Nyaklánc

Öt év telt el azóta, hogy vissza adtad a nyakláncot.
Ma is emlékszem mikor átadtam, csak annyit mondtam:
- Mindig hordanod kell, és ha egyszer úgy döntesz leveszed, Annyit fogok csak kérdezni, elszakadt e?
Ha nem, tudni fogom, hogy nem akarsz már hozzám tartozni. És akkor én szó nélkül távozom az életedből.
Nem kérek se magyarázatot se indoklást. Távozom.

Ekkor még azt mondtad, ez soha nem fog bekövetkezni.

Öt éve mégis, eljött a nap. Mikor bekopogtam hozzád és a nyári nyitott blúzodon láttszott, hogy nincs rajtad.
Csak annyit kérdeztem:
- Elszakadt?
Te könnyeid között csak annyit mondtál:
- Nem

Bólintottam, és szó nélkül kiléptem az ajtón.

Persze te azt már nem láttam, utána mennyire összetörve éreztem magam nap nap után.

De hiszek abban, hogy mindenki eldöntheti, kivel akar lenni és kivel nem.

És most ennyi idő után itt állsz előttem. Ki gondolta volna, hogy saját panziód lesz amiben én épp megakarok szállni.

És mikor meglátsz, ledermedsz. Szó nélkül állsz előttem. És a nyakadban csillog valami aminek már nagyon nem lenne ott a helye.
Szemeid könnybe lábadnak. Tested egy sziklaként áll. Meg sem mozdulsz. Szemeidben valami vöröslő és mély fájdalom látszik.
Ajkaid is remegnek. És látszik, hogy olyan emlék szakadt fel benned amire régen vársz.

Elmosolyodom.
Feloldozás képpen annyit mondok.

- Szép nyaklán. Régen megvan?

Ez elég volt ahhoz, hogy enyhüljön a zavarod.

- Régi darab, egy évig nem hordtam de azóta soha nem vettem le.

Miért került le egy évre?

- Hülye voltam. Eldobtam a számomra legfontosabb embert ,mert karrier akartam.

És egy év mulva elmúlt?

- Egy hónap után.

Felnevetek.

Az ördög rossz tanácsadó.

- igen

Mondod lesütött szemmel.

És azóta minek hordod?

- Mert soha nem voltam olyan boldog mint veled. Hozzád tartozni életem legszebb élménye volt.
És mindíg emlékeztet rá a nyaklánc, hogy boldog is voltam valaha. És,hogy milyen könnnyen ellehet dobni a boldogságot valami kacatért.


Most miért sírsz?

- Mert te vagy a boldogságom megtestesítője. És most itt állsz előttem. És remegek, hogy ne rogyjak térdre könyörögve, hogy fogadj vissza. Nagyon sokat próbálkoztam de soha senki nem tudott olyan kötődést kialakítani bennem mint te.


A 7-es szobát foglaltam le, megkaphatom a kulcsát?

Mondom ezt könnyedén mintha az előbb nem öntötte volna ki a lelked.

Hatalmas könnyek között, adod át a kulcsot.

- Tessék. Jó pihenést.

Elindulok felfelé, majd pár lépés után megfordulok.

- Majdnem elfelejtettem.
Fél óra múlva legyél a szobámnál!
A nyakláncon kívül, egy kabát lehet csak rajtad ami eltakar míg belépsz. Utána azt is leveszed azonnal.
Meg kell beszélnünk az ékszered további sorsát!

...