Szolgaének

Hogy ki vagyok, még én sem tudom,
Azt ki vagyok, nagyon unom.
Átlagos énem, nagyon szürkén élem,
Árnyalat ötven?!
Jószerével egy sincs kérem.

Csak álom van bőven, egyre durvább,
Ez évben főleg, mennék tovább.
De merre tartsak utamon,
Hogy segítsek magamon?!

A döntés megvan, örvendezek,
Átlag helyett merész leszek!
Felvállalom szürke álmom,
Szolga leszek, egy halálom!

S, hogy merre tovább melyik úton?
Úrnőm, Uram parancsoljon!
Odaadom magamat, Önre bízva sorsomat,
Neveljen és használjon, ha szükség hozza alázzon!

Szóból értek, mert ember vagyok,
De bűnhődök, ha rossz a napom,
Ha az Öné leszek, nincs határ,
Hisz rabszolgaként vagyok szabad, mint a madár!

Dolgozom, hogy hasznot hozzak,
Ha nem jól teszem korbácsolnak.
Kényeztetek bárkit hoznak,
Estére majd kiláncolnak.