Mester-próba (1)

Fülöp jelentkezett, hogy itt, előttünk kipróbálja magát, mint Mester, és akin teszi, az nem volt más, mint a fiú, akit nem vitetem el a többivel Szlévipusztára, kiképzésre.
Én meséltem Szlévipusztáról a többieknek:
- Hogy lehet oda kerülni? Az kicsit bonyolult, mert csak úgy, az utcáról nem lehet oda beesni! Kiképzésre is jelentkezni kell, előre és szigorú a szűrő, de a vendégnek már gyakorlott mesternek kell lennie, s ezt nem elég mondania, de bizonyítania is kell többször, több helyen és több társaságban. Most van éppen a Csanyik völgyben, Miskolc mellett, egy ilyen találkozó, ahova mesterek-szolgák együtt mennek, s ott lehet például ilyen vizsgákat letenni. – válaszoltam egy szuszra.
- Másutt nem?- kérdezte meg Fülöp.
- De, például itt és most is lehet, ha valaki akar jelentkezni! Van ilyen jelentkező? – kérdeztem és körbenéztem. Egy valakin akadt meg a tekintetem. Fülöp volt! Láttam, hezitál, majd megkérdezte:
- Mit kellene tenni és kivel?
- A mit, a mester határozza meg! Maga tervezi és kivitelezi, persze kérhet segítséget, ha az indokolt, más jelenlévőtől! A kivel sem lenne most probléma, hiszen rendelkezésedre áll egy kuncsaft a pincei sötétben. Erre is lehet használni!
- S ki bírálja el a dolgot? – kérdezte tovább Fülöp.
- Most és itt, én, meg a többi jelenlévő együtt. – feleltem. - Nem kell mesternek lenni ahhoz, hogy megítélhessük, hogy valami flottul megy-e, vagy sem! Ezt a többiek is meg tudják ítélni! Én, ahhoz kellek, hogy erről, megfelelő helyen, nyilatkozzak, mint jelenlévő mester, aki ezt tanúsítja. Érted? Akarod? – kérdeztem Fülöptől.
- Megpróbálnám, ha lehet. – adott kitérő választ Fülöp.
- Nincs próba, azaz csak próba van! Van, vagy nincs? Korrekt, egyenes, határozott választ kérek! – szólítottam fel erre. Kicsit gondolkozott, majd válaszolt:
- Igen, megpróbálom, azaz megteszem! – jelentette ki. – Egy kis időt még, kérhetek, előtte?
- Természetesen, Te határozod meg, mikor akarod kezdeni! – válaszoltam.
- Honnan fogom tudni, hogy sikerült-e az első? – kérdezte Fülöp.
- Onnan, hogy a delikvens elkínzott tekintettel fog Reád nézni, mi pedig - akik ott leszünk - elismerően! Még annyit, hogy legalább három különféle módszert kell bemutatnod s lehetőleg variálni is azokat egymással! Fő még a könnyedség, az elegancia, és ne érezzük közben, hogy erőlködsz, gondolkozol, vagy pláne ne sajnáld meg a delikvenst! Tedd, amit elhatároztál, elterveztél! Hiba esetén, lépj tovább, s semmi esetre se kérj bocsánatot! Senkitől! Legfeljebb később, újra kezded, s akkor végig is csinálod, már hiba nélkül! Megértetted?
- Igen, akkor átgondolom még! – válaszolta és felment az udvarra Fülöp.
- Arra kérek mindenkit, hogy jóindulatú legyen, inkább biztató tekintettel s bátorítólag álljatok hozzá, mert nagyon nehéz a mester dolga, főleg első alkalommal! Közben szabad dicsérni is, egy-egy jól sikerült, megoldott módszert, vagy a különlegesebb, ötletes megvalósítást. Menjünk előre és készítsük fel a delikvensünket! – indítványoztam s elindultam előre – Ja, még annyit, hogy a kínzókamráról egy szót se előtte! – figyelmeztettem még.
Ott a gúzsbakötést feloldottam és ráparancsoltam a fiúra, hogy öltözzön fel. Annak szemében remény csillant s gyorsan magára kapkodta a ruháit. Mikor ezzel megvolt, arra utasítottam, hogy jöjjön vissza az éttermi részbe, és ott álljon kis terpeszbe, kezeit tegye hátra. Úgy állítottam, hogy a pult felé nézzen, háttal a lépcsőnek. Közben Gábort magamhoz intettem, egy zacskót a kezébe adtam s a fülébe súgtam az utasításokat. (Vigye ezeket fel, adja oda Fülöpnek, és a rajta lévő bőr - lánc mellényt is segítse fel Fülöpre! Mondja meg neki, bármit tehet, de szexuálisan nem közeledhet a fiúhoz, mert nincs még tizennyolc éves! Még azt is kiszedheti belőle, hogy pontosan mennyi!)
Hamarosan jött vissza Gábor, hunyorított nekem s nem sok idő múlva a lépcsőn jött le Fülöp. Egy abroszból kanyarintott köpeny volt a vállán, alatta a bőr - lánc mellény, farmernadrág nadrágszíjjal. Kezében korbács, lovaglópálca látszott. Mi ültünk - a söntés előtt felsorakoztatott - székeken és előttünk állt a fiú, neki háttal! Megszólalt Fülöp:
- Nem fordulsz meg, így maradsz, míg más utasítást nem kapsz tőlem! Megértetted? – kérdezte hangosan a fiútól.
- Igen! – jött határozatlanul a válasz. A fenekére csapott a lovaglópálcával, és mint a dedóban, újra kezdte:
- Nem értettem! Hangosabban és tedd hozzá, Uram! Halljam akkor! – utasította a fiút.
- Igen, Uram! – szólt már hangosan a fiú válasza.
- Honnan jöttél a táborba? – kérdezte Fülöp.
- Innen, a völgy lábánál van a falum, ott lakom.
- Hány éves vagy és volt-e korhatár a táborban a lakókra? – kérdezte tovább Fülöp.
- Én tizenhét vagyok, azaz voltam a nyáron, lassan már tizennyolc leszek. A táborban 14 - 18 közöttiek lehettek. - válaszolta csendesen.
- Miért jöttél ide, ha úgyis a környéken laksz? Mit vártál és mit kaptál a tábortól? – faggatózott tovább.
- Azt gondoltam, hogy addig sem leszek otthon, mert otthon szar a helyzetem! A szüleim nehezen engedtek el, s végül csak azért, mert az ifjúsági mellett, cserkésztábor is volt, így a plébános úr szólt a szüleimnek, ezért. A tábor kiábrándító volt, dög unalom. Az a sok szöveg, sehol semmi érdekesség nem volt! Ezért is lettem kíváncsi a kopaszokra, vagyis a bőrfejűekre, mikor bevackolták magukat oda a szélső házba. A nevelőink sok rosszat elmondtak róluk, meg rólatok is! Mindannyian istentelenek vagytok, bűnben éltek, Sodoma és Gomora sorsára juttok, ha jól értettem. Azt sem tudom, hogy azokat eszik, vagy isszák! – vallotta meg félhangosan.
- Erre kitört a hahota. A fiú csodálkozva felnézett, majd gyorsan megkérdezte: - Ti már hallottatok ezekről?
- Itt Te nem kérdezel! – csattant Fülöp hangja hátulról. – Megnyugtatlak, mi már hallottunk ezekről a városokról, Lót városáról. A Bibliai történet elején találod a leírását, ha utána akarsz nézni. – világosította fel erre. – Folytasd!
- Mivel azok legalább bunyóról, meg verésről beszéltek, az érdekesebbnek tűnt a semmittevésnél és nem is kellett gondolkozni az értelmén, mert világos, magyar szavakat használtak! – fejezte be a fiú. Hallgattunk, mert sok mindenben igaza volt, bár elég nagy baj az, hogy nem volt fogadó kész a táborban történtekre, hallottakra.
- Azt mondod otthon szar a helyzeted, a tábor sem tetszett, akkor csak a bunyó, verekedés a Te világod? Abban érzed jól magadat? Persze akkor, ha többen vagytok, fölényben. Kiszolgáltatott embereket, gyengébbeket kell, lehet elagyabulálni, megverni, lerohanni? Így gondolod? Válaszolj! – dörrent rá. A fiú megszeppent, behúzta fülét-farkát:
- Otthon is mindig én kapok az apámtól, mert én vagyok a legnagyobb, akinek ezt is, azt is tudnia kell, sok mindent meg kell tennie már, de szabadidőm az nincs, meg buliba sem mehetek, a srácokkal sem lóghatok. Ők legalább elküldtek felderíteni, s lesték a szavaimat éjjel arról, mit tapasztaltam itt! Ott, közöttük, voltam valaki! – nyögte ki.
(folyt. köv.)