Felkavaró álom 7

Megkerülve az autót Gazdám is követ. Amint ott ülünk egymással szemben, és egyikünk sem szól, Gazdám csak megfogja a nyakörv kis karikáját, magához von, és ajkaink összeérnek.
-Hogy tetszett? -Csak ennyit kérdezel, de értem mire gondolsz. Amíg válaszra vársz apró kis csókokat váltunk. Tudod, hogy többre vágynék, de szándékosan „kínzol” így.
-Hmm…. Izgalmas volt. -Mondom két csók között. -Tetszett, Gazám 😊
Gazdám ajkai, tekintete, mellyel arcom kutatta, elterelte a figyelmem, de megpróbáltam összefüggően beszélni.
-De…olyan sokszor nem ragaszkodnék hozzá.
-Nem? -Kérdezted eltávolodva ajkaimtól, és kezed combomra csúszott, majd apró, de határozott mozdulatokkal haladtál egyre feljebb combomon.
Fejem ráztam.
-Miért nem?
-Mert…- „Óóóó, már megint nem találom a megfelelő szavakat” -merültem gondolataimba néhány percre.
-Igen? - Miközben ezt kérdezted kezed simogatása állandóvá vált.
-Mert jobb, ha nem kell a kíváncsi tekintetektől tartanom.
-De nem bántad meg…?
-Nem. -Válaszoltam.
Gazdám egy elégedett pillantás kíséretében elengedte a nyakörvem, ahogy combomról is eltűnt keze, és indított.
Szállásunk felé haladva az ablakon kémleltem, és az elmúlt történéseken merengtem, amikor hallottam Gazdám hangját.
-Remélem ez a nap kicsit enyhíti azt, hogy annyiszor el kellett halasztanunk ezt a találkozást. -Feléd fordulok, de nem szólok semmit, várom, hogy folytasd. Ám úgy tűnik, hogy csak ennyit szerettél volna mondani. Gazdám is rám villantja tekintetét, várja, hogy mondjak valamit.
-Igen. -Válaszolom azonnal.
-Ez nem volt túl meggyőző. -Gazdám megállva a pirosnál, fürkésző tekintettel pillant rám, de én lesütöm szemem.
-Örülök neki, Gazdám, tényleg. Az, hogy nem annyira meggyőző…pedig annak szántam 😊 Örülök neki, hogy ennyi időt veled tölthetek, próbálom kiélvezni ezeket a pillanatokat, de…
Ekkor vált a lámpa, és haladunk tovább a forgalommal.
-Igen? Folytasd csak. Figyelek.
Habozva kezdem.
-De tudom, hogy biztosan lesznek még ilyen időszakok, és….-Gondolkozom pár percig, de nem tudom hogy is folytassam. Gazdámnak feltűnik, hogy nem találom a szavakat, ezért ő kezd beszélni.
-Igen, ez ellen sajnos nem tudok tenni, lesznek ilyen időszakok, de már elmagyaráztam múltkor, kis szukám.
-Igen, tudom, Gazdám, és meg is értem. Most csak egy pillanatra felötlött bennem, hogy milyen is volt az az időszak.
A hátralévő út nagy részében erről beszélgetünk, jobban mondva leszámítva tőlem még néhány mondatot, inkább te beszélsz. Élvezettel hallgatlak, szeretem amikor mesélsz, hmm🤔kicsit elgondolkodtató, mennyire hangzik furán, hogy szeretem a hangod 😊 Szeretem amikor nyugodt hangon mesélsz, amikor játékaink közben halkan, higgadtan kérsz, utasítasz, parancsolsz, ahogy az is izgatóan hat, amikor érzem hangodban a sürgetést, a nem tetszést.
Amint kifogyunk a témával kapcsolatos mondanivalónkból, mindketten az útnak szenteljük figyelmünk.
Az órára téved pillantásom, és kissé elszomorít, hogy a nap fele már eltelt.
Megérkeztünk, Gazdám leállítva a motort, a táskából, melyet a hátsó ülésre dobott, előveszi pórázam, mely a következő pillanatban nyakörvemen landol.
-Várj! -Mondja Gazdám, és lágyan megsimítja arcom. Csak egy futó érintés, majd kiszáll, és megkerülve a kocsit, a póráznál fogva engem is kitessékel. Nem kell szólnod, pillantásod egyértelmű. Négykézlábra ereszkedem, így haladunk a házikó felé. Belépve így szólsz:
-Gyere, fedezzük fel a konyhát.
A konyhába érve megállsz az asztal mellett, és az asztal lábához kötöd pórázam. Érdeklődve pillantok fel rád.
-Arra gondoltam-kezded, miközben a hűtőhöz lépve kiveszel két sört, nekem persze citromosat 😊-hogy itt a konyhában megihatnánk. -, és átnyújtod az egyiket. Ám a mozdulat közben megállsz:
-Maradj térdelve, és vedd le a pólód!
Feltérdelek, és leveszem a pólóm. Gazdám az ő sörét az asztalra teszi, az enyémet pedig felhevült testemhez közelíti. Azt gondolván, hogy oda akarod adni, feléd nyújtom kezem, ám kitérve kezem elől, melleim találkozásához érinted a dobozt. Jól esik a doboz hűs érintése, de amint hozzáérsz vele bőrömhöz, halkan felsikoltok, és a hirtelen hideg elől elhúzódnék, ám pórázam, melyet már szorosan fogsz, megakadályozza, hogy elhúzzam felsőtestem. Gazdámra emelem tekintetem, miközben ő melleimre szegezi tekintetét, amint lassan körbejárja melleim a sörös dobozzal. Követem a doboz útját, bevallom nagyon élvezem ezt a hirtelen kiötlött kis játékot. Melleim körül járó kezed és arcod közt cikázik tekintetem. Élvezettel nézem, hogy szemedben látom a vágyakozást, és ahogy újra melleimre téved pillantásom, a látvány számomra is kedvemre való. A hűs dobozról néhány kis vízcsepp melleimre vándorolt, és most lassan lefelé gördül. Ebben a pillanatban Gazdám pillantása arcomra vetül, és amint meredező bimbóim felé haladsz, találkozik tekintetünk. A csendben csak vágytól izzó légzésem hallatszik. Nem is értem te hogy tudsz ilyen higgadt maradni minden túlfűtött helyzetben🤔🤔 Egyik, majd másik bimbóm, és közben csak kutatjuk egymás tekintetét.
-Tessék! - Nyújtja át Gazdám a sört jókedvvel a hangjában.
Elveszem, te leülsz a székre, pórázam lazán a kezedben, én pedig sarkaimra ülök.
Miközben kortyolgatjuk hűsítő italaink, és kellemesen csevegünk, nem kerüli el figyelmem "éhes" tekinteted. Egy aprócska mosoly szalad át arcomon, ami nem kerüli el Gazdám figyelmét.
-Megosztod velem minek szól ez a mosoly?
-Semmi különös, Gazdám.
-Én mégis kíváncsi lennék rá, kis ribancom. - És Gazdám a pórázzal közelebb parancsolt magához. Közelebb araszoltam hozzád, és amint megálltam közvetlenül előtted combjaid között, kivetted kezemből a sört, és az asztalra tetted, mint előtte a tiédet is. Ahogy így tartottad fogva tekintetem éreztem, hogy a köztünk lévő vibrálás újra kezdd erősödni. Testemben elindult a borzongás, mely puncimat elérve bizsergéssé alakult, éreztem, hogy arcom felforrósodik, kis pír színezi, légzésem gyorsul, ajkam elnyílik, és bimbóim kínzón merednek előre, ujjaidra várva. Egy pillanatra lefelé rebben pillantáson, hogy aztán látva, hogy nálad is fellelhető a vágyakozás egyértelmű jele, újra szemedbe nézhessek.
Gazdám kezére tekerve a pórázt kicsit erőteljesebben még közelebb rántja magához felsőtestem. A mozdulattól kissé elvesztem az egyensúlyom, és lábadban kapaszkodom meg.
-Még mindig kíváncsi vagyok…-Emlékeztet Gazdám az előbbi kérdésére.
-Csak azon mosolyogtam, hogy…örülök neki, hogy rád is hatással van ez a találkozás. Hogy én is hatással vagyok rád…? -Ez utóbbi mondatot már lesütött szemekkel tettem hozzá, és a biztonság kedvéért kicsit kérdő hangsúllyal.
-Kis szukám…-Rád emeltem kérdő tekintetem, és Gazdám szája rögtön lecsapott ajkaimra. -El sem tudod képzelni, hogy mennyire szeretem ezt a kis zavart az arcodon…amikor csak nézel, próbálod kitalálni mire is gondolhatok. Hogy mennyire fokozza a vágyam a félénkséged…-Gazdám ajkai immár eltávolodtak ajkaimtól, amikor ezek a szavak elhagyják ajkait. -És ahogy belepirulsz, amikor ezeket ecsetelem, mint most is. Ha látnád magad…-És Gazdám ajkai visszatalálnak ajkaimra. Szenvedélyes csókod közepette szabad kezed hajamba markol. Ez csak fokozza izgalmam.
-Ezt nagyon szereted, igaz?
-Igen, Gazdám.
Majd kezed nyakamra csúsztatod.
-Ahogy ezt is, igaz? -És egy határozott mozdulattal rászorítasz nyakamra.
-Igen, Gazdám. -Lehelem ujjaid „alól”.
Gazdám keze még pár percig nyakamon időzik, majd:
-A melleidet sem hagyjuk ki…mert azt is nagyon szereted amikor melleid markolom, simogatom, paskolgatom, pofozgatom, ugye, kis ribancom?
-Igen, Gazdám! -Lehelem vágyakozón ajkaid közt, és ahogy leírod ezeket a kérdéseket, úgy haladnak ujjaid ezen az úton.
-A mellbimbók…-Gazdám ujjai bimbóim köré zárulnak, és hogy mindkét bimbóm kapjon a jóból, a pórázon nyugvó kezed másik bimbómra téved, és szorosan csippentik ujjaid közé. Szorításod fokozatosan erősödik, és a kezdeti kis sóhajokat, nyöszörgés, majd apró sikolyok váltják fel, melyet elnyomnak hevesen csókoló ajkaid.
-I…-Kezdem, de ujjaid elnémítanak egy pillanatra. -Igen, Gazdám!
Csókjaid nem szűnnek meg kérdéseid közepette, csak másodpercekre távolodsz el ajkaimtól, épp csak annyira, hogy fokozd vágyakozásom.
Ujjaid váltakozva ingerlik, simogatják, majd szorosan fognak rá bimbóimra. Már pár perce „csak” szenvedélyesen csókolózunk, miközben ujjaid bimbóim körül foglalnak helyet, az én kezeim pedig térdeiden nyugszanak, amikor erősen megszorítod bimbóim és magad felé húzod őket.
-Mmmm…-Jön fájdalmas kis nyögésem ajkaid közül. Gazdám tovább fokozza a szorítást, mire térdeiden nyugvó kezeim önkéntelenül is jobban nehezednek rád.
-Ezt is szereted, ugye? Élvezed, hogy a fájdalmaddal, melyet te is élvezel, örömet szerzel Gazdádnak…-Ujjaid satuként fogják bimbóim. -, igaz, édes kis szukám?
-Igen, Gazdám! Ezek a szavak a halknál is halkabban hatnak, de ebben a néma csendben jól kivehetők.
„Ez a szituáció valóban forró helyzetet teremt. -fut át buksimon a gondolat.
Gazdám ujjai enyhítenek a szorításon, és lassan a szorítás már csak lágy körök halmaza bimbóim körül. Majd Gazdám kezei bimbómról áttérnek melleim markolászására. Markolászod melleim, ami kellemes érzést vált ki belőlem, mely apró sóhajaim által nyilvánvalóvá is válnak számodra,
-A videóidban előszeretettel markolászod melleid…de most helyette én markolászom őket. Ezt is szereted, ugye?
-Igen, Gazdám! -Ajkaid, nagy örömömre, minduntalan ajkaimra találnak, és még ha olykor szenvedélyes csókjaid helyett csak puszikat kapok is, a tüzet ugyanolyan izzón fokozza testemben. Ajkaink szétválnak, és Gazdám keze állam köré zárul, miközben másik kezed lefelé haladva, elérve nadrágom kigombolod.
-Vedd csak le! -Rögtön teszem, amit kérsz, gyorsan próbálnék szabadulni nadrágomtól, ám így térdelve, és hogy kezed közben erősen tart, számomra kicsit nehézkes, de pár percnyi ügyetlenkedés után sikeresen mellém hajítom a nadrágot, és újra szemedbe nézek. Ekkor kezed, mely eddig melleim masszírozgatta elindul lefelé hasamon, és a bugyi szegélyén haladva megérinti vágyakozó puncim. Kínzó lassúsággal simogatsz bugyimon keresztül. Ajkaim kéjes kis sóhajok hagyják el. Gazdám nem engedve el állam élvezi apró sóhajaim, a vágyakozást, mely azt kéri némán, hogy érintsen meg.
Hol sóhajtozom, hol ajkaimba harapva élvezem kínzó érintéseid, melyekkel annyira fokozod vágyam…
Ujjaid simogatása gyorsul, csiklómon körözöl…majd hálás pillantással fogadom, hogy kezed bugyim alá csusszan, ezzel egy hangyányit enyhítve az izzást, ami testem mardossa. Csiklóm…szeméremajkaim közt járnak ujjaid.
Ajkaid ajkaimhoz közelíted.
-De ezt szereted a legjobban, igaz, kis ribancom? Amikor Gazdád finom kis puncid kényezteti…-Ajkaid ajkaimhoz érnek, miközben ezeket mondod, és én vágyakozva nyújtanám csókra ajkaim, de te még várod válaszom.
-Igen, Gazdám! -És amint ajkaid ajkaimhoz érnek két ujjad egyszerre hatol hüvelyembe, mire a jóleső érzéstől belenyögök csókunkba, és a vágyakozástól feltüzelve széjjelebb tárom lábaim. Gazdám kezének szorítása erősödik államon, mire már nem csak ujjaid ösztönöznek nyöszörgésre. Ajkaid ajkamba harapva eltávolodnak, és fogva tartva tekintetem még két ujjad követi az előző kettőt.
Hevesen ujjazol, én pedig csak nyöszörgöm, sóhajtozom kezed szorításának „súlya” alatt.
Majd puncimban járó ujjaid, ajkaim közé nyomulnak, hogy aztán arcom ékesítsd nedveim keverékével.
--…és szopni is szeretsz, ugye?
-Igen, Gazdám!
Gazdám másik kezével már ki is szabadította farkát, és én kezemet lassan csúsztatva megérintettem farkad. Gazdám nem állítja meg kezem, így folytatom simogatásod, miközben ajkamba harapva várom, hogy ajkaim közé nyomulj.

Folyt. köv.