Edzés

Hosszú edzés volt, mire megcsináltatod velem az utolsó gyakorlatot is, már csak ketten vagyunk a teremben. Izzadtan ülök fel a szőnyegemen, és kifakadok: - Na jó, ennyi volt, köszönöm szépen, de én megyek haza, és végigfekszem a kicsi ágyikómon! Holnapután találkozunk! Vagy jövőre, még nem döntöttem el.
Felnevetsz, de nem mozdulsz. Csak ülsz mellettem, és méregetsz. Mikor felállok, hogy össszeszedjem a holmimat, ravaszul rám mosolyogsz: - Várj, Lola, ne siess! Van még egy gyakorlatom! – felállsz, úgy folytatod. – Illetve nem is gyakorlat… Játsszunk egyet! – Teljesen összezavarodva állok előtted, ami látszólag nagyon szórakoztat. – Mennyire tudsz pingpongozni?
- Gimiben játszottunk párszor – válaszolom meglepetten. – De egyáltalán nem vagyok túl jó benne.
- Az nem baj! – vágod rá egyből. – Kint a terem mögött van egy kisebb parkunk, ott van egy pingpong-asztal. Minden pontnál, amit én nyerek, az ütővel verem vörösre a feneked... Minden pontnál, amit te nyersz, csinálhatsz velem valamit. Vagy kérhetsz valamit – közelebb hajolsz, és pimasz mosollyal megsúgod: - Én is végigfektethetlek ám azon a bizonyos ágyon…
Már nagyon régóta a személyi edzőm vagy, gyakran tartunk ilyen késői edzéseket, néhányszor össze is kavarodtunk már. De ilyen ajánlatot még sosem tettél. Az izgalomtól megmozdulni sem tudok, te viszont határozottan megindulsz a kis raktár felé. Előkotorsz kettő pingpong ütőt és egy labdát, majd a hátsó kijárathoz mész. Kitárod az ajtót, és nyomatékosan rám nézel. Szótlanul követlek.
Kicsit hűvös van kint, de a nyári égbolt csak most kezdett besötétedni, így egészen kellemes. Remegő kézzel veszem át az ütőt, amit nyújtasz, aztán elhelyezkedem az asztal egyik oldalán. Kifeszíted a hálót, és a helyedre állsz velem szemben. Mielőtt gondolkodni tudnék, már szerválsz is. Néhányszor ügyesen vissza tudom adni a labdát, de hirtelen megcsúszik kicsit a kezem, és elvétem. Izgatottan rám nézel. Nem is kell több, odalépsz mellém, kezed a derekamra helyezed, és határozottan lenyomsz az asztalra. A leggingsemen keresztül érzem meg az ütőd erős csattanását.
Felváltva, ütemesen és keményen vered mindkét félgömböm. Csak a lábujjaim érnek le a földig, de tartod a derekam, így mozdulni sem tudok. Akkor hagyod abba, mikor nem bírom tovább és nyöszörögni kezdek. Megsimogatod a fenekemet, majd kézzel is határozottan rácsapsz egyet. Elengedsz, én pedig felállok. Ahogy nagyjából egy magasságba kerülnek a fejeink, finoman végigsimítod az arcom, és fürkészőn a szemembe nézel. Szerintem azt próbálod kitalálni, mennyire ijesztettél rám, de csak a zavart izgatottságot láthatod rajtam. Elmosolyodsz, és egy enyhe puszit adsz az arcomra.
Aztán visszamész a térfeledre, és felkészülsz a szervámra. Gyorsan összeszedem a labdát, majd megpróbálok rákoncentrálni a játékra. Sikerül is, pár passzolgatás után elvéted az egyik helyzetet.
Szóval kérhetek valamit. Nagy hatalom. – Gyere ide! – szólítalak fel. Egészen addig nem tudom, mit kezdjek veled, amíg oda nem érsz a közvetlen környezetembe, akkor viszont már nem is gondolkozom. Csak nézem a magabiztos mosolyod, és vadul megcsókollak. Kezeid egyből a már égő fenekemre tévednek, annál fogva felemelsz és megpördítve feldobsz az asztalra. Hosszú percekig csókolózunk, ujjaid kicsit felfedezőútra indulnak, de mikor kezdem túlságosan élvezni, abbahagyod és szótlanul, komótosan visszaballagsz a helyedre.
Megkeresed a labdát, majd egyből szerválsz, nagyon nyerni akarsz. Túl hamar sikerül is, a 3-ból két pontot nyertél, így a teljes győzelem a tiéd. Gonoszul rám kacsintasz.
- Gyere ide! – utánzol le pimaszul. Reszketeg lábakkal kerülöm meg az asztalt. Azonnal lenyomsz újra, ezúttal nadrágom is lehúzod egyetlen mozdulattal. A tangám az egész fenekemet szabadon hagyja neked, amit kihasználva simogatni kezded. A semmiből kezded újra a fenekelést. A fa csípősen érkezik a bőrömre, most jobban fáj. Jó hosszú ideig fenekelsz, a fájdalom szinte ellepi az elmém. Már a nyöszörgésem sem állít meg, csak egyre felerősödnek az ütéseid. Ökölbeszorított kezekkel, próbálom mozdulatlanul viselni, de egy idő után önkéntelenül fel-fellendülnek a lábaim.
Erre te eldobod az ütőt, fél lábbal felülsz az asztal szélére, és nemes egyszerűséggel az öledbe teszel. Minden simogatás és szünet nélkül a kezeddel folytatod fenekem alapos kipirosítását. Lendületesen porolsz, már kezd kibírhatatlan lenni a fájdalom. Hosszas büntetés után végre átváltasz simogatásra, majd kissé eltévednek az ujjaid.
Percek alatt a csúcsra juttatsz, de még mielőtt elmúlna a varázs, újra kezedbe veszed az ütőd. Felnyögök a hirtelen ütésektől. A fájdalom és kéj együttesét még sosem éreztem ilyen intenzíven. Sokáig versz, már teljesen besötétedik mikor abbahagyod. A teljes fenekem ég.
- Na gyere, én vezetek – segítesz felállni. – Nálam folytatjuk!