II. Ramszesz esete a Balaton Sounddal (1)

Az idén is kölcsön kaptuk a nyaralót Zamárdiban, és természetesen megint abban az időszakban, amikor a Balaton Sound megrendezésre került, még ha csak idén négy napra, szerdától szombatig.
Mi már az előző héten, szombaton leköltöztünk, így már tőrgyökeres helybélinek számítottunk a buli kezdetére. A társas nyaraló 10 lakrészéből csak kettőben nem voltak: rajtunk kívül még a mellettünk lévőben és a másik szárny földszinti két lakrészében voltak tulajdonosok, míg a másik mellettünk lévő földszinti és a három emeleti, kisebb nyaraló-részben külföldiek voltak. A fenti három emeleti, kisebb nyaraló részekben 2-2 fő: két angol, két norvég lány és a harmadikban egy fiatal pár Olaszországból, míg a mellettünk lévő, nagyobb lakrészben három lengyel srác költözött be kedden délután. A külföldiek persze mind bérelték a Sound idejére a lakrészeiket.
Kedvesek, alkalmazkodóak voltak mind, zömmel angolul folyt a társalgás, de voltak, aki tudtak németül is (az olasz fiú Giacomó, és az egyik norvég lány Hedwig), sőt még az én orosz tudásomat is tudtam kamatoztatni, mert a lengyel srácok nevetve, de szívesen elcsevegtek velem azon a nyelven is. Ők németül nem tudtak, vagy nem akartak beszélni. )
Én kétnaponta délután feljöttem vonattal Pestre, hogy megöntözzek és leszedjem a megérett ribizlit, amit éjjel megpucoltam, reggel dobozoltam és a hűtőbe tettem, majd a Déli pu-nál bevásároltam (kenyér, tej, felvágott, paprika, paradicsom) és a saját terményeinkkel együtt utaztam vissza Zamárdiba. (Így ez olcsóbb volt, mint a lenti árakkal )
A lányok s srácok beköltözésnél nem voltam lent, de még az éjszaka leányom és unokám emailjeiből tájékozódhattam, hogy az egyik lengyel srác II. Ramszesz-nek öltözve (arany-fekete lamé színű anyagból készült fejdísszel, nyakgallérral, „szoknyában”, csukló- és boka „pántokkal” mutatkozott a teraszukon, az este, induláskor a buliba.
Reggel szerencsém volt, mert forgalmi okból – meg kellett várnia a szemből jövő vonatot Zamárdi-felsőnél a mi vonatunk ott vesztegelt az állomáson, így le tudtam szállni arról. Ez közelebb volt a nyaralóhoz.
Mit látok ám, fél nyolc felé, szembe jön velem a főutcán a Fáraó, személyesen II. Ramszesz. Ugyan kicsit bizonytalanul állt a lábán, széttett lábakkal - imbolyogva – közlekedett, de azért közeledett. Ráismertem az éjszaka olvasott leírásokból. Kissé túljött már a mi utcánkon, de „határozottan” közeledett felém.
Elé léptem s először németül, majd oroszul szólítottam meg, majd már keveréknyelven angol-orosz szavakkal adtam tudtára, hogy túljött s karon fogva visszafordítottam és hazavezettem a nyaralónkhoz. Beengedtem a kapun, s a lakrészüknél megvártam, míg kopog az ajtajukon, de persze a többiek aludtak, mint a „döglött szamarak”, így hoppon maradt. Ezért elvezettem a ház mellett és a sövényen át felvezettem a teraszukra, ahol volt kint két nyugágy, az egyikbe beleültettem.
Megkérdezte, hogy nincs-e söröm, mert ő az utolsót is megitta hazafelé, de sörrel nem, míg hideg vizes flakonnal szolgálhattam, amit szinte egy slukkal ki is ivott, majd álomba merült, szerencsére az árnyékban. Majd délig aludt, mire a többiek felébredtek s beengedték végre az ágyába.
Mi már éppen ebédeltünk a saját teraszunkon, mikor a többiekkel együtt megjelent a ő teraszukon, persze éhesen.
Szerencsére nejem bőven főzött, így a maradékból megkínáltuk őket hideg gyümölcslevessel, majd a pörköltes tökfőzelék maradékát is megkapták, amit élvezettel s szívesen mind be is behabzsoltak. Rá már a saját sörükből ittak.
Szépen elmosogatva, tisztán adták vissza a kapott edényeket és elpanaszolták, hogy a parton milyen drágaság volt tegnap. Megnyugtattuk őket, hogy ott csak a bulizók esznek s útbaigazítottuk őket, hogy hova menjenek enni (Halas Karcsi utódja) és ott a Jegenye téren be is tudnak vásárolnia az élelmiszerboltban, kaját, de sört is, jövet-menet.
Rendesek voltak, mert mikor visszaértek a kajálás és bevásárlásból, hoztak nekünk egy üveg lengyel vodkát, köszönetképpen, amit persze nem fogadtunk el, így ők itták meg.
Aznap este már együtt mentek a fiatalok a buliba: a lengyel srácok, az angol és norvég lányok, de csatlakozott hozzájuk az olasz páros is, sőt a mellettünk lévő család is elengedte velük a legidősebb fiút a buliba.
Zömmel hajnalban jöttek vissza – együtt – kivéve a Fáraót, aki megint reggel fél két körül egyedül érkezett s akit én engedtem be, mert kapukulcsa persze nem volt szegénynek, azt nem bíztak rá –érthető okokból – nehogy elhagyja.
Még a házban mindenki aludt olyankor, az enyéimek is, bezárkózva, ajtó-ablak becsukva, elsötétítve. Majd csak 8 óra körül ébredeztek ők is, meg a szomszéd család is.
Mivel éjjel nagyon meleg volt bent a szobában és én reggel korán – már hat óra fele ébredezek, felkelek – kint aludtam a kinyitott napellenző alatt, amire még a függőleges függönyrészt is felakasztottam, mert így az utcai lámpa fénye sem világított az arcomba.
Még visszafeküdtem a matracomra, olvastam, mikor látom, hogy egy árny jelenik mega függőleges függönyön, majd egy kéz nyúlik be, húzza kicsit félre azt s les be mögé.
Tetettem, hogy alszom, de a lehunyt szemhéjaim alól kilestem, mi lesz most?
A Fáraó volt.
Lassan oldalt húzta a függönyt és belépett mögé, a teraszkorláthoz.
(Elfelejtettem, hogy én textil nélkül alszom mindig – úgy is mentem ki a kapuhoz - a Fáraót beengedni egy szál faszban, ami azért már állt, mint a cövek, előre meredten.)
Ott állt, meredten nézte az ágaskodó, merev faszomat, majd ijedten körbenézett, de konstatálta, hogy a matracom az ajtó előtt van, így az nem nyitható miatta ki.
Újra visszanézett, rámeredt a faszomra és engem vizslatott, hogy tényleg alszom-e? (Szabályosan lélegeztem, emelkedett-süllyedt a mellkasom, ami kellően szőrös is. Szemem behunyva…)
Lassan közelebb óvatoskodott a teraszkorláthoz, áthajolt azon és a jobb kezével lassan, végigsimított először csak a combjaimon, majd mivel nem mozdultam, így felbátorodott s már a mellkasomon és hasamon járt a keze, majd csak odaóvatoskodott a szőrös ágyékomra, megcirógatta, majd lassan megérintette a golyóimat is, végül már végig simított az álló, merev farkamon is.
Továbbra sem mozdultam meg, vártam mit tesz mg meg.
Így lassan odahajolt és óvatosan lenyalta, majd a szájába vette a makkomat, amit előtte mg csupasztalanított, lehúzva a bőrt arról.
Meg kell hagyni, igen érzékien tette, s ahogyan végig nyalta, szopogatta a makkomat, mintha fagylaltot nyalna/falna.
Ekkor mozdultam meg, elkaptam a nyakát s nem engedtem felemelkedni a fejét a farkamról, Szinte odaszögeztem. Az egyik kezemmel kinyúltam és a „szoknyája” alá nyúlva éreztem, hogy az ő farka is áll, mereven s azt is tapasztaltam, hogy nincs rajta sem gatyó, sem más textil a szoknya alatt. Alaposan megszorongattam a farkát, majd a golyóit is, sorban.
Ő csak szuszogott, mert közben tele volt a szája a farkammal.
Hamarosan mással is, mert nem sok idő múltán ejakuláltam, bele egyenesen a szájába lőttem az adagomat, ami nem volt kevés. 
Neki sem kellett sok, mert kézimunkám eredményeképpen ő is kilőtte a sajátját.
Még smároltunk egy jót, alaposan, nyelveset, majd visszahúzódott és visszament a saját teraszukra és lefeküdt az egyik nyugágyba.
Éppen idejében, mert kopogtak az ajtón, hogy vonuljak odébb a matraccal, mert ki akarják nyitni az ajtót.
(folyt. köv.)