Cornelius és Carissima 1.

Nem próbált elmenekülni, mint Lucius. Nem zárkózott a pincéjébe, mint Tiberius. S nem is sietett a szentélybe, hogy az istenek megbocsátását és segítségét kérje az elkerülhetetlennek látszó sorssal szemben. Miért? Mert a legjobb barátaival és a feleségével ellentétben pontosan tudta, hogy a vég már elkerülhetetlen. Ha már csak órák, de az is lehet, hogy csak percek voltak hátra az életéből, akkor azokat úgy akarta leélni, ahogy mindig is vágyott rá.

Az egyik tógájából leszakított egy jókora darabot, és azt arcához rögzítette úgy, hogy az orrát és száját teljesen elfedje. Ezután megragadta az ostorát, és kilépett a házából.

A levegő forró, sűrű és fojtogató volt. A halálos közelségben lévő Vezúvból folyamatosan törtek fel a hatalmas vulkanikus kövek, és izzó hamu borította mindenhol a láthatárt.

Szerencsére csak három háznyi utat kellett megtennie, míg be nem tért az utca legimpozánsabb épületébe. Senki sem állta az útját, ahogy az előtéren keresztülhaladt, majd belépett a tágas csarnokba.

Ott végre megpillantotta, akiért jött. Carissima tekintete riadt volt, de szeme felcsillant, és az ajka mosolyra húzódott, ahogy Cornelius határozott léptekkel feléje tartott.

Gaius tüstént felpattant, és Cornelius útját próbálta állni.
- Mit jelentsen ez?! Hogy mersz így betörni...
Cornelius beléfojtotta a szót.
- Takarodj előlem, Gaius! Őreid elmenekültek, rabszolgáid elbújtak, és semmi vesztenivalóm nincsen, hiszen rövidesen mind halottak leszünk.

Gaius nem mozdult, ezért Cornelius nagyot csapott felé az ostorával, felszakítva a tógáját, és vörös csíkot rajzolva a felkarjára. Gaius hanyatt esett és szűkölni kezdett.

Cornelius megállt Carissima előtt, előrenyújtotta a karját, és mozdulatlanul állt hosszú másodpercig, fejével enyhén biccentve farkasszemet nézve szíve hölgyével. A nő tanácstalan arccal állt, hol férjére, hol gyermekkori szerelmére pillantva. Végül kezét lágyan Cornelius tenyerébe helyezte.

A férfi megszorította a kezet, és maga felé húzta a nőt. Két ruganyos lépéssel Carissima háta mögé fordult, baljával szorosan tartva a nő kezét, kicsit kicsavarva a karját. A nyakába csókolt. Lassan a férfi jobb keze is felfedezőútra indult a nő csillogó fekete hajfürtjeitől indulva az arcán, nyakán keresztül a tógája alá, a melleihez és még lejjebb.

(folyt. köv.)