Hollywood (1/2 rész)

Hollywood (első rész)
(Napjainkban játszódó fiktív történet kitalált szereplőkkel és eseményekkel. Figyelmeztetés! Kínzás és homoszexualitás.)


Azon a napon délelőtt tíz óra körül ébresztett a telefoncsörgés. Az ügynökségről hívtak, ásítozva körmöltem le a címet, jobb híján a fekete szemceruzámmal.

Zuhanyozás közben dohogtam azon, hogy az utóbbi időben csak ilyen munkák fedezik megélhetésem költségeit, noha én is, mint megannyi szépreményű ifjú, azzal az eltökélt szándékkal érkeztem a Film Fővárosába, hogy meghódítom a mozivásznat. Minő nagy szavak egy alig húsz éves sráctól, aki bízott abban, hogy csinos külseje elegendő garancia lesz álmai megvalósításához.

Azóta öt év múlt el, folyamatosan castingokra jártam, de két reklámfilmen és egy nyúlfarknyi filmszerepen kívül nem tudtam mást felmutatni. Utóbbiban ráadásul néma szerepet osztottak rám, alig pár másodpercre tűntem fel a „bosszantják, bosszút áll” típusú akciófilmben, amit aztán büszkén néztem meg tucatszor is a moziban, sőt megírtam szüleimnek, hogy mostantól színészként tekintsenek rám, túlestem a tűzkeresztségen.

Szégyelltem volna ezek után is apanázst kérni családomtól, ezért kapóra jött, amikor egyik este, miközben kedvenc báromban ücsörögtem egy italt lötyögtetve poharamban idestova fél órája, mellém telepedett egy ügynök, és jól fizető munkát ajánlott.

Az éjszakát együtt töltöttük, az utolsó pasim úgyis pár nappal előbb lapátra tett, és kedvemre való volt a harmincas fickó. Másnap csak felületesen olvastam át a szerződést, pedig nem ártott volna alaposabban elmélyednem ama, apróbetűs részében, mely aprólékosan kitért arra, hogy milyen munkákra fognak kiközvetíteni, vagyis mire számíthatok. Ezek számozással voltak jelölve, és a szerződés további részében – amit azért már tüzetesebben elolvastam – tételesen fel voltak sorolva a számokhoz rendelt összegek, hogy mennyit fizetnek egyes tételekért. A nullák száma láttán felcsillant a szemem, és nem tétováztam a szerződés aljára kanyarítani a nevem. Képmutató, aki nem szereti a pénzt, és azt, amit elérhet általa. Ha két óra speciális munkával megkereshetek akár ezer dollárt, vagy még többet is, hülye lennék visszautasítani.

Tehát az ominózus napon már negyedik alkalommal közvetítettek ki előkelő villákba, ahol a házigazda örömére teljesítenem kellett kívánságait, melyek gyakran nemcsak súrolták a perverzitás határát, hanem át is lépték azt.

Készülődés közben eltöprengtem azon, vajon most mivel fog megkínálni az élet? Azt be kellett vallanom magamnak, hogy mióta az ügynökségnek dolgozom, életszínvonalam látványosan javult. A penészes lyukból átköltözhettem egy panzióba, és néhány új ruha is csimpaszkodik a gardróbomban. A következő keresetemből már meg tudom venni az alig pár éves Chryslert, amit már akkor kinéztem magamnak, amikor üres zsebbel szemlélődtem a használt autók között.

Visszaemlékeztem az első munkámra az ügynökségnél.

Gyanútlanul csengettem a kliens Sunset Boulevard-i villájánál. Július volt, perzselt a nap, pálmák bólogattak a sugárút teljes hosszában. A távirányítású kapu kinyílt, és pár perccel később már a villa légkondicionált hűvösében csodálkoztam rá megrendelőmre, akinek a következő két órában engedelmeskednem kell.

A színészt jó tíz évvel ezelőtt láttam először a filmvásznon, utoljára múlt héten váltottam mozijegyet valamelyik filmjére. A negyvenes éveiben járó férfi kényelmes vászonnadrágot, halványkék inget viselt. Biccentett, és ajkbiggyeszve végigsvenkelt rajtam. Kék farmerem és hanyagul begyűrt, hasig kigombolt ingem láttán megnyalta ajkát, majd a bárpultra mutatott. Kevertetett velem egy italt, sőt én is ihattam vele, életemben először ittam Martinit. Így kezdődött.

Két óra alatt négyszer dugott meg, miközben kis hímringyónak nevezett. Szerződésem szerint nem tiltakozhattam ez ellen, és a pofonokat sem róhattam fel neki. Alázatosan kellett fogadnom bárminő törekvését arra, hogy megalázzon, és mivel színész vagyok magam is, noha még nem fedeztek fel, egyre kevésbé okozott ez gondot nekem, hiszen ez csak is csak játék, még ha el is durvult. Szerencsére az ő perverzitása kimerült a verbális alázásban, inkább jelképes, mint durva pofozásban, még a szex sem volt kellemetlen vele, noha azt kellett játszanom, hogy igen.

A következő napokban számlámra került összeg elégedettségéről árulkodott, de ez sem moshatta le róla azt, hogy ha ezután bármelyik filmjét látom, ahol nőcsábászt, sármos hódítót játszik, úgy fogok rá gondolni, ahogy megismertem. Már nem állt piedesztálon, ahová rajongásom helyezte, azzá változott, aki volt valójában: egy meleg férfi, aki előszeretettel alázza jóval fiatalabb alkalmi partnerét.

Haragról azonban szó sem volt, hiszen ő még mindig a jobb munkák közé tartozott a továbbiak fényében.

Második megbízásom ismét egy fényűző villába vitt, itt szó sem volt szexről. A kövérkés, ötvenes éveiben járó, szürke könyvelőnek látszó férfi az élet más területein tapasztalt frusztráltságát verte le rajtam, szó szerint. Folyton Walternek szólított. Hamar rájöttem, hogy irigyelt felettese helyett kapom az ütlegeket, akit így hívtak. A nagy cég alkalmazottjaként folyton meg kellett hunyászkodnia, de most elégtételt vehetett. Meztelenre kellett vetkőznöm, és a nappaliban állt bosszút munkahelyi sérelmeiért, rajtam. Fejemre olvasta összes „bűnömet”, minden egyes vétek említése után fájdalmas ütést mért a pálcával a fenekemre. A kanapé párnázott karfáján kellett áthajolnom ehhez, később ezt a pózt elunva a kanapéra hasaltatott.

Nem volt menekülőszó. Tudni akarta, miért „bánok vele” olyan lekezelően a cégnél, és minden színészi tehetségemet, fantáziámat össze kellett szednem, hiszen válaszokat várt. Nehéz úgy felelni a vádakra egy számomra vadidegen ember helyett, hogy közben oda-odacsapnak a seggemre a pálcával, ami eleinte még elviselhető volt, de aztán egyre jobban megközelítette az elviselhetőség határát.

A játék végén láthatóan felszabadult, ahogy felöltözhettem és meghívott egy italra. Egészen elsimultak a feszültség ráncai a homlokán. Meglepte elszólásom, hogy ő volt az első, aki elvert, erre ittunk még egyet, és közölte, ha ezt előre tudja, nem bánik velem olyan keményen.

A másnap reggel a számlámon landoló kerek összeg jobban csillapította testi kínjaimat bármiféle borogatásnál.

Már a hajamat igazgattam, amikor a harmadik megbízásra tévedtek gondolataim.

Ezzel kerestem eddigi életemben legtöbbet, körülbelül négyszeresét gyári munkás apám havi keresetének. Két órás munkával.

Ezúttal is fényűzően berendezett villába léphettem, melynek tulajdonosa, egy filmes berkekben jól ismert producer, az alagsorban rendezte be hangszigetelt játszóhelyét. A hatvanas évei elején járó férfi még egy orvost is bevont a játszadozásba, lévén a medical játékok jelentették titkos perverziói (hány lehetett még ezen kívül?) egyikét. Voltaképpen ő inkább nézője volt az eseményeknek, utasításai alapján az orvos előbb rutinvizsgálatokat végzett meztelen testemen majd speciális vizsgálatokra került sor, melyek kellemetlenek, sőt fájdalmasak is voltak számomra. Katéterrel csapolták le vizeletemet, beöntést kaptam, különféle tárgyakat tolt fel fenéklyukamba, miközben arcomtól kis távolságra a házigazda pénzeszsák maszturbált a látványra. A végén persze félretaszított az orvost, és ott, a vizsgálószékben dugott meg, ahol széttárt lábakkal, hanyatt dőlve viseltem a tortúrákat. Hatalmasat élvezett, és utóbb gálánsan fizetett. Tisztában voltam azzal, hogy az összeg kétharmada a hallgatásom díja.

Eljött hát az új alkalom, az ügynökség negyedszerre közvetített ki.

Leparkoltam a fényűző villa előtt, és füttyentettem elragadtatásomban. Vajon melyik filmes guru vajazhatja ilyen vastagon a kenyerét, hogy ilyenre telik neki? Aztán lélekben rálegyintettem: szinte bármelyik, amelyiknek jól fut a szekere. Sőt, Cannes-ban, Monte Carlo-ban, Berlinben és Velencében is hasonló villájuk kényelmét élvezik, ha a filmfesztiválokon kell megvillantaniuk magukat.

A tágas előcsarnokban várakozva megfogadtam magamnak, hogy eddig akarok eljutni én is, szárnyalni a csillagokig, gazdagságban, bőségben.

Bingó! Az ismert, népszerű színészt megpillantva tátva maradt a szám. Kedvem lett volna bemutatkozásnál a kezét rázva közölni vele mélyen a szemébe nézve, hogy régóta a kedvenceim közé tartozik, majd a méltató szavakat lefordítani valódi jelentésükre, miszerint számtalanszor kivertem a filmjeire, és a színes magazinok által lehozott képeire.

Azért az utolsó pillanatban észbe kaptam, és megtartottam magamnak e meghökkentő bemutatkozást, és csak annyit rebegtem megilletődötten, hogy „Nick vagyok, Nick Williamson, akit az ügynökségtől rendelt.”

A negyvenes évei végén járó férfi idősebbnek, fáradtabbnak látszott, mint filmjeiben, ahol úgy vív és lovagol, mint ezer Zorro, sőt észrevettem púder nyomát is arcán. Talán nekem akar imponálni azzal, hogy eltünteti bőrhibáit, amelyeket a magazinokban és filmekben gondosan kiretusálnak? Valóban imponált, hiszen látszott, hogy készült rám. Megkérdezte, hány éves vagyok, és felsóhajtott, amikor elárultam, hogy néhány napja töltöttem be huszonötödik évemet.

- Ó, lázas fiatalság, aztán mily gyorsan futnak az évek! – ezzel átkarolta vállamat, és magával húzott. – Valaha én is ilyen szép voltam, nem volt szükség hajfestésre, testem is karcsúbb, ruganyosabb volt. Nick, téged gazdagon ajándékozott a sors a külsőddel, igazi a hajad?

- Ha arra gondol, nem festem. Julio, a fodrászom szerint kakaóbarna, szerintem csak fakóbarna, de…

- Ne fecsegj ennyit, elhiszem. Az ügynökségnél direkt kértem, hogy hosszú hajú férfit küldjenek. Ugye, tudod, hogy meg foglak baszni?

- Ha csak erről lenne szó – mosolyogtam a szemébe.

Ekkor értünk le a lépcsőn a pinceszintre, úgy látszik, ő itt rendezte be játszóhelyét.

- Hogy érted ezt? Ugye, tisztában vagy azzal, hogy milyen szolgálatra rendeltelek?

- Nagyjából. Nem olvastam el részletesen a kívánságlistáját, ha erre gondol.

- Meleg vagy, ugye?

- Gondolom ez kölcsönös. De nem gondoltam volna a filmjei alapján, hogy…

- Biszexuális vagyok! – hangja az arca közelsége miatt sértette fülemet, mert szinte belekiabálta. – Természetesen ez sohasem kerülhet köztudatba, hiszen meg kell őriznünk a látszatot, hogy a népszerűségem töretlen maradjon. A külvilág számára heteroszexuális vagyok! Ezt ne felejtsd el soha!

- Értem, tőlem nem fogják megtudni.

- Meghiszem azt, jó pénzt fizetek a hallgatásodért.

Riasztóan hatott a szürke folyosón kétoldalt a fekete vasajtók sora, mint egy börtön, cellákkal. Az egyiknél megtorpant, majd rövid tűnődés után kitárta, és belökött rajta. Csattant a cellaajtó zárja, és magamra maradtam a sötétben.

Nem jött be velem.

Folyt. köv.