Asszisztens fiú - 1

A történet, még a világ is amiben játszódik kitalált.
Sajnálom hogy nem életszerű, így jutott eszembe.
Gondoltam szólok előre.

Ígéretes volt a Cég álláshirdetése ezért aztán jelentkeztem. Asszisztenst kerestek, munkatapasztalat nélkülit, fiatalt, bevállalósat, rövid munkaidő, tisztességes fizetés. A testi fenyítés elviselése elvárt, de melyik cégnél nem az? Szokásomhoz híven legalább egy fél órával a megbeszélt idő előtt ott voltam, a recepciós lány egy szobába irányított, ahol várakozhatok.
Hamarosan meg is érkezett, még mindig a megbeszélt idő előtt, az igazgatónő akivel az interjút egyeztettem korábban telefonon.
- Szia! - köszöntött széles mosollyal, nálam bő egy fejjel magasabb, mellben nincs rá más szavam lenyűgöző, nagyjából velem egykorú nő volt - Ne haragudj, hogy késtem, Rózsa vagyok, már beszéltünk, ugye nem baj ha tegezlek? - Szavai egymást érték, esélyem sem volt közbe szólni mielőtt befejezte volna.
- Semmi gond, Tomi, - megráztam felém nyújtott kezét - én jöttem korábban, persze tegeződjünk. - látványosan megjátszott gesztussal húzta el a száját.
- Ne haragudj, de úgy gondoltam, én tegezlek téged. Ez elvárt viszony lesz ha nálunk szeretnél dolgozni.
- Oh bocsánat! Értem, természetesen. - igyekeztem sokat bólogatni és megerősíteni amit mond.
- Megtennéd, hogy térdre borulsz és megcsókolod a cipőim orrát? - folytatta ezúttal nem megjátszott természetességgel - Nálunk ez alapvető, tudod.
Átkoztam magamat amiért a széken ülve vártam a helyett, hogy a szőnyegpadlón térdepeltem volna, hogy jó benyomást tegyek. Szinte a földre vetettem magam és padlóig hajolva, nyújtott háttal, fenekemet a magasba tolva egy-egy szimbolikus csókkal illettem fényes fekete magassarkú cipői orrát. Egyik lábát felemelve a hátamra lépett jelezve, hogy maradjak így.
- Szép, elsőre megijesztettél amikor megláttalak, de látom rendben van a modorod.
- Elnézését kérem a viselkedésemért, Úrnő. - feleltem engedelmesen, a cipőjéhez beszélve. Arcom fülig vörös volt, örültem, hogy nem látszik. Nem voltam hozzászokva a helyzethez, pedig semmi különleges nem volt benne.
- Egy nagyrészt férfiakból álló emeleten lenne szükségünk új asszisztensre, napi kávé felszolgálás, papírtologatás mellett minden igazolt szopás prémiumot ér hónap végén. - magyarázta a munkafeltételeket miközben kicsit jobban a padlóhoz nyomott, végtagjaim remegni kezdtek - Egyéb stressz levezetésként korbácsolási felületet is kell biztosítani az alkalmazottaknak, a hibákat külön büntetjük levonással vagy vesszőzéssel. Mennyire vagy mazochista?
- Csak nagyon enyhén, korábban csak tenyérrel büntettek. - feleltem vékony megszeppent hangon, nem egyszerű az ilyesmiről beszélni - Eddig kisebb vállalkozásoknál dolgoztam.
- Olvastam az önéletrajzodban a kérdésekre válaszolj ribanc! - rivallt rám, hallottam a hangján, hogy csak megjátssza a kötelező szigort, hogy ne sérüljön a tekintélye.
- Bocsánat Úrnő! - feleltem reflex szerűen.
- Szopni tudsz-e ribanc?
- Két évig volt a szám az egyetemi focicsapat geciputtonya. - lehet hogy ezt is bele kellett volna írnom az önéletrajzomba, de nem tűnt érdemesnek ilyen nem professzionális dolgokat kiemelni.
- Mélytorokra nyeled?
- Sperma diétán voltam már a csapattal, de mélytorkom nincs, Úrnő.
Éreztem ahogy a hegyes cipősarok felemelkedik a hátamról.
- Mássz fel az asztalra és vetkőzz meztelenre. Vakon gépelni tudsz?
Engedelmesen felkeltem és az üvegasztalra másztam, mielőtt feltettem volna a lábam levettem a cipőim, és az asztal mellé ejtettem.
- Bekötött szemmel nem, de gépeltem már miközben dugták a szám Úrnő. - feleltem, megelőlegezve, hogy mégis miért merült fel a kérdés
- Nagyon jó, látom értjük egymást! - Miközben beszélt éppen levettem a pólóm, nem késlekedve, de kellően lassan, hogy ha meg akar figyelni, legyen lehetősége. Utána a nadrágnak láttam neki, igyekeztem nem őt bámulni közben. - Remélem nyalni is tudsz azért. Munka közben elektromos nyakörvet hordanak az asszisztensek, van bármi egészségügyi oka amiért nem tudnád viselni? - egy pillanatra megdermedtem, nagyon féltem az áramos fenyítésektől.
- Nincs, Úrnő. - mondtam és alsónadrágban térdeltem már enyhe terpeszben a hideg üvegasztalon. Elkezdtem letolni, amikor megmarkolta.
- A betanulási időszak alatt nagyrészt meztelen leszel, de még átvetkőzni se érkezz ilyesmiben reggelente! - rivallt rám aztán elengedte
- Értettem, Úrnő!
Tekintélyes méretűnek éppen nem nevezhető péniszem már keményen állt, és bár arcom fülig vörös volt, mégis mosolyogtam.
Úgy éreztem sínen vagyok ezzel az állással!


Köszönöm a kedves olvasó becses idejét.

folyt.köv.