Feladat- MarqiusDS

20:41 - Feladat írásban az Uramtól.
20:46 - Így hát széthúztam a laptop előtt ülve a széken a kék selyem köntösömet elől éppen annyira, hogy elém ugorjon belőle a jobb mellem. Igen, éppen a kezem ügyébe. Vele kell mostantól fél órán át foglalatoskodnom a Marquis utasítása szerint.
Nekiálltam izgatni, tekergetni, simogatni finoman, éppen érintőlegesen, néha-néha meghúzva a szemtelen ágaskodó mellbimbómat és vele együtt a nem éppen gyenge szadista kezei és fogai nyomait viselő mellemet, majd pihenésképpen csak piszkálgatni megállás nélkül az idő leteltéig.
A rendetlen és mohó bimbóm gyötrésért sikítozó kis duzzadt izomgolyóként tolakodott egyre erőteljesebben a fokozódó szorításért a két ujjam közé. Az udvara libabőrössé válva a hangulatfényben különös árnyékként nehezedett eközben a padlóra. Akaratlan rátoltam a papucsból kibújó lábfejemet, hogy legalább árnyék mivoltában éreztessem vele a ránehezedő nyomás és kín igényét.
Próbálok közben magamra erőltetni valami vélt nyugodtságot, melyet minduntalan felszántanak a belőlem kiszaladó és mélyülő sóhajok.
20:56 -10 perc sem telt el és már legszívesebben belevájnám mind az 5 ujjamat a vörösre lakkozott körmeimmel mélyen és karmolnám, tépném, marcangolnám vadul velük a mellkasomra nőtt öntörvényű, labdaszerű , mellnek nevezett , önálló akarattal bíró tébolygolyót, mely felelős azért az idegtépő állapotért amibe ezáltal kerültem. Duzzadt, lüktető, tomboló testrész ez, mely felett semmi uralmam sincs és sosem gondoltam volna, hogy egy lágy érintés halmaz, egy finom simogatás mennyivel mélyebben érinti, mintha kemény kínzásnak lenne éppen alávetve.
Újabb 10 perc elteltével már remeg a testem a kielégületlenségtől, meg-megrándul a lábam az asztal alatt és az akaratlan testmozgásaim száma egyre-egyre nő. Mélyen a szám szélébe harapva a szabad kezem ujjaival dobolok az asztalon és képtelen vagyok a laptopomon zajló eseményeket követni. Nem jutnak el a tudatomig a filmkockák, melyek előttem peregnek éppen, csak az Uram képét látom, ahogyan hozzám nyúl szenvedélyesen és magáévá teszi a mellemet, a bimbójával együtt. Látom amint felvillannak a fogai az ajkai között és a következő pillanatban éles szorítóként tépik meg a megviselt bimbómat úgy, mintha az élete múlna ezen.
Nem merek már az órára nézni, mert csak a lassuló idő kacsint róla vissza szarkasztikus mosollyal a képembe fordulva.
21:06 - Az Uram rám csilingel, hogy menny idő van még vissza. Megkérdezi, hogy milyen a tudat, hogy még 9 percen át kell ezt csinálnom. Ecsetelem a bennem tomboló feszültségemet, így arra kér, hogy koncentráljak a csiklómra, figyeljem, ahogy lüktet, miközben abba nem marad az ujjaim mozgása a bimbóm körüli harcban, majd szorítsam össze a combjaimat és kezdjem el ritmikusan összehúzni és elengedni a pinámat. Olyan ez, mintha az agyammal maszturbálnék.
- Most pisilj be, ott ahol vagy és egy percre ne hagyd abba! - olvasom a következő ukázt és érzem amint az összezárt combjaim közül ,a vágytól égő pinámból utat tör a sárga forró folyam, mely lecsorogva a bokáimon át ,a padlón alkot egyre növekvő, szabálytalan tócsát már.
- Akkor megtoldom öt perccel! - érkezik a következő utasítás, mellyel az őrület határához kerget, hisz már majdnem a feloldás jött volna .
- A másik kezeddel marj a pinádba, de nehogy a kezed közben lelassuljon! -olvasom, így a feszülő szeméremdombomat markolva szorítom és facsarom, mintha egy nagy érett narancs lenne és az utolsó csepp levére vágynék.
A lélegzetvételem felgyorsulva követi a mozdulataimat és a kínért való vágyakozás szinte görcsbe húzza az ujjaimat , hogy intenzívebben és gyorsabban mozgassam a cél érdekében.
- Most csavard meg a baloskát! - jön szembe velem a képernyőn, így az eddig kímélt mellbimbómat elkapva a csavarás érzése áramütésként hat rám.
- Hagyd abba azonnal és elkezdheted a végső cibálást!- kis morgás tör ki belőlem és enyhén kitágulnak az orrnyílásaim erre, mintha egy végső ütközetre készülnék és végre a felszabadulás reményében keményen a mellemet megmarkolva húzom lefelé, mintha le akarnám tépni a helyéről , majd az ujjam köré tekerve a bimbómat rángatom nagy erővel szűkölve a fájdalomtól és a közelgő kielégüléstől. Zárásként felállva a komód fiókját kihúzva a mellemet bimbóstól beleillesztve háromszor csapom rá a fiókot és megérkezik a várva várt gyönyör zuhatagként a tocsogó pinámból ezernyi szikra és tűzijáték között, melyet a néma sikoltásom tesz tökéletessé.
21:23 - Készen vagyok Uram! Elélveztem!Köszönöm Uram!