Felkavaró álom 2

-Reggel gyere, az első busszal. - Ezen nagyon meglepődtem, erről csak álmodoztam, nem hittem, hogy meg fog valósulni, de nagyon-nagyon örültem neki, hogy még több időt veled tölthetek.
Kíváncsi voltam mit gondolt ki Gazdám aznapra, de nem faggatóztam, szeretem a meglepetéseid.
…A találkozás napja…Izgatottan feküdtem le este, miután ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam a táskámba.
-Remélem már úton vagy, kis szukám mert nagyon várlak.
-Igen, Gazdám, már úton vagyok, de sajnos még pár órát várnunk kell arra a találkozásra.
-Sebaj, kis szubocskám! De utána az enyém vagy. Egész nap enyém a tested, és mennyi tervem van, miképp fogom/foglak élvezni 😊 Én maradéktalanul élvezni fogom, remélem te is, de ezt nem garantálom😛- Utóbbi mondatod még az eddiginél is szélesebb mosolyt csalt arcomra.
-Élvezni fogom, Gazdám! 😊 Az, hogy te élvezed, élvezetesebbé teszi számomra azt is, amit annyira nem szeretnék. -Miután elküldtem ezt az üzenetet, elgondolkozom, hogy ez a mondat mennyire hangzik hülyén, avagy nem. De aztán úgy döntöttem helytálló ez a mondat, még ha a megfogalmazás nem is olyan megfelelő.
-Kis szukám, teszteljük mennyire vagy bevállalós…Mit szólsz? 😊
- 😊 😊 Rendben, Gazdám!
-Akkor kezdjük egy könnyebb feladattal…. Küldj nekem egy melltartós képet, majd egyet arról a csipkés bugyiról, amit már említettél.
-Örömmel, Gazdám! 😊
Gyorsan körbenéztem, van-e körülöttem valaki, de szerencsére a hátsó ülések egyikére ültem, és sem a velem szemközti üléseken, sem mögöttem nem ült senki. Előttem igaz volt egy kiscsaj, de a figyelmét egy könyvnek szentelte. Így hát felhúztam a pólóm, és gyorsan lőttem egy képet Gazdámnak, de azért, hogy ne csak ez az egy kép legyen, visszahúztam a pólót, és kicsit lejjebb húztam, hogy jó képet tudjak csinálni a felső kivágásában.
Jön a bugyi…” Na, ehhez már bátrabbnak kell lennem” -gondoltam.
Először csak egy visszafogottabb kis kép. Kicsit lejjebb húzom a nacit, hogy a bugyi csipkéjét lásd oldalt. Elmosolyodom. „Először ezt fogom elküldeni, kíváncsi vagyok a reakciódra”.
Zötyög tovább a busz, egyelőre nem kell attól tartanom, hogy valaki olyasmit lát, amit nem más szemének szánok.
Fürgén letolom a nadrágom, és már kész is két-három kép, különböző szögekből. Majd még két kis kép…oldalt fordulok, kicsit feljebb tolom a popsim, és örömmel tölt el, hogy ezeket a képeket Gazdámnak csinálom, és remélhetőleg örömet szerzek neki velük.
Sietve felhúzom a nacim, és már el is küldöm a melltartós képeket, de a bugyisból csak azt, amin a csipke látszik.
Gazdám pár percig vár, hátha küldöm a többi képet, de én csak várom a reakciót, ami nemsokára meg is érkezik.
-Édes kis szukám! És a bugyid hol van? Azt gondoltam ennél bátrabb leszel.
Amint elolvasom az üzeneted, elküldöm a többi képet, és örömmel nyugtázom, hogy immár mindegyik kép mellett látható a kis mosolygós smiley.
-Ügyes kis ribanc! 😊 De azért éreztem a kis pimaszkodást az imént, ezért érdemelsz egy kis…figyelmeztető büntit 😊
- 😊 😊 Nem baj, Gazdám, megérte.
-Akkor most egy kicsit merészebb vizekre evezünk 😊 Melltartó, bugyi nélkül kérek képet, kis szukám!
Mosolyom le nem hervad arcomról, úgy tűnik amikor beszélünk, mintha ráragasztanák arcomra a mosolyt.
Póló fel, cicik ki a melltartóból, és a két kép már küldésre készen várja, hogy Gazdám szemrevételezze. Hopsz, amikor felpillantok akkor veszem észre, hogy az egyik ülésről felállt egy férfi, aki nem mellesleg elég helyes, és feltehetően végignézte az iménti kis fényképezős jelenetem. Amint egy pillanatra találkozik a pillantásunk, fülig elvörösödőm, és gyorsan elrejtem a ciciket, és a pólót is visszahúzom. Az ismeretlen arcán egy kaján kis mosolyt látok, amint lopva megengedek egy pillantást rá, majd rögtön le is sütöm szemem.
„Csak ide ne jöjjön” -fohászkodom magamban, de azért mosolygok az iménti szituáción.
Elküldöm a képeket, majd pár perc után felnézek. Az idegen visszasüppedt az ülésre, így nekikezdhetek a következő képeknek. Kicsit félve kezdek neki, nehogy már ezt a jelenetet is kíváncsi tekintetek kísérjék.
Izgat ez a feladat, az pedig csak fokozza az izgatottságom, hogy ezeket te kérted. A kis nyusziságom felett győz ez az izgatottság, és az, hogy szeretném, ha elégedett lennél velem, és talán kicsit büszke is leszel rám.
„Akkor rajta!”
Naci, a bugyival együtt gyorsan le, és sietve megcsinálom a képeket. „Szeretnék csinálni egy olyan képet is, ahol az egyik lábam felteszem az ülésre, de ehhez ki is kellene bújnom a naci, bugyi párosból.” -ezen elgondolkozom pár másodpercig, de aztán erőt veszek magamon, és gyorsan véghez viszem a tervem. Azért mielőtt visszakerülne a bugyi, a popsimról is csinálok egy fedetlen képet.
Miután minden a helyére került, és a képek is megérkeztek Gazdámnak, elégedetten süppedek én is az ülésbe, akár az ismeretlen férfi. Amint újra eszembe villan, elmosolyodom.
-Ügyes! Nem voltam benne biztos, hogy teljesíted ezt a kérésem, de nagyon örülök, hogy megtetted.
-😊 Köszönöm, Gazdám! Örömmel teljesítettem 😊 Bár egy ideig volt egy kis…” társaságom” 😊
-?? Nocsak…Mesélj!
-A cicis képeknek volt szemtanúja. Vagyis nem tudom mennyit látott, de a végét biztosan.
-😊 Izgalmas. Szereztél neki pár kellemes percet. A többit is látta?
-Izgalmas, de eléggé belepirultam amikor megláttam, hogy néz. Nem, a többit szerencsére nem látta 😊
-Nem lett volna izgalmas előtte mutogatni magad, kis szukám?
Ezen a kérdésen kicsit elmorfondíroztam.
-Ha biztos lehetek benne, hogy élvezi a látványt, akkor igen, izgalmas lett volna 😊
-Tetszett neked?
-Nem volt rossz, Gazdám 😊-Élveztem ezt a kis évődést, kíváncsian vártam a végkifejletet.
-Szóval tetszett. És mit tennél, ha hirtelen melléd keveredne a buszon? 😊
-Hmm🤔🤔 Biztosan még vörösebb lennék, mint amikor találkozott a tekintetünk.
-Mit láttál a tekintetében? Mit olvastál le az arcáról, tetszett neki, amit látott?
-Annyi ideig nem hagytam ott a pillantásom, de azt hiszem egy kis mosolyt láttam az arcán.
-Nem csodálom. Kinek ne tetszene egy ilyen kis előadás…? Azért kíváncsi lettem volna a reakciójára, az utána következők kapcsán is.
-Én annyira nem, Gazdám.
-Miért? Azt mondtad tetszett a pasi, és neki is kedvére való volt a látvány.
-Gazdám…nem szeretnék más férfit, csak téged. Jó, ez most kicsit félreérthető, de értsd úgy ahogy én gondolom 😊 Hozzád megyek, rád vágyom, azt szeretném, amit tőled kapok, Gazdám 😊
-Lehetséges, hogy ő is megadná amire vágysz.
-Hmm😶😶
-Na jó, csak húztalak, édes kis ribancom. Nagyon örülök neki, hogy így gondolod, és igen, értettem, amit írtál.
-😊
-Csak ennyi, kis szubocskám?
-Igen, Gazdám 😊 Érdekes gondolat volt ez a kis szóváltás, de nem szeretnék most ezen gondolkozni, inkább azt szeretném már érezni, ahogy szenvedélyesen csókolsz, hajamba markolsz, Gazdám 😊
-Igen, kis szukám?
-Igen, Gazdám! 😊
-Na és mire vágyik még az én édes kis szukám? Mit szeretnél, mit tegyek veled?
-Szeretném érezni ahogy nyakamra illeszted a nyakörvem, és hogy néha a póráznál fogva magadhoz húzol, és miközben várom azt a csókot, és érzem testemben azt a bizonyos bizsergést, izgalmat, és csak nézzük egymást, hirtelen hajamba markolsz, és lecsapsz ajkaimra. Majd egy-két kisebb pofon után újra csókolózunk. Szeretnék kiszolgáltatottan állni, térdelni, feküdni előtted, Gazdám 😊 Szeretném, ha azt tennéd velem, amire mindketten vágyunk. Szeretném érezni ahogy egyre gyorsabban, és mélyebben dugod szám. Szeretném, ha farkad kitöltené puncim, és szeretném kipróbálni azt, amivel azokban a popsis videókban megismertettél, szeretnék így is örömöt szerezni neked, Gazdám 😊
-😊 Ezt szeretném hallani is majd tőled, kis szukám!
-Őőőő…-akadt el a szavam.
-?
-Még nem tartok ott, Gazdám.
-Tudod, mondtam, hogy csak elkezdeni nehéz.
-Tudom, Gazdám.
-Most kicsit magadra kell „hagyjalak”. Nemsokára jövök, kis szukám, de ha nem érnék vissza, akkor várlak a pályaudvaron.
-Rendben, Gazdám!
Jól jött ez a kis szünet, a további úton a gondolataimba merültem, és élveztem a fülemben dübörgő zenét.
Miközben azon méláztam, amikről beszélgettünk…
-Kis szukám! Vagy olyan bátor, hogy csinálj nekem egy képet a szájpecekben, és a bimbócsipesszel?
A csodálkozás nem is lehetett volna nagyobb, mint ami kiült az arcomra.
-Háát…nem tudom….
-Eddig ügyes voltál, kíváncsian várom a folytatást….
-Lehet hiába várod, Gazdám…😊-válaszoltam, de ekkor már motoszkált bennem a teljesítési vágy.
Elhúztam a táska cipzárját, és óvatosan megérintettem az oly nagyon szeretett eszközöket, majd ezek a játékszerek már mellettem pihentek az ülésen. Körülöttem lebegett a bizonytalankodás szele, ezért amíg ez kicsit enyhült, lefényképeztem Gazdámnak, hogy meddig jutottam a kérés kapcsán.
-Gyerünk, édes kis szukám! Te is vágysz rá, tudom. Szerezz örömöt a Gazdádnak!
A póló alatt gyorsan feltettem a bimbócsipeszeket. Amint a póló alatt matattam, felpillantva újra az ismeretlen tekintetével találtam szemben magam. „Miért nem tud nyugton ülni, miért kell ennek állandóan ugrálnia?” -fortyogtam magamban. Pár másodperc, és miközben érdeklődő pillantást vetett rám, az ismeretlen férfi végre helyet foglalt. Ám ekkor befordultunk egy megállóhoz. ahol a sofőr elmondása szerint 10 percet várunk, mielőtt tovább indulunk.
„Nagyszerű!” -gondoltam bosszúsan. „A most felszállók közül biztosan néhányan a hátsó üléseket veszik célba, és akkor lőttek a kérés teljesítésnek.”
Sokan leszálltak, ilyen-olyan céllal. „A csipesz már fent van-gondoltam-, gyorsan felteszem a szájpecket, és már mehet is a kép Gazdámnak.”
Tettem is, amit kigondoltam. Sietve számba illesztettem a kis golyót, becsatoltam a szájpecket. Persze, hogy nem ment olyan egyszerűen, az izgatottságtól, a félelemtől, hogy meglátnak, kapkodtam, kezem remegett. Az a pár másodperc, ami alatt sikerült a művelet, most perceknek tűnt, és azt hittem kifutok az időből.
Végre becsatoltam a pecket. Gyorsan beléptem a fényképezőgéphez, felhúztam a felsőt, amiből már kibújtattam melleim, és sietve kattintottam kettőt, de amint befejeztem, pechemre épp abban a pillanatban lépett vissza a buszra az ismeretlen férfi, amikor épp nyúltam, hogy megszabaduljak a szájpecektől, és persze, hogy észrevett.
El tudtam volna süllyedni szégyenemben, de ő élvezte zavarom. Csak egy mosolyt villantott rám, és miközben a helyére sétált, végig rajtam tartotta tekintetét. A szájpecket a táska mélyére süllyesztettem, és a csipeszektől csak akkor mertem megszabadulni, amikor a kívülálló szemek már eltűntek. Lekaptam a csipeszeket is, és a többi eszköz mellé dobtam.
Még mindig zavarban voltam amikor elküldtem a képeket.
-Elég sokáig tartott.
Erre kicsit felháborodtam. Nem válaszoltam.
-Ma kitettél magadért, kis szukám! Nagyon kívánlak! Nem is tudom ki fogom- e bírni a szállásig. Lehet teljesül a vágyad, és szophatsz a kocsiban.
Ezek a mondatok egyből elfújták a felháborodásom, és arra gondoltam, hogy mennyire nagyon kihat a kedvemre, hogy miként, hogy mit írsz, hogy meg vagy-e velem elégedve, és hogy milyen hamar elmúlik még ha kissé meg is haragszom rád. Nem tudom, hogy ez mennyire jó dolog, de...jelenleg úgy érzem, hogy jó, hogy ennyire hatással vagy rám.
-😊 😊
Ezt úgy veszem, hogy örülnél, neki.
-Igen, Gazdám! Nagyon 😊
-Akkor nemsokára be is bizonyíthatod mennyire nagyon örülnél neki. Ha jól számolom, mindjárt megérkezel.
-Még 1-1,5 óra, Gazdám. De igen, ha úgy vesszük mindjárt 😊
-Pihenj még kicsit, van egy kis dolgom még. Írj amikor itt vagy.
-Rendben 😊
-Rendben…?
-Rendben, Gazdám!
-Figyelj jobban, kis szukám!
-Igen, Gazdám, igyekszem.
Ezzel véget ért a beszélgetés.
Nem számoltam be Gazdámnak róla, hogy az idegen megint kéretlen szemtanúja volt a kérésének, legalábbis a végének biztosan. Már elszállt a reményem, hogy a rejtélyes férfi hamarabb leszáll. Csak abban reménykedhettem, hogy távozáskor nem botlunk egymásba.
…-Mindjárt leszállok, Gazdám! 😊-írtam izgatottan. Izgatottan, egyrészt, mert néhány percen belül újra érezhetem bizsergető, vágyfokozó érintéseid, és másrészt, amiben az izgatottság mellé a kis szégyen érzése is vegyült, azért, mert amilyen „szerencsés” vagyok tuti, hogy összefutok nem kívánt kukkolómmal.
-Várlak kis szukám!
Már nem tudtam válaszolni Gazdámnak, mert épp megálltunk, és leszálláshoz készülődtünk. Amennyire mindig siettem, hogy minél előbb meglássalak, most annyira nem volt sürgős, igyekeztem elkerülni az ismeretlent. Lassan közelítettem az ajtó felé. Az ismeretlen még nem szállt le. Lopva odapillantva láttam, hogy ő is szemfülesen vár, mikor óhajtok leszállni. „Na jó, ha te nem mész, majd megyek én.” Megindultam az ajtó felé, és épp abban a pillanatban ért a lépcsőhöz az ismeretlen amikor én. Egy mosollyal az arcán előreengedett, miközben arcomat égette a pír. Éreztem nyomomban az ismeretlent, amitől szaporáztam volna lépteim. Már láttam Gazdám, és indulni is akartam felé, amikor egy hang megállított.
-Kellemes estét!
Hátra fordultam, és ismét az ismeretlen sokat sejtető mosolyával találtam szemben magam.
Közben Gazdám is megérkezett, így fültanúja lehetett ahogy erre csak hebegek-habogok.
-Jó szórakozást! Kicsit azért irigykedem. -Egy utolsó jelentőségteljes mosoly, hogy tudtunkra adja, tudja mi folyik itt, és sarkon fordult, majd eltűnt a tömegben.
Pirulva pillantottam Gazdámra.
-Szia! -Gazdám arcán annak a mosolynak a mását véltem felfedezni, amelyet az idegen villantott rám…nem is egyszer.
-Ha jól tippelek ő volt, akiről már hallottam.
Igen-válaszoltam még mindig teljesen pipacsvörösen.
-Lemaradtam valamiről? -kérdezte Gazdám. Észrevehetett valamit tekintetemben, ami erre a kérdésre sarkallta. -Gyere, menjünk, de közben mesélj, kíváncsi vagyok mit látott még.
Gazdám hangjában még felfedeztem a mosoly szikráját, ám érdeklődőn, és komolyan várta válaszom.
-Nem tudom mennyit látott. Megálltunk, ő leszállt, ahogy sokan, mások, és gondoltam addig megcsinálom az utolsó képet, és nem pont akkor szállt vissza, amikor már épp levettem a szájpecket.
Észrevettem Gazdám szája szegletében a mosoly jeleit, de igyekezett továbbra is komoly maradni.
-És mást is látott?
-Ez nem elég?
-Kis szukám, a megjegyzéséből ítélve, nagyon tetszett neki, amit látott.
Nem válaszoltam.
-Nem volt izgalmas a helyzet?
-De igen, Gazdám! -A pír csak nem akarta elhagyni arcom.
-Akkor mi a baj? -Gazdám megállt előttem. -Lépj túl rajta. Ami történt megtörtént, már nem tudsz rajta változtatni. És magad mondtad az imént, hogy élvezted a helyzetet.
Érdeklődő pillantást vetettem Gazdámra.
-Ne agyalj ezen többet kis szukám, vár a farkam 😊-Erre elmosolyodtam. -Tegyünk eleget a jóakaró kérésének, és élvezzük ki az estét.
Gazdám mellém lépett, és folytattuk utunkat az autó felé.

Folyt. köv.