Erdei sétám

Egy békés erdei sétám alatt ismertelek meg. Ültél egy padon, én meg épp arra sétáltam. Végig néztél, ahogy ellépkedek előtted. Szinte égetett nézésed. Nem tudom miért, testemet át és át járta a borzongás. Fura volt. Mintha véletlen lenne, elindultál te is. Félni kezdtem, de próbáltam elnyomni, hisz sokan járnak erre általában, nem lehet baj. Szinte éreztem, mintha szemeid által már pucér lennék, és meztelenül sétálnék elötted. Annyira zavart már a tény, hogy megálltam, mintha cipőfűzőt kötnék. Így el kell haladnod mellettem, és nem leszel mögöttem. Ezzel követtem el végzetem hibáját. 
Utolérve engem, mögém léptél, és ellentmondást nem tűrő hangon parancsot adtál:
- Menj tovább, és a következő kis ösvénynél menj jobbra. Menj, amig nem szolok! -hangod csendes volt, de volt benne valami ijesztő, parancsoló, félelmetes. Megtehettem volna, hogy megyek tovább az úton. Nem is tudom, miért nem tettem. Félelem? Az izgatottság? Az izgalom? Hisz már meztelennek éreztem magam. A kis ösvénynél megtorpantam. Figyelmeztető krákogás elég volt mögöttem, hogy eszembe se jusson más felé menni. 
Az erdő itt sűrű volt. A tűző nap ellenére is félhomály vett körül. Megállítottál, de nem.fordulhatok hátra. Elkérted a blúzom, és a rövidnadrágom. Csak egy fehér melltartó, és egy fehér tanga bugyi volt rajtam. Eme bugyit kissé megigazítottad rajtam, miszerint erősen felhúztad, meghuzogattad. Alaposan belehúztad puncim vágatába, szinte fájt. Fel is kiáltottam, de keményen számra tapasztottad a kezed. Egy hangot nem akarsz hallani. Ijedten bólogattam, mire elengedtél. Még egyszer jól megigazítottad, és meglöktél, hogy menjünk. Mentem, sok ágat kellett elhajtanom magam elöl, így lassan haladtunk., de hamarosan egy tisztább területhez értünk. Egy tönk volt itt, mellette az öreg fa kidőlve, lejtősen a domboldalon. Miután levetetted velem a melltartót, és a bugyit, a fára ültetsz lovagló ülésben. Kezeimet igyekeztem magam előtt tartani. Bár nem láttam senkit a közelben, mégis teljesen kitárulkozva mutathattam magam a világnak. Mintha meghallottál volna, már gondoskodtál is kezeim hátrakötésén. Keményen hátra húztad, így melleim egész méretükben kitárulkozzak. Elégedetten nézted, ahogy légzés közben felnés le hullámzanak. Nézésed olyan volt, mintha marokra fogtad volna , és egyetlen ujjaddal simogattad, izgattad volna a bimbókat.De csak azért értél hozzám, hogy határozottan hasra fektess. A fejem lefelé, így a fenekem az égbe pucsított, a vastag fának köszönhetően jól széttárva. Így kéz nélkül lehetetlen lett volna felkelnem, de nem is mertem próbálkozni, pedig az öreg fa kérge nem épp a legfinomabb. Hirtelen azt érzem, az ánuszomnál kotorászol. Felnyögök. Mire azt a választ kapom, itt kiabálhatok, a kutya meg nem hallja. Hát simogattad tovább, majd lassan bedugtad ujja hegyét. Közben valamit érzek folyni is. Olaj. És az ujjad egyre beljebb kerül. Minden mélyebb behatoláskor sikítok, kiabálok. Talán, hátha meghallanak? Hisz azt mondtad, nem. És biztos nem akarod magad lebuktatni. De mégsem akarod hallani, így kemenyre duzzadt falloszod adod a számba azzal, hogy ha neked fáj, nekem is fog. Hát, bár gondoltam, mégsem haraptam rá. Te bőszen folytattad ánuszommal való játékodat. Érzem, bedugsz valamit, kihuzod még egy párszor vissza, majd bent hagyod. Nem fáj, de érzem, hogy bent van. Zavaró nagyon. Így ültetsz fel, elém állsz, és hajamat markolva szopatsz. A végén az arcomba, számba engeded, és még visszateszed a számba, amig teljesen megnyugszol. Hajamat markolva erősen tartasz, el ne engedjem. Majd kihúzod, de nagyon gyorsan a számba kerül egy lukacsos labda szájpecek, erősen a fejemre csatolva. És itt hagysz. Széttárt lábbal, análdugóval, lucskos arccal, szájpecekkel meztelenül. Rendesen megalázva. Tán 20 perc is eltelhetett, more visszajöttél. Az arcomra jol rászáradt terméked, a hasam nedves a nyálamtól. Ismét hasra fektetsz, és az análdugóval játszol bennem. Fejem hol az egyik, hol a másik oldalra fordítom kínomban, így a kicsorgó nyál újra benedvesíti ondóval terített arcom. Élvezettel szenvedtetsz, hogy ki és be mozgatod a dugót, majd egy másikat, hideget érzek. Érzésem szerint egy nagyobbra cserélted, és egy farok is lóg így rajta, meg súlya is van. Vagyis elég kényelmetlen. 
Leparancsolsz a fáról. Ez kezek nélkül elég nehéz, de végig nézed szenvedésem. Majd lassú futásban hajtasz tovább be az erdőbe. Kidomborított melleim ugrálnak, a nehéz análdugó sem kellemes, és nincs kezem elhajtani az ágakat.