Az eddigi legkegyetlenebb verés, amit valaha kaptam 7.rész ( fiktív )

Adriana Úrnő, úgy dönt, hogy még nem enged haza, játszadozni akar velem még egy darabig. Kiveszi a szájgolyót, aztán eloldoz, és kedvesen segít felállni. Ami nem egyszerű, még mindig úgy remegek alig bírok állva maradni.

- Erre már semmi szükség, úgysem kapsz már több verést. Azt hiszem eleget kaptál ma már.

Azon csodálkozom, hogyan bírtál ki egy ekkora verést. A legtöbb pasi már a felénél feladta, és elmenekült tőlem. De, Te nem, és ezt becsülöm benned, hogy nem adtad fel. Nem csak, hogy önszántadból egy szadista Úrnő, kegyetlen kezei közé vetetted magad, hogy el verjen, de úgy rendesen. Hanem még egy olyan brutális verést is kibírtál, amit nem mindenki tud.

- Már régóta vágytam erre, hogy a kezeimet, a lábaimat, és a derekamat is szoros lekörözése után, még akkor is záporozzanak rám az ütések, miután túlmegy az elviselhetőség határán.

Igazság szerint már sokszor meg szerettem volna kérni Dórit, hogy kötözzön le, tömje be a szám, hogy ne tudjak kiabálni, és még a szart is verje ki belőlem. De egészen a múltkori nagy verésig az utolsó pillanatban mindig inamba szállt a bátorság, mindig megijedtem egy ekkora veréstől. Múltkor viszont megmondtam magamnak, hogy ma nincs menekvés.

Valójában többször álmodoztam arról, ill elképzeltem, hogy egy kegyetlen és szadista Úrnő, gyönyörű kezei közé kerülve, ahol már tényleg nem számít semmi, ahol a lekötözött/leszíjazott testem rángatózása, a keserves sírásom, vagy a ( felesleges ) könyörgésem mit sem ér, kíméletlenül megkapom tőle azt, amit megérdemlek.

Sokáig csak álmodoztam róla, vágyakoztam rá, hogy jöjjön egy szadista nő, akár alkalmilag, akár hosszú távon, valaki olyan, aki annyira elver, megkínoz, hogy csillagokat látok a fájdalomtól. És ezt, Ti Dórival megadjátok nekem, SŐT, még ennél sokkal, de sokkal többet is.

Tudod jól Adri, akkor igazi számomra a büntetés, ha egy verés után még hosszú percekig csak fekszek amin elvertek és csak sírok, remegek, ahogyan az ugyan itt volt nálad még karácsony előtt, ugyanezen a Szent helyen. Tudod, amikor nem jól takarítottam és, ami miatt elvertetek büntetésből. Ami után még órákig úgy fájt a seggem, hogy majdnem elsírtam magam. - mesélem.

- Jól nézel ki. Szép munkát végeztem, büszke vagyok magamra. – dicséri meg művét, Adriana.

- Köszönöm. A művésznőé az érdem. Én csak a festővászon voltam, amire alkotott. - mondom.

Aztán, úgy dönt, hogy a sarokba kell állnom 10 percre. Bekísér az egyik földszinti szobába, beállít a sarokba, pontosan az ablak mellé, amely az utcafront felé néz, és úgy dönt, hogy elhúzza a függönyt, majd magamra hagy.


Folyt köv....