II. Ramszesz esete a Balaton Sounddal (2)

Én még aznap délután újra vonaton ültem Budapest felé és csak másnap a reggelivel mentem vissza Zamárdiba. Ez volt az utolsó este a Balaton Soudon, amit a külföldi fiatal, szomszédaink kellően ki is használtak, hiszen csak hajnalban jöttek haza a buliból. Velük jött a Fáraó is, de sajna reggel nem talált a teraszon, így nem ismétlődhetett meg az előtte napi eset, sajnálatára.
Már délután két óra volt, mikor előkecmeregtek zugukból, mi éppen végeztünk az ebédünkkel, így nekik adtuk a maradék kolbászos zöldbablevesünket és utána még kaptak fejenként 2-2 db házi lángost is, amit fokhagymakrémmel, vagy tejföllel, reszelt sajttal ehettek meg. Meg is tették.
Mi ebéd után aludtunk a hűvös szobában, ők pedig elmentek még a Halas Karcsihoz ebédelni, majd a Balaton partra fürödni. Mikor mi délután leértünk a partra, ők már készülődtek felfelé.
Mire mi felértünk a fürdésből, ők már kitakarítottak, felmostak a lakrészükben, és összecsomagoltak mindenüket. A norvég lányokkal együtt a délutáni vonattal jöttek fel Budapestre, de előtte még jöttek elköszönni s mondták, hogy pár napig még Pesten lesznek, és csak pénteken utaznak haza Lengyelországba. Adtam nekik egy névjegyet, ha valami gondjuk lenne Pesten, de igazán azt gondoltam, hogy egy-két évig nem hallunk felőlük.
Tévedtem.
Már két nappal később, délelőtt szólt a mobilom s mivel ismeretlen volt a szám magyarul, majd németül szóltam bele, de oroszul jött a válasz. A Fáraó volt.
Arról érdeklődött, hogy ráérek-e most. Elmondta, hogy a többiek a városnéző buszon ülnek, még három órát, de ő nem ment, mert már volt korábban Pesten s akkor megnézte ezt. Mondtam persze, jöjjön el hozzám s elmondtam a Blaha Lujza térről hogyan jut el hozzám. Félóra sem telt el, mikor újra csörgött a mobilom és jelezte, hogy már a kapunál van.
Kiszaladtam, fentről nyitottam a kaput, majd kimenve a rácshoz beengedtem. Bent a lakásban már smároltunk egyet, majd beinvitáltam a szobába. Belépve körül nézett, majd észrevette a laptopot, a képernyőjén pergő filmet (egy bdsm videót néztem, míg jött s elfelejtettem új oldalra váltani). Odaszaladt, lehuppant a főnöki fotelomba s tátott szájjal nézte a filmet, ami éppen egy sub megkínzást mutatta.
(Ki volt kötözve mezítelenül, kezei csuklóinál összekötve s a plafonról lógó kötélhez erősítve, de a kötél végén volt egy fa karika, amit áthúztak a farok tövére, belekényszerítve a golyóit is s annál fogva kicsit felemelt helyzetben volt, a lábujjai éppen csak leértek a földre. Szóval eléggé kifeszített és kényelmetlen helyzetben volt. A dom pedig ott állt mellette s éppen ostorozta őt, mindenhol, beleértve a fakarikába szorult, merev farkát is.)
A srác csak nézte, nyelt nagyokat közben, majd a gatyájába tévedt a keze és húzogatta a saját farkát. Végre rádöbbent hol van, zavartan felugrott a fotelemből és mentegetőzött, hogy ilyent ritkán lát és mennyire szeretné, ha nem csak látná, de vele is megtennék.
- Akár itt s most. – tette hozzá, még nagyobb zavarban.
- Semmi akadálya. – mondtam és már nyúltam is hozzá, megfogtam a nyakát a tarlójánál s nyomtam le magam elé és közben utasítottam: - Vetkőzz, mezítelenre, most!
A srác nehezem, de megtette, amire utasítottam. Kibújt a pólójából, lerántotta a sportgatyáját és ki is lépett abból, majd a zoknijait is lehúzta és visszatérdelt már egy szál faszban elém.
Én pedig utasítottam, hogy vegye elő a farkamat és szopja fel keményre!
Nem késlekedett, azonnal rábukott és erotikusan szopta, szopogatta, nyalogatta, még a golyóinat is kezelésbe vette, míg csak fel nem keményedett végre a farkam. Nem hagyhatta abba a szopást, még akkor sem, mikor megtorkoztam, mélytorokkal szopott, kicsit öklendezett, de bírta.
(Kicsit vacilláltam, mit tegyek, de úgy döntöttem, hogy belelövöm a szájába az adagomat.)
Majd utasítottam, hogy mossa ki a száját a fürdőszobába, míg én becipeltem a nagy létrát, szétnyitva felállítottam s a visszajött srácot alá állítottam. Hoztam köteleket, fa karikát is, s először a farkát és a golyóit vezettem át azon, majd hozzáközöztem a kötélhez, amit a létra legfelső fokához rögzítettem. Jöhettek a bőr csuklóbilincsek, azok is felkerültek a csuklóira és azokat nem a kötélhez, de a létrafokokhoz kötöztem ki. A bokáira is kapott bőr bilincseket s azokkal – kisterpeszben – a létra alsó fokaihoz kötöztem szét a lábait.
A srác eddig élvezettel nézte, hogy mi történik vele, de mikor a bőr korbácsokat is elővettem s válogattam közöttük, már elfelhősödött a tekintete. Halkan megszólalt:
- Uram! Mi együtt alszunk a srácokkal, s nem lenne jó, ha csíkokkal látnának meg este, mert megkérdeznék honnan szereztem. – kezdte mondani.
- Ne parázz! Nem marad nyom estéig, de most érezni fogod! - bíztattam a srácot. S vettem egy golyós pecket is, amit a szájába adtam és ott rögzítettem, hogy hangosan ne tudjon kiabálni.
Ezek után már hozzákezdhettem a „kezeléséhez”. 
Nem túl kíméletesen, de nem is durván csapkodtam meg a testét. Először hátán, majd a popóin, majd következett a mellkasa, majd a hasa, ágyéka és a fakarikába fogott - s már merevvé vált – farka és golyói. Ezt követően még végig vertem a combjait, vádlijait is, majd felemeltettem a lábait s a talpait is elvertem külön-külön.
Láttam nagyon elfáradt közben, így hagytam lógni egy ideig a kötélen, de csőrös pohárból kapott inni és szivaccsal is végig töröltem a testét.
Mikor kissé magához tért és újra érdeklődően nézelődött már, kicsit megmorzsolgattam a golyóit, még a tűs kereket is megjártattam a golyói feszes bőrén, majd a merev farkán, beleértve a bőrtelen makkját is (mert az hiányzott neki) és tovább menve a teste minden tájékát bejártam a tűs kerékkel. Izgett – mozgott, fickándozott közben, már amennyire tudott.
Letettem a tűs kereket és markomba fogtam, megszorongattam a tökeit, meghúzkodtam a farkát, morzsoltattam a bőrtelen makkját. Sziszegett, de láthatóan élvezte.
Most kínai evőpálcikákat hoztam és azok közé fogtam be a mellbimbóit, jó szorosan megkötve a pálcikák végeit, majd úgy jártattam meg azokon a tűs kereket. Megint sziszegés volt, s néha a teste is megrándult, de azért bírta.
Most hoztam egy magas háromlábú széket, arra felültettem s a lábait a széklábakhoz kötöztem, szét, terpeszben. Ami következett, azt „csillagrúgásnak” hívják. A lábujjai közé papír zsebkendők kerültek, amiket fidibusszal gyújtottam meg sorban. Amint érezte az égő papír hevét, rúgott volna a lábaival, de nem tudott, mert le voltak kötve a szék lábaihoz. Ő kínlódott, én meg élveztem a kínlódását látva.
Megint tartottunk egy kis szünetet, kapott inni és volt szivacsos lemosás is, mert újabb rész, kín következett. Most lejjebb eresztettem, leért a lába már és fel kellett térdelnie a székre s a talpait csiklandoztam a tűs kerékkel, vékony pálcikákkal, fésűvel. Miután „kirugdosta” magát, jöhetett az, hogy a bokáit elengedtem a létrafokokból és a székhez kötöztem, majd úgy eresztettem le a testét, hogy a lábai vízszintesen legyenek, szinte derékszögben a testéhez képest.
Most jöhetett a tágítás különféle eszközökkel, mint uborka, de dildók, és persze műfarok is előkerült. Mikor már eléggé tágult, tág volt, vettem az egyik vastagabb kötelet, a végére nagy csomót kötöttem és kissé hátrább lépve meglendítettem s alulról pont elérte a csomó a feneke vágatát. De rájöttem, hogy így nem lesz jó, mert a fakarikába szorított golyói és a merev farka alulról nem érhető így el. Ezért kiengedtem azokat a karikából – kis kínlódás árán – majd jobban széttártam a lábait s úgy rögzítettem a székhez. Most már a combjai között lelógtak a golyói, így jöhetett újra a kötélcsomóval való zsonglőrködés. Ha nem is mindegyik, de több lendítés végén/után volt felkiáltás, ami a találatot jelezte. 
(folyt.köv.)