Felkavaró álom 4

Szeretem, ha nyakam díszíti a tőled kapott nyakörv, örömmel viselem, amint a pórázt is. Ám jelen helyzetben takarnám ezt a jelentőségteljes szimbólumot, amely Gazdámhoz köt. Bár avatatlan szemeknek, ez csak egy beteges játékra utaló jel, ám amint rám villantotta tekintetét az ismeretlen férfi, arcáról jól leolvashatóvá vált, hogy nagyon is tisztában van a helyzettel. Pár másodpercig rajtam tartotta tekintetét, majd újra Gazdámnak szentelte a figyelmét. Vöröslő arccal, és lesütött szemmel babrálgattam nyakörvem, és szorongatva próbáltam elrejteni az ehhez tartozó pórázt. Azért pár másodpercre megengedtem magamnak, hogy én is fürkésszem, mint az imént ő tette velem. Végigfuttattam rajta tekintem. Gazdámmal nagyjából egymagas lehet, kis borosta, markáns arc, melyen, ha felragyog a mosoly, mint ebben a pillanatban, akár még kedvesnek is tekinthető. Kicsit elkalandozva, azon kapom magam, hogy lejátszok a fejemben egy jelenetet, amint határozottan vizslat, amint előtte térdelek. Felocsúdva hamar elhessegettem ezt a gondolatot. „Mik eszembe nem jutnak.” -korholtam magam. De ha őszinte akarok lenni, beleillene abba a képbe, amit már párszor elképzeltem.
Hallótávolságon kívül álltam, így nem hallhattam mit beszélnek Gazdámmal, de az jól kivehető volt, hogy Gazdám, még ha neki is meglepő volt ez a fejlemény, higgadtan, nyugodtan diskurált az ismeretlen férfival. Még pár szó, és az idegen, egy felém villanó aprócska mosoly kíséretében, a kocsija felé vette az irányt.
Gazdám nyugodtan sétált felém, nyoma sem volt rajta annak a döbbenetnek, amelyet az én arcom tükrözhetett.
-Hát, ez érdekes volt-mondta Gazdám. -Ki gondolta volna, hogy még összefutunk vele, és tessék….
Kissé értetlenkedve néztem Gazdámra, nagyon szerettem volna már hallani mi történt. Gazdám elvette tőlem a táskát, közelebb lépett, megfogta a nyakörv kis karikáját, és olyan közel húzott magához, hogy éreztem finom leheletét.
-Vajon miért lehetett itt, mit gondolsz?
„Gondolkozzak…ilyen közel azokhoz az ajkakhoz, amikre annyira vágyom.” -gondoltam.
Ajkaim szólásra nyitottam, ám nem tudtam mit kellene mondanom.
Gazdám szája mosolyra húzódott:
-Tőle béreljük ezt a kis házat. -Fedte fel a titkot Gazdám, és egy gyors csókot nyomott számra.
Kezét lefelé csúsztatva a póráz szárán:
-Térdre!
Elkerekedő szemekkel pillantottam rá.
-Csak mi vagyunk itt…Ezt szeretted volna, nem?
Nem válaszoltam, csak lassan térdre ereszkedtem. Megengedtem egy futó pillantást Gazdámra, aki elégedetten pillantott rám, és elindultunk a házikó felé.
Ez új élmény volt számomra, de igaza volt Gazdámnak, erre vágytam.
Amint beértünk, Gazdám arra utasított, hogy térdelve várjam amíg behozza a kocsiból a többi eszközt. Így hát ott térdeltem a szoba közepén, nyakamban az annyira szeretett nyakörvvel, és vártam Gazám visszatértét. Nem telt bele sok idő, és Gazdám már be is lépett a szobába.
-Na és mit szólsz, tetszik? -kérdezted, miközben szép sorban kirakosgattad a szoba közepén lévő kis asztalra kis játékaink. Jó rálátásom volt az asztalkára, figyelemmel kísérhettem miket rejt a kis doboz, melyben az általad hozott eszközök lapultak.
-Nos?
Még nem is néztem tüzetesebben körbe, de most ezt pótoltam. Körbehordoztam tekintetem, már amennyit ez a póz lehetővé tett. A szoba középén egy ágy terpeszkedett, és örömmel láttam, hogy ha kötözéshez támadna kedvünk, és tudtam, hogy Gazdám élni is fog ezzel a lehetőséggel 😊, ahhoz nagyon is megfelelő ez az ágy. Az ágy mellett az az asztalka, melyre Gazdám az eszközeinket rendezgette. Az ágy másik felén egy kényelmes fotel, kanapé, és rájuk pillantva már el is kalandozott kicsit a képzeletem. „A fotelben feltérdelve…pucsítva, kikötözve…. Gazdám a kanapén, én pedig előtte térdelve várom, hogy farkát számba vehessem, míg Gazdám kezében a nádpálca várja, hogy lesújthasson melleimre, fenekemre.” Ahogy ezek a képek tolulnak szemem elé, légzésem önkéntelenül is szaporábbá válik, és érzem puncimban a sürgető vágyat. „Visszakényszerítettem” figyelmem arra, amit Gazdám kérdezett, elszakítva gondolataim a kellemes képektől, és tovább haladtam rejtekünk feltérképezésével. A falon egy kisebb tévé, már el is képzeltem, ahogy, miután Gazdám mindkettőnk örömére használta/kihasználta testem, Gazdámhoz simulva nézünk valami filmet. „Amilyen nyuszi vagyok, erre kevés az esély.” -töprengtem. A falak is kellemes környezetet sugallnak, az egész szoba fala mintha régies kövekből lenne kirakva. Két ajtó nyílt a szobából, az egyik fürdőbe, a másik a konyhába, de ezekből nem láttam túl sokat.
-Igazán tetszik, Gazdám!
Gazdám végzett foglalatoskodásával, és elém lépett.
-Örülök, hogy tetszik, kis szukám! Reméltem, hogy ez lesz a véleményed.
Felmosolyogtam Gazdámra. Amint ott állt előttem, végigfuttattam rajta is a tekintetem, mint az ismeretlen férfin, aki talán már nem is olyan ismeretlen.
-Mi jár a fejedben?
Kissé elpirultam. Gazdám a póráznál fogva a fotelhez vezetett, melyben helyet foglalt, engem pedig maga elé utasított. Szeretek előtted térdelni. Pórázamat lazán a kezedben tartva vártad válaszom.
--Csak kicsit elkalandoztam-mondtam pironkodva.
Gazdám érdeklődve várta a folytatást.
-A buszon…-kezdtem, de nem tudtam, hogy folytathatnám. Feszélyezve éreztem magam.
Gazdám kissé megrántotta a pórázt, mire biztató, egyben kemény tekinteteddel néztem szembe.
-…kicsit tetszett a helyzet-nyögtem ki halkan.
-Valóban? Pedig mennyire kis szendén írtál róla, amikor rákérdeztem.
-Valóban szégyelltem magam, amikor meglátott, de amikor láttam, hogy nem ítél el, hogy nem látom a tekintetében azt a lenéző…-itt kicsit elgondolkoztam-, vagy nem is tudom…kifejezést, inkább valami elismerő féle pillantást, akkor azért már tetszett, kicsit izgató is volt a helyzet.
Lesütöttem szemem, remélve, hogy Gazdámnak ennyi elég, de ezt milyen rosszul is reméltem 😊
-Folytasd! Kíváncsian hallgatlak.
Szemem sarkából rád pillantottam.
-Szóval izgatóan hatott rád, édes kis kurvám…Mikre nem derül fény 😊-Gazdám kissé elmosolyodott, de aztán újra felvette azt a kedves, de határozott kifejezést, amit annyira szerettem, ami úgy hatott rám, hogy egy pillanat alatt egész testemben fellobbantotta a vágyakozást.
-A buszról leszállva, titkon reméltem, hogy még találkozunk….
-Ez a vágyad teljesült-közölte Gazdám a megmásíthatatlan tényt.
-Mit éreztél, amikor itt megláttad? -kérdezte Gazdám, és hangjában érezhető volt a valódi érdeklődés.
-Izgalmat-vallottam halkan.
-Hmm… Izgalmat…. Rám vágysz, és közben másról ábrándozol, kis kurvám? -kérdezte Gazdám, hangja csendesen, de keményen szelte a levegőt.
Csak néztem Gazdám szemébe, és kerestem a szavakat.
-Kérdeztem valamit! -Gazdám előrehajolt, és egy hirtelen mozdulattal hajamba markolt. Úgy feszítette a fejem, hogy mozdulni sem bírtam.
Szólásra nyitottam szám, de egyik felrebbenő választ sem találtam nem félreérthetőnek, ezért hallgatásba burkolóztam.
-Vedd le!
Gazdám elengedte hajam, és a pórázt, amíg áthúztam fejemen felsőm, de aztán hajamat markoló keze ismét határozottan tartott. Éreztem a bosszúságát.
Megbánó tekintettel pillantottam rá, fájt, hogy ebben a pillanatban csak a tiszta dühöt láttam Gazdám szemében, és ez kissé meg is rémisztett.
-Ilyen kis szajha vagy? Minden férfinak széttárnád a lábad, csak hogy egy kis élvezethez juthass?
Nem tudom ezek a szavak, vagy tekinteted fájt jobban. Megdöbbentett a jelző, hisz ismerkedésünkkor megbeszéltük, hogy ezt nem szeretem. Éreztem, hogy szemem sarkában megjelent egy kis könnycsepp. Arcom kipirult, de most nem a vágytól.
-Gazdám…-csak ennyire tellett.
Gazdám két ujja bimbómba mart, és erősen szorítani kezdte. Sikolyaim egyre hangosabbá váltak, és könnyeim is megeredtek. A fájdalomnak is szóltak ezek a könnyek, de inkább annak a dühnek, és talán kis csalódottságnak, amely Gazdám szemében égett. Erősen tartott, így elhúzódni sem tudtam, de valljuk be, nem is lett volna értelme. És még ha fájt is, amit most Gazdámtól kaptam, valahol megértettem.
Gazdám ujjai csak szorítottak, miközben szemembe nézve vizslatta arcom, könnyeim. Majd Gazdám ujjai enyhültek bimbómon, és a szorítás lágy kis cirógatásokká szelídült, ám a mostani helyzetben ezek is kicsit kellemetlen érintésnek hatottak. Ahogy Gazdám cirógatta meggyötört bimbóm, úgy hagyott alább a fájdalom.
Gazdám közelebb hajolt, hogy lecsókolhassa arcomról a könnyeket, majd ajkai rátaláltak sírásra görbülő számra. Viszonoztam csókod, de könnyeim még ekkor is csorogtak végig arcomon.
-Tudod miért kaptad, ugye?
Csak fejem ráztam. Összefüggően még nem tudnék beszélni, ezért inkább ezt a lehetőséget meghagytam Gazdámnak.
-Nem azért, mert ilyen gondolataid vannak, nem is azért, mert felizgatott, ezeket mind megértem. Azért kaptad, mert titkolózol előttem….
Arcomon megrökönyödés tükröződött.
Gazdám keze, amely nemrég olyan durván gyötörte bimbóm, most lágyan simogatta arcom, míg másik keze, igaz még hajamba markolt, már csak gyengéden tartott.
-Bizony, kis szukám! Nem kell ezen ennyire elcsodálkozni, te is tudod, hogy így van.
-Igen, Gazdám! -feleltem megadón.
-Nem megbeszéltük az elején? Előttem ne legyenek titkaid. A bizalom a kapcsolatunk alapja, nyugodtan elmondhatod mire vágysz, mit érzel, nem foglak elítélni.
-Csak…-kezdem, de nem fejezem be.
-Fejezd be a mondatot! -dörren rám Gazdám. -Mondtam már, hogy nem szeretem ezt a szokásod.
-Csak nem szeretném, hogy csalódj bennem, Gazdám!
-Kis szukám, ettől ne tarts. -Gazdám elgondolkozott, majd folytatta. - Sok esetben én is tarthatnék, és tartok is tőle, hogy csalódást okozok neked, de bízom benned, bízom benne, hogy…helyesen döntesz. -Kis szünetet tartasz, majd így folytatod: -Na de ennyi elég az érzelgősségből, azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat. Igaz? -kérdezed, egy jelképes kis pofon kíséretében.
-Igen, Gazdám!
Gazdám hozzám hajol, és lecsatolja a pórázt, majd leveszi a nyakörvem.
-Irány fürödni! Igyekezz! -mondod parancsolón, és én máris a fürdő felé veszem az irányt, hogy megszabaduljak az út porától. Jól esik a zuhany ebben a nagy melegben,
Pár perccel később már újra Gazdám előtt állok, aki gondosan nyakamra illeszti nyakörvem. Szereted, így egy kis sminket is felvittem, melleim csak az a kis melltartó féleség fedi, puncimat a kis madzag tanga takarja, amit annyira szerettél volna, és még egy combfixet is felkaptam, csak mert szereted, Gazdám 😊, és én tetszeni szeretnék neked. Tisztában vagyok az adottságaimmal, tudom, hogy messze állok a szép fogalmától, de…de valamivel csak felkeltettem Gazdám figyelmét. Azt vallom, hogy akinek nem tetszik, amit lát, forduljon el, nem kellenek a becsmérlő szavak. Sosem értettem ezt a…hajlamot a férfiakban.
Izgató így itt állni előtted, én szinte egy szál semmiben, te pedig tetőtől talpig felöltözve.
Gazdám közelebb lép, megfogja csípőm, míg ajkai rátalálnak melleimre. Élvezettel nézem, ahogy „csókolózol” melleimmel, szépen egyiket a másik után zárod ajkaid közé. Néha összetalálkozik tekintetünk, és miközben egyik bimbóm ajkaid „fogja”, addig másik mellem tenyered masszírozza. Majd ajkaid másik bimbóm felé fordítod, és kezed sem hagyva el mellem, szád bimbómra zárod. Hátravetett fejjel élvezem ajkaid, mely felváltva kényeztet, és harapdál.
Aztán már nem érzem Gazdám ajkait, kezeit ciciimen, és vágyakozó pillantással nézem amint a kis asztalhoz sétálsz, ahonnan visszatérve csuklóimra, és bokáimra erősíted a csukló, és bokabilincseket. Emlékszem mennyire megszerettem ezeket már az első találkozásunk alkalmával.
A szoba közepére már bekészítettél egy széket, és kéred, hogy térdeljek fel rá. Már sejtem, hogy mi következik, és egy aprócska mosollyal az arcomon, örömmel teljesítem Gazdám kérését. Úgy kellett helyezkednem, hogy melleim a háttámlán feküdjenek. Kíváncsi pillantásokkal követem mozdulataid, amint kezeimet és lábaimat a székhez kötözöd.
-Így ni, kis szukám! -Gazdám fenekemre csap, és elém lépve megfogja, megsimítja melleim, lehajol, és egy gyors csókot kapok tőle. Szeretem ezeket a kis gyengédségeket, talán figyelmességeket, játékaink során.
Gazdám az asztalkán kezd keresgélni. Ha nagyon kíváncsi vagyok, és most az vagyok 😊, oldalra pillantva láthatom mit csinálsz. Sorra kézbe veszed a…mondjuk úgy, fenyítő, de egyben örömöt is adó eszközöket. Tudod, hogy érdeklődve figyelem mire esik a választásod.
-Mit gondolsz, melyiket kedvelnék a melleid, kis ribancom?
-Rád bízom a döntést, Gazdám!
Gazdám hátrapillantva szemembe nézett.
-Helyes válasz, kis szukám! -Ezzel Gazdám felém közelített azzal a paskolóval, melyről mindketten úgy gondoltuk, hogy felesleges volt beszerezni :D De azért, ha őszinte akarok lenni, a „bitch” felirat nagyon is tetszett rajta, csak éppen arra a célra nem volt alkalmas, mely miatt beszereztük.
-Mintha azt mondtad volna, hogy a melleiden kicsit nagyobb fájdalmat tud okozni, mint fenekeden.
-Egy nagyon kicsit, Gazdám! -mosolyogtam rád.
Gazdám melleim simogatta a paskolóval, majd pár nagyobb ütést is mért rájuk. Valóban, a fájdalom nagyon…enyhe volt, még annál is enyhébb :D, de ahogy csattogott a paskoló, és ahogy melleimnek egy kis pírt varázsolt, az tetszett 😊 Mellbimbóim sem maradtak ki a „szórakozásból”, és igaz ekkor néha egy kicsikét felszisszentem, de ezek a felszisszenések inkább a kéjnek szóltak, mintsem a fájdalomnak. És igaz nem a fájdalom ezeknek a játékoknak a célja, de valljuk be, fájdalom nélkül nem tudjuk igazán élvezni a kéjt 😊 Nem is vesződött Gazdám ezzel az eszközzel túl sokat, hamar visszatette a helyére, hogy helyette a hajkefémet vegye kézbe. Kissé elmosolyodtam, szeretem az általa kiváltott fájdalmat, és nem mellesleg nyomokat is lehet vele hagyni 😊
Gazdám alulról kezdte paskolgatni vele melleim, majd ezt váltogatva, melleim minden irányból kaptak a hajkefével. Az első ütések nyomán csak a pirosság erősödött, aztán később már a fájdalom is megjelent nyomán. Gazdám nem ütött túl nagyokat, ám ezekkel a kisebb ütésekkel is elérte, hogy kicsikarjon belőlem egy kis fájdalmas nyöszörgést. Bimbóim is a hajkefe „áldozataivá” váltak, és ahogy eltaláltad vele bimbóim, megjött az a fájdalom, amire annyira nagyon vágytam. Nem tudom mennyit kaphattam vele, de azt igen, hogy melleimnek szép piros színe lett, és bimbóim is eléggé sajogtak. Arcomon keveredtek az élvezet, és a fájdalom jelei. Gazdám kezével megsimogatta melleim, majd egy kis puszival illette őket.
Láttam amint Gazdám elkezdi kihúzni nadrágjából a derékszíjat, mire…vegyes érzések kavarogtak bennem. Kicsit féltem tőle, de nem is értettem miért, hisz nagyon is kedvemre való volt, amikor fenekemre sújtott le vele. Talán azért tartottam kicsit tőle, mert melleimen még nem használta. Gazdám figyelmét nem kerülte el szememben lévő bizonytalanság.
-Ezzel is meg kell ismerkedni, csak így tudhatod meg…-Nem fejezted be a mondatot, de feltehetően már nem is figyeltem volna rá, mert rögtön egy nagyot csaptál vele mellemre, amitől felsikítottam. Gazdámra emeltem tekintetem, de a szíj lecsapott másik mellemre is, ugyanolyan erővel. Összehajtva használtad a szíjat, hogy jobban kézre álljon. Melleim már nagyon fájtak, és az ütések hatására, azok a könnycseppek is megjelentek szemem sarkában, melyeket szerettem volna már átélni veled. Ez más volt, mint ami a belépés után történt. Az is fájt, de akkor a könnyeim a dühödnek szóltak, ám ezek a könnyek a kéjnek szólnak, még ha fájdalommal is vegyül. Könnyes szememen át láttam, hogy Gazdám most azt a pálcát veszi kézbe, mellyel oly nehezen kezdtem barátkozni. Először csak kisebb ütések, majd fokoztad az erősséget. Néha bimbóimra is mértél egy-egy fájdalmas ütést. Nem is tudtam már, hogy élvezem, vagy sem…szerettem volna, ha kicsit felszabadulnak melleim. Lendült a pálca, sokszor, és szép csíkokat ejtettél vele melleimre. Letetted a pálcát, és kezedbe fogva melleim, még kicsit paskolgattad. Ütéseid fokozottan erősödtek, csakúgy, mint az imént a pálcával mért ütések. Láttam Gazdámon, hogy élvezi kiszolgáltatott helyzetem, és élvezi fájdalmam, melyet ő varázsolt az arcomra 😊 És a könnyeim ellenére, amik már elapadtak, én is élveztem a helyzetet. Gazdám kezébe fogta mellem, és rácsapott mellbimbómra…egyszer, kétszer…tíz kis ütést számoltam-amik azért annyira erősek voltak, hogy az „auu-auu” elhagyja szám-, majd a másikra, majd mikor már úgy érezte, hogy elég, mielőtt ellépett mellőlem, szenvedélyesen megcsókolt. Ugyanolyan szenvedélyesen viszonoztam csókját, többet, és többet akarva ezekből a kissé gyengéig, kissé kemény csókokból. Most vettem csak észre, hogy a földön hever egy kisebb kötél, amelyet most gondosan melleim köré kezdesz tekerni. Szereted szorosan megkötözni melleim, de nem túl szorosan. Miután végeztél a kötéllel, kezedben megpillantok két binder csipeszt. Ahogy telik az idő, egyre jobban élvezem, ahogy bimbóim szorítja, és ezt az érzést az sem halványítja, hogy levételkor nem mondanám kellemesnek.
Gazdám bimbóimra helyezi a csipeszeket-a bimbó köré, hogy pontosak legyünk 😊 Szerencsére (még) te sem gondolod úgy, hogy közvetlenül bimbóimra tedd ezeket a „bestiákat”

Miután a csipeszek a helyükre kerültek, kicsit még meghúzkodtad őket. Rád emeltem kicsit morcos tekintetem.
-Valld be, már alig vártad-mondta Gazdám elmosolyodva.
Nem válaszoltam, de nem is vártál választ. Mögém léptél, és rögtön csattant is tenyered fenekemen. Fenekem egyik felére, és a másikra is ugyanannyit kaptam, csak hogy egyformán szép pirosak legyenek. Az első találkozásunk óta imádom, amikor kézzel fenekelsz, és örömmel fogadtam, hogy te is így szeretsz legjobban fenekelni 😊 Még ismeretlen érzés számomra, azt hiszem még nem volt ilyen, amikor csak fenekelsz, és nem iktatsz be simogatást. Már szinte minden csattanás után elhúzom kicsit fenekem, és ahogy egyre többet kapok, egyre hosszabbá válik, hogy újra felkínáljam fenekem.

Folyt. köv.