ledobva a derekamra csavart törülközőt, és a fénylő vízcseppekkel bőrömön jobbra-balra forgolódva gyönyörködöm nyúlánk, tökéletes testemben, majd magamat ölelve ujjhegyeimmel megsimogatom a karikákba foglalt betűket vállaimon.

Vége