Uram utasítása szerint maszturbáltam, avagy a szenespince titka 1.

Tisztelt Uram, parancsára a hosszú tilalom után, péntek 17:00 órára elrendelt önkielégítésem az utasítás tartalmának megfelelően lemértem, pontosan 7 perc 9 másodpercig tartott.
A menete:
16 óra 55 perckor anyaszült meztelenre vetkőztem a hálóban, lefeküdtem az ágyra és az egyik lábam felhúztam, a másikat pedig felhúzva felraktam kényelmesen a komódra. Ebben a kényelmes helyzetben hanyatt fekve vártam a 17:00 órát. Ekkor parancsának megfelelően elindítottam a stoppert és bár a fantáziám már rég beindult, de ekkor hunytam le a szemem és elkezdtem a maszturbálást.
Az ingerlés közvetlenül és intenzíven a makkot érintette, a hüvelyk és a középső ujjammal összecsíptetve a fitymám, a gyűrűs ujjammal oldalról-hátulról előre nyomogatva, lágyan pöckölgetve a makkot és morzsoltam két csíptető ujjammal oda-vissza a fitymabőrt, majd a farkamon húzogattam „gyűrű” alakban közrefogva a jobb kezem ujjait, néha a tenyeremmel a hasamhoz szorítva és úgy masszírozva a farkam, miközben a bal kezem ujjai nagyon gyengén, szinte érzékien simogatták a herezacskóm, a gátat és az ánuszom környékét, egyre inkább a lyuk környékére és a zacskó alsó részére koncetrálva.
Közben az alábbi fantázia „forgott” a fejemben:
Egy hatvanas Úr volt a „házigazda”, egy frissen érettségizett, nagyon magas és vékony, szemtelenül fiatal és csinos lány volt a „vendég”. A helyszín egy századelőn épült egykori bérpalota fa- és széntároló pincéje, az ok, ami miatt ide kerültek a matematika érettségin elért eredmény volt. Illetve a lány fogadalma, ha átmegy, akkor bármit -divatosan (IS)- megtesz a tanárának, csak meg ne buktassa…
…Szóval az érettségi meglett, nem is akármilyen -jeles- eredménnyel, így a lány meglátogatta egykori tanárát, hogy egy használt díszzacskóban átadjon (mintegy köszönet képen) egy üveg kommersz fehérbort. A tanár beinvitálta a sportcipőben, térdzokniban, fodros miniszoknyában és egy hasvillantásra alkalmas topban levő tanítványát, aki egy gyors „köszönöm a segítséget” elhadarásával már ment is volna az útjára, de elindult a spirál és bár még csak a tanár érezte a pók örömét, amikor az áldozata a hálójába vergődve próbál menekülni mindhiába, ez az a pillanat, amikor "ő" még bízik, de a pók már hízik…
…Szóval a lány szomorúan vette tudomásul, hogy az olcsó bor nem elég, amikor a tanár hangot adott a csalódottságának, szinte sírásig biggyedt szájjal és remegő hangon kérdezte meg, hogy mivel tudná még kimutatni háláját „szeretett” tanárának?!
-Mutasd magad! – szólt a rövid (de velős) utasítás. A lány szó nélkül felállt, tudta, hogy a lolittás póz mindig bejött a srácoknak a közöségi médiában és fel is véve azt, megpördült, valóban megfeledkezve arról, hogy a lenge miniszoknya libbenése nemhogy sejtette, kimondottan elárulta, hogy nincs rajta bugyi.
-Nem így! – szólt ismét a dörmögő hang.
-Hát, hogy tanár úr kérem?!- értetlenkedett a lány, de eskü, hogy élvezte a helyzetet!
-Másképp.
-Másképp?! Másképp, hogy?
-Meztelen.
-Mezteleeeen?!
-Meztelen.
-De tanár úr kérem…
-Ez olyan nagy kérés egy jelesért cserébe?!
-Neeem, de…
-Akkor, vetkőzöl, vagy nem?! – és a lány szó nélkül kibújt a cipőjéből, lehúzta a zokniját, kioldotta a szoknyáját, mely pehelyként hullt szép hosszú és feszes lábai körül a földre, itt egy darabig zavartan állt…
-Na én szedjem le?! – bökött fejével a lány köldökig sem érő blúza felé a tanár, de a lány zavarában megingatta fejét, azzal jelezve, hogy „nem”, és felfelé kibújt belőle, ahogy a hosszú karjain siklott felfelé a textil, a tanár farka éledezve meredni kezdett az épen, hogy csak előbukkanó serdülő kislányosan parányi és feszes mellek láttán. A lány ott állt anyaszült meztelen a hideg parkettán a szoba közepén, amikor tanárja szinte arra se méltatta, hogy megnézze, úgy fordított neki hátat és elindult a szobából kifelé a folyosóra. A lány már épp szomorú kezdett lenni, mert így, hogy még csak meg sem mustrálja, dicsérje, szemével nem falta fel tanára, hiszen a négy gimnáziumi év alatt többször hitte, hogy reménytelenül tetszik, vagy inkább szerelmes belé a férfi. Ennek tudatában is mert segítséget kérni az érettségin, hiszen tudta, hogy nem fogja elutasítani a tanár. Valójában ezt a helyzetet is élvezte, mégis azt játszotta, hogy zavarban van, de ez inkább szólt a jó kislányban élő mocskos kis ribanc szokatlan módon megelevenedett fantáziájának. Fejben már kismillió alkalommal állt így tanára és az osztály előtt, amikor egy- egy témazáró után (fantáziájában) puskázáson kapta tanára és a tábla előtt meztelenül kellett megoldania a „megoldhatatlan” algebra-feladatot. Otthon már többször játszott fiúsnak csúfolt testével a kiszolgáltatott helyzeten fantáziálva, de most mégis furcsa volt, amikor
-Ezeket vedd fel! – mutatott szenvtelenül tanára a beépített szekrényben levő tárgyakra. Két kéz- és két hozzávaló lábbilincs, meg egy nyakörv.
-Gyorsabban! – szólt az újabb utasítás, ahogy próbálta ügyetlenül a bal kezével becsatolni a jobb csuklójára felhelyezett bilincset, majd állva, kis terpeszben, nyújtott lábakkal lehajolt, hogy a bokájára is feltegye a rabság eszközeit (jelképeit), bár ez akkor még nem is jutott eszébe. Ekkor kizökkentette valami a helyzetből, amibe ép kezdte komfortosan érezni magát, mintha csak az álmai valósultak volna meg. A tanára ekkor ért először, de cseppet sem véletlenül hozzá, egyenesen a szétnyíló fenékvágatához, ujjaival, mintegy megfelezve végig simítva a feszülő tomporát, kicsit elidőzve a hátsó nyílásnál, de nem feltűnően. Halk csettintés hallatszott, tanára csinálta a nyelvével, közben még érezte a meleg kéz érintését, pedig már rég nem volt a közelben az öreg keze. Le is lassított a bokabilincsek felcsatolásával, mintegy tudat alatt incselkedve az öreggel, jelezve, hogy benne van a játékban és élvezi is azt. A tanár ekkor rácsapott a fenekére és az ujjai vége szinte eltűntek a diákja teljesen szőrtelen, csatak nedves puncijában.
-Élvezed mi?! Kis kurva!
-Igen! -érkezett, szinte gondolkodás nélkül a válasz és mindketten tudták, hogy „megérkeztek”
-Ezt tedd még fel! – nyújtott volt diákja felé egy bőr pórázt, kedvenc diákja pedig -most már érezve a helyzet súlyát- remegő kezekkel csatolta fel a pórázt.
-Félsz- kérdezte a tanár.
-Nem, őőő igen…
-Nem kell, hidd el, tetszeni fog. – nyugtatta a tanára, miközben hátul összebilincselte a lány kezét és a elindultak a lány számára ismeretlenbe. A tanár ment elől, utána pórázon, anyaszült meztelenül a lány.
-Szégyeled magad? – kérdezte a tanár.
-Igen, egy picit. – szólt a válasz.
-Attól félsz, hogy valaki meglát? – szólt ismét a tanár, de a választ nem is várta meg, egy sötét kendőt kötött a lány szemére, ezzel gátolva azt, hogy bármit is érzékeljen a környezetéből. A lány innentől még jobban tanárára volt utalva, hallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó, meg is csapta a beáramló nyári meleg, de ebben a pillanatban a póráz rántása hatására át is botlott, jó nagyot belerúgva meztelen lábával a küszöbbe, szinte átestve rajta.
-Figyelj oda! – szólt a rideg utasítás, de a lány csak a Nap hevítette meleg követ érezte a körgangon a talpa alatt, amikor
-A pince kulcs! – morrantotta tanára az orra elé és visszalépett a lakásba, aminek ajtaját a huzat vágta be maga mögött. A lány ott maradt anyaszült meztelen, hátrabilincselt kézzel, bokabilincsekkel a lábain, nyakörvvel és pórázzal a nyakán, bekötött szemmel a gangon. Próbálta minél kisebbre összehúzni magát, ahogy leguggolt, kissé szabadabbá vált a nőiessége, szinte ő is meglepődött, hogy az enyhe szellő hűti a nedves -tehát még mindig felizgult punciját-. A nedvesen kinyílt nagy- és kisajkai voltak a legbiztosabb -egyben nyugtató jele- annak, hogy élvezi. Egyszer csak ajtónyílást hallott, csak bízni tudott benne, hogy érzékei nem csalnak és a tanára jött ki az ajtón, az „ismeretlen” megfogta a pórázt és szó nélkül meg- felrántva a lányt, elindult vele a lépcsőházba. Cseppet sem kíméletes, talán nem is ő az, járt a lány fejében, ahogy botladozott „vakon” a póráz húzásának irányába, két forduló után kis pihenő. A hideg lépcsőházi kő, szinte jegelte a meztelen talpait, miközben óvatosan szinte remegő, dadogó hangon -kiszáradt szájjal, szinte letapadt nyelvvel- kérdezte:
-Tanár úr! Maga az? – de nem érkezett felelet, illetve lehet, hogy volt felelet, de egy másik ajtó nyikorgása miatt nem hallotta a lány. A póráz rántásából tudta, ismét menni kell, próbált óvatosan tapogatni lábfejeivel, talpaival, próbálta kitalálni, hol lehet, de egy újabb lépcsőzés következett, meg hűvös, dohos szag, melyből azonnal tudta, hogy a ház pincéjébe érkezett meg. A kezeit, úgy hátrabilincselve hozzárögzítették valamihez, a lábait durván, kézzel csapkodva irányítva vezényelte az „ismeretlen” egyre nagyobb terpeszbe, majd egy és még egy kattanás és elképesztő nagy terpeszben szétfeszítve, szinte spárgában volt rögzítve mindkettő bokája. Az ezt követő kattogásból nem találta ki elsőre, de a következő pillanatban érezte, ahogy a kezei, a háta mögött elindultak felfelé, a felső teste önkéntelen dőlt előre a helyzet hatására és ekkor lekerült a kendő…
Jól érezte, hogy nem a tanára volt az, aki sertepertélt körülötte, de erre még ő maga sem számított. A padtárs- barátnője volt aki levezette a pincébe és a koszos, szénporos, málladozó falú, sötét, pókhálós cellában előkészítette.
-Bocs Petra…
-Mifaaasz?! – értetlenkedett a kifeszített lány, de ekkor a háta mögött megszólalt a tanára:
-Vágd pofán Enci! De úgy, hogy egy életre megtanulja, hogy így nem beszélhet egy rabszolga!
És olyan pofont lekent a „legjobb barátnő”, hogy a csillagok is leértek a pincébe!

Nos, itt élveztem el Uram! Az élvezetem 10-ből 8 pontos volt, az elmúlt napok megtartóztatásának köszönhetően szinte szemközt (arcon) lőttem magam. Bár Uram utasítása nem tartalmazta, de „önszorgalomból”, hogy bizonyítsam elhivatottságom, az ujjaimra tapadt ondót lenyaltam, megízlelve életemben először a férfiasság ízét. Az érdekes az volt, hogy nem taszított, sokkal inkább izgalmasnak találtam, ami miatt ismét éledezni kezdett a farkam, de tudom, hogy most egy ismdeig ismét tilos…
Ha ismét kiverhetem a farkam, új történettel jelentkezem, tehát Uramon múlik, hogy mikor következik a folytatás, én bízom benne, mihamarabb megírhatom a szenespince titkát