Trófea

Átöleltem a fát, lehúnyt szemmel álltam ott, várva hogy közelebb lépjen. Nem lépett persze. Hallottam, hogy valamit motoz a közelben, de nem szólalt meg. A csuklóimat a fa túloldalán összetettem szorosan, mintegy felhívásul, hogy kösse már meg őket. Nem kötötte, én meg nem engedtem el a mozdulatot. Gally reccsent közben, így addig tornáztam az ágyékommal a fa törzsén, míg felszaladt a szoknyám a derekamig, felkínálva a hátsómat, hogy kezdjen már vele valamit.
 Elszégyelltem magam, milyen egy erőszakos , éhes némber vagyok. A szoknyát nem tudtam visszahúzni kéz nélkül, mivel azon ott volt a láthatatlan kötelék, egy kéregdarabban meg felakadt a szoknyám széle. Erre Ő halkan elnevette magát. Önkéntelenül és kínban feszengve elmosolyodtam és előre billentve a fejemet neki toltam a homlokomat a fának. Így álltam ott fedetlen tarkóval és hátsóval a fa előtt ,összekulcsolt kezekkel. Tőlem pár méterre a vágyott férfi.Újabb reccsenés hallatszott, mire válaszul az ágyékommal ezt kísérő feszengés a törzsön. A nyakam már égett a kihasználatlanságtól, a lábaim között pedig akaratlanul és megállíthatatlanul megindult a nedvfolyam lefelé.Ekkor csattintott el egyet a hátsómon. Hatalmasat rázkódtam és mély sikolyt fojtottam el magamban.
-Erre vágyott?- kérdezte szenvtelenül. Valahonnét nagyon mélyről kinyögtem egy  -Igen, Uram!-at, várva a folytatást.
-Kéri?- kérdezte monoton.
-Még!- tört ki belőlem kendőzetlenül, kis fáziskéséssel tudatosulva bennem, hogy ez bizony rossz válasz volt.
-Még?- húzta fel a szemöldökét és hátrébb lépett, letéve a vesszőt. Összeharaptam zavaromban a számat.
-Elnézést Uram......kérném......
-Mit kér? -Éreztem, hogy feltolul bennem a vér és legszívesebben azt mondanám neki, hogy tegyen velem amit akar. Nem kellett mondani, tudta, ellenben választ várt.Azt nem mondhatom, hogy harapjon a nyakamba, és húzzon fel a kézfejére, hogy moccanni se bírjak.
-Szeretném, ha nem hagyná abba!-suttogtam erőtlenül.
-Mit ne hagyjak abba? Így is eléggé gyötröm, vagy nem?
Szükségem volt az érintésére. Abban a pillanatban nem számított semmi más, de ez egy bonyolult játék.
-Gyötör Uram!- mondtam megadóan, majd megszakítva a fa ölelését, magam mögé nyújtottam a karjaimat, összekulcsolva a hátsóm előtt.
 -Irányítani szeretne?
-Nem! Nem Uram! -motyogtam magam elé.
-Akkor ölelje csak ismét meg azt  a fát! Jó volt az úgy!- mondta, s öszekötözte a csuklóimat majd befejezte az elkezdett fenekelést. A fa elnyelte a mélyről feltörő sikolyaimat és az élvezetemet így egyben. Nagy sóhaj szaladt ki belőlem.
-Kér egy cigarettát?- kérdezte, majd választ sem várva kivett egyet a tárcámból, meggyújtotta és az ajkaim közé tette. A kezeim továbbra is megkötve, így ügyetlenül artistáskodtam, hogy ne hamuzzam le magam. A cigaretta azonban egy óvatlan pillanatban kicsúszott a számból és a dekoltázsomba esett a melleim közé. Hangos sziszegéssel reagáltam rá és könyörgő tekintettel néztem a férfira.
-Nem tud magára vigyázni, nem baj, erre itt vagyok én! -lépett hozzám, s kivette a füstölgő rudat a mohón rendetlenkedő kebleim közül .
-Még kiégeti a ruháját.....mosolyodott el egy röpke pillanatra, s slukkonként a számba adta a szál cigarettát, amíg el nem fogyott.
-Köszönöm Uram!- mondtam hálásan, s próbáltam az összekócolt idegeimet a helyére tenni.Ekkor eloldozta a kötelet a csuklóimon, s a fa melletti padhoz vezetett. 
-Üljön le ide velem szembe!- mondta felém fordulva, s farkasszemet néztünk volna, ha bírom.Nem bírtam. Lehajtottam a fejem, s a kezeit bámultam némán.
-Tegye fel kérem a lábait maga elé a padra kis terpeszben-s helyezze nyugovóra ezt az ásványvizes palackot magába tolva!- s felém nyújtotta azt, mire engedelmesen be is szippantotta a vaginám.Kicsit megemelve a csípőmet, hátra hajtottam a fejem, hogy a palack okozta feszülést ne kényelmetlenséget érezve viseljem el.Ekkor egy közeledő autó zaja csapta meg a fülünket.
-Maradjon nyugton kérem, és igazítsa meg a szoknyáját! -mondta higgadtan, s biztosításul a kézfejemre tette az övét.Próbáltam nyugodtan ülni mellette, a lábaimat enyhén lelógatva az asztal alá, de ekkor a palack önálló életre kelve ki akart csúszni belőlem. Riadtan néztem a férfira.
-Ugye nem ejti ki?- nézett rám, s közben intett egyet a közben megérkező autó utasainak üdvözlésképpen. 
-Nem!- mondtam halkan, összeszorított fogakkal, minden erőmmel arra koncentrálva, hogy a záróizmaim ne mondják fel a szolgálatot. De a palack csak csúszott kifelé, így hirtelen hátrébb csúsztam a padon, s felfeküdt szépen elém a combjaim közé. Ráhúztam a szoknyámat.
-Elnézést! -suttogtam neki oda.
-Nem nézem el!- fordult felém , s egyik kezével mintha átölelne, belemarkolt a hajamba lassan. Egy atyai csókot nyomott a homlokomra , s rágyújtott.Az érkezők közben tovább haladtak az egyik turistajelzés mentén, így  nagyot sóhajtottam,és a palackot a asztalra tettem. 
-Üljön kérem fel ide elém ,széles terpeszben az asztalra!- mondta ekkor Ő,  s felpattantam elé.
-Adja ide kérem azt a palackot!- s azzal a mozdulattal vissza is helyezte belém.
- Ne ficánkoljon, kérem! Most tartsa bent amíg elszívom a cigarettámat!
- Menni fog?-Igen Uram!- válaszoltam, s a kezében lévő füstölgő rudat bámultam.--Nehezítsük?- kérdezte rám nézve, és a pillantásomat követve megállapodott a szeme a cigarettán.
-Jó, hát ha ezt kívánja!Legyen!- s a felsőmet felhúzva az izzó cigarettavéggel körberajzolta a melleimet. Élveztem, amint a forró parázs a bőrömhöz ér, de minduntalan a palackra kellett koncentrálnom, mert a ficergés következtében nem akart a helyén maradni.Nem volt teljes az élvezet.Nemes egyszerűséggel kihúzta belőlem, s a hamutól maszatos melleimre öntötte belőle a vizet, hűtésként. A hideg víz hatására kisebb táncot jártam előtte az asztalon, hangos sziszegés közepette.
 -Jól esett?-kérdezte kis mosollyal a szája sarkában, s végig simította a hideg víztől libabőrös testemet a melleimtől a bokámig.
-Szeretem amikor engedelmes.....- mondta higgadtan, s a nap felé fordított,hogy megszárítson az. Ott ültem félig fedetlenül csuromvizesen az asztalon előtte, élvezve a napfürdőt.
- A terítékem lehetne......-nézett elgondolkozva végig rajtam. A trófeáját kitehetném aztán a falamra.- mondta elégedetten.
-Élő trófea a falon, bármikor egy játékra leakaszthatóan, tetszik az ötletem?
Láttam magam előtt, amint egy ügyes láncos rögzítővel a falhoz állítva mosolygok rá reggelente, hogy vegyen már elő.
 -Igen Uram!- válaszoltam halkan, még a napfürdőt élvezve.
 -Ehhez el kellett ejtenem Kedves!- milyen módját választaná az elejtésnek?-nézett végig rajtam alaposan, várva a választ.
-Készíthetne nekem egy hurkot!- böktem ki, s mélyen a szemébe néztem.
-Egy hurkot? -ízlelgette magában a szót, s láttam a szemei előtt már meg is jelent a terv...az elejtés terve.
-Nem csalódtam Önben, erre visszatérünk még!- mondta, s felém nyújtotta a ruhámat, hogy húzzam magamra.