Asszisztens fiú - 2

A történet, még a világ is amiben játszódik kitalált.
Sajnálom hogy nem életszerű.
- Kezeket hátra, egyenes tartás! - szólított fel aminek azonnal engedelmeskedtem, továbbra is kis terpeszben térdepeltem a kemény üvegasztalon, enyhén remegő térdekkel, kínosan álló durungal.
Rózsa körbejárt és szakértő tekintettel mérte végig a testem. Vajon hanyadik interjúzóként térdelek most tt ma? Éppen csak átfutott az agyamon a gondolat.
- A cég finanszírozza a szőrtelenítést nyaktól lefelé, legkésőbb a próbaidő végéig át kell menned rajta. - értettem mire vonatkozik a kommentár, örültem, hogy nem estem el egyből a munkától.
- Köszönöm. Úrnő! - igyekeztem illedelmesen felelni, és közben előre nézni.
Néhány helyen hozzám ért, hosszú hegyes körmei a bőrömbe vájtak, faromba bele is csípett, és mélyet sóhajtottam mikor egyik ujját a popsilyukamnál éreztem.
- Csak nem szűz vagy ribanc? - zavaromban csak bólogatni tudtam - Felcsatolhatóval se toltak meg soha? - őszinte meglepődést véltem felfedezni hangjában, de mindeközben reszkettem az idegességtől és aggodalomtól.
- Szűűz a hátsóm Úrnő! - feleltem végül az ajkamba harapva.
- Hmm. - ennél többet nem reagált, elhúzta a kezét. - Szeretnék próbát tenni mennyire vagy jó stresszlevezető. - az egyik iroda szekrényből egy rövid nyelű puha fekete korbácsot vett elő. Elém lépve az asztalra csapott vele.
Sejtettem mire megy ki a helyzet megfordultam és előre hajoltam az asztalon, karjaimat keresztbe téve magam előtt rájuk nehezedtem, kicsit fészkelődtem aztán combjaim összezárva elrejtettem az érzékeny részeimet a korbács elől.
- Mintha csak egy kislány segget látnék, nagyon kis ütnivaló formád van! - ahogy kimondta már csattant is a hátsómon a korbács, beterítve az egyik farpofát, éreztem hogy már ennyitől rózsaszín leszek. Igazi profi manager volt.
- Egy! Köszönöm szépen Úrnő! - feleltem miután levegőhöz jutottam.
- Nem kell megköszönni, csend legyen.
Csendben maradtam, egészen addig amíg fel nem nyögtem a következő csapástól. Puha tenyerével megsimogatott a csapások helyén. Próbáltam csendben viselni a korbácsát.
- Nagyon jó érzés verni téged, kicsit hangos vagy, hihető hogy fáj.
Tényleg fájt! Továbbra se mertem megszólalni.
- Kurvaként tudunk bejegyezni a céghez, előfordulhat, hogy vendégeket, üzletfeleket is ki kell szolgálnod. Ez probléma? - újra lecsapott, nem tudtam volna megmondani, hogy azért, hogy sürgessen, vagy tényleg élvezte, hogy kínozhat.
- Természetesen megfelel Úrnő! - feleltem. Napi néhány extra fasz és pina mit fog már számítani?
- A foci-csapaton kívül volt már, hogy csoport látott meztelenül?
- Az egyetemi csoport, illetve bulikon, legfeljebb néhány tucat ember.
- Előfordulhat, hogy utcára, vendéglőbe kell majd menned, munka felszerelésben.
- É-értem… Úrnő. - feleltem elfúló hangon.
- Menni fog? - kérdezte és éreztem hogy a korbács a combjaimba harap.
- ÁHJ! - szaladt ki a számon - IGEN! - vettem egy mély levegőt és vissza folytottam a hangom, hogy alázatosabbnak tűnjön - Bocsánat, igyekezni fogok Úrnő!
Hallottam amint kihúzza az egyik széket.
- Mássz le. Meglátjuk hogy nyalod a puncid, - kezei között a korbács rojtjaival játszott - Ugye nem bánod ha a hátad is kap egy párat ribanc?
Óvatosan leereszkedtem, igyekeztem egy pillanatra sem talpra állni, az asztalról szint egyből az asztal alá bújtam. Lábaim kissé remegtek, ahogy frissen vert részeim is. Nem volt ismeretlen számomra az ilyesmi persze, de hozzá edzve sem voltam rendesen.
- Úrnő kérem használjon kedvére!
Szétvetett karcsú lábai közé kúsztam, ez még annyira sem volt idegen nekem.

Köszönöm a kedves olvasó becses idejét.
folyt.köv.