Vallomás

A csöndje vagyok, kuss a nevem,
Gazdám alatt van a helyem,
Csúszom, mászom, alázkodom,
Testem sajog, de megszokom.

Ólban élek, szolga vagyok.
Dolgozom s ha hibát hagyok,
Büntetésem példás lesz,
Bármi legyen, jobbá tesz.

Kutya vagyok, mákdaráló?
Talpnyaló rab ajtónálló?
Bármit lehet s ellent is,
Csak szolgálhassak bárkit is.

Főzök, mosok takarítok,
Sírni is csak akkor sírok,
Hogyha Gazdám s Úrnőm engedi,
Mert épp abban kedvét leli.

Szenvedek én, de jó céllal.
Kötéllel, vagy acéllal,
Kezem lábam megkötözve,
Mosolyogva megöklözve...

...Használjanak engemet,
Nem ismerve nevemet,
Hisz az ókorban sem volt másként
A szolga kötélen élt rabként.

Alamizsnán élem éltem,
Jobb sorsot én nem reméltem,
hiszen az vagyok, mit elképzeltem,
Büszke rab és szolga lettem.