Mentol

(Ki akartam egészíteni, de nem tudtam. Nem teljes, de remélem a hangulatom sikerült vele átadnom. Nem valós történet, de az is lehetne. :))

Végre beérkezett a buszom. Napok óta csak erre gondolok. Leszállok, beszállok, elmegyünk és hú de jó minden.
No, itt valami sántít… Hova szállok be?! Hisz’ nincsenek itt. Rezeg a telefonom, sms. „Gyere a Széchenyi térre, ott várunk.” Így már világos. Megyek! Hopp egy kettes busz s íme két megálló múlva…. kurva nagy a tér!
Azt hiszem a piros kocsi keresése biztos kiindulási pont. Meg is van.. benne a szokásos kupi, a gyerekülés… de nem ül bent senki. Ez valami játék lesz, gondolkodj! Óvatosan körülpillantok, ott jönnek! Szuper! Beszélgetnek, elmennek mellettem s mintha ott se lennék, beszállnak a kocsiba. Na engem nem tesztek lóvá… hopp be a hátsó ülésre.
A kocsiban a téma az alkalomhoz illő. De valahogy a beszélgetésnek nem sikerül részesévé válnom…. Úticélunk: Mars tér… Megállunk s elhangzik egy gyanús kérdés: „Hol van már ez a csaj?”
Ha ezek most rólam beszélnek akkor kurva jól játsszák az idiótát. „ Ott jön” - szól B. Hátrapillantok és mit ad Isten, magamat látom közeledni. Beszállok (immár másodszor) a kocsiba, köszönünk, és irány a panzió! Állj, én ezt nem értem! Mi a fene van!?
Néhány perc és a panzióban találom magam, meztelenül… B éppen A-val játszik, B magassarkúban, miniszoknyában és egy erotikus kosaras fűzőben épp A előtt áll terpeszben. A az egész arcával a pináját túrja. Nyalni… Én is akarok! Ki akarom próbálni… Abban a pillanatban ahogy ezt kigondoltam, ott termek a helyében! Már nem A, hanem én nyalom azt a fenséges kelyhet! Érzem a számban az ízét… mentol… ez sehogy se illik ide! De jó érzés nyalni, így nem is bánom! Csak tudnám, hogyan lehetséges, hogy kívülről látom az eseményeket mégis érzem!!!
Három pillanat múlva erősen hátrafeszülő kezekkel A mellett találom magam. Ő egy kis tálból éppen délutáni tejecskéjét issza. Csatlakozom! Belenyalok a tejbe.. finom… mentol.. Ez is! De miért? Megőrülök! Várjunk csak, valami nedves! És én is, én is, ott nedves vagyok! Mellettem egy álló farok, rajta egy kéz, és hangok! Bizsergek! Zsibbad a kezem, a pinám is, nedves, meleg, egy csók , érzem a nyálát…mentol… döcc! Az egész kép bevillan, egy mozgó tájkép, zúgás…. és ismét minden a helyén van! Egy ujj van bennem… Alig érzem de ott van! A fenekemen pálca csattog, marha jó érzés.. zsibbad. Nem fáj, csak zsibbad! Élvezem! Lehunyom a szemem, az érzés ugyanaz… de dudaszó, mentol, zúgás.. Érzem hogy mindjárt elönt a forróság! Az orgazmus az ajtómat veri! ..igen!...
„.. indul 14 órakor a…” De hát 16:30 múlt… Fáj és bizsereg a karom, nedves vagyok, balra A vesszője, jobbra B pinája.. pálca suhintása, („ajtó nyílik”) sperma spriccel, érzem a számban az ízét… mentol.. zsibbadás, nedvesség, már a szám szélén is! „Hölgyem..” Te kis Ribanc! „ Hölgyem, kérem…” ..pálca, vessző, hímvessző,. a panziót látom, megérkeztünk. megint?! Ez túl gyors! Mentol… Csak a mentol biztos! „Hölgyem, jól van?” És ekkor kinyitom a szemem, az órára nézek, 14 óra 2 perc. Basszus, elaludtam, s elkések. „Köszönöm, jól vagyok! Azt hiszem elbóbiskoltam!” „ Szép álom lehetett!” – s kuncogva a sofőrfülkéhez megy. Zsibbadó kezeim kiveszem a hátam mögül, letörlöm a nyálat a számról, a maradék mentolos rágómat a kukába dobom, s leszállok. Valóban irtó nedves vagyok, úgy látszik ez legalább nem álom volt! Odasétálok a piros kocsihoz, A és B már vár. „Ott jön!”- mondja B ma már másodszor.. beszállok a kocsiba, köszönünk. „ Nem fogjátok elhinni mi történt velem. A buszon…” kezdem el mesémet. Csak a buszsofőr aggaszt! Honnan tudhatja, hogy olyan jó álmom volt?!