Takarítás egy erdei házban 8. rész

Közben rettenetesen kiszáradt a szám ezért bekopogtam a szobába és engedélyt kértem, hogy ihassak egy pohár vizet. Az Úrnő válaszolt:

Pisit ihatsz a vederből, a víz viszont nincs ingyen. 25 pofonba kerül egy pohár víz.

Nem volt más választásom, a pisi már sok lett volna ennyi sár után és a szomjamat sem oltotta volna, inkább vállaltam a pofonokat.

Az Úrnő egy széken ült, én meg eléje térdeltem hátratett kézzel és vártam a pofonokat. Erősen és csípősen ütött, illetve nagyon gyorsan, úgyhogy hamar lejárt a 25 pofon. Kissé csillagokat látva töltöttem magamnak egy pohár vizet és nagy élvezettel megittam, lemosva a számat, amennyire lehetett. Azért a víz százsszor jobban oltja a szomjat, mint a pisi!

Ezek után kimentem a külső teraszra, ahová a sáros, szőnyeget tettem és elkezdtem megmosni a nyelvemmel. Eléggé megijedtem, mert nagyon érdes volt a szőnyeg, éreztem, hogy fel fogja sebezni a nyelvemet és azt is láttam, hogy szinte hiába nyaldosom, alig tudok tisztítani rajta valamit. Ettől függetlenül nem volt mit tettem, nyaltam a szőnyeget, csak nem nyomtam nagyon neki a nyelvemet, hogy viszonylag ép maradhasson. Körülbelül egy óra után szólított az Úr, hogy mennek fürdeni, a dézsába, készítsem ki a papucsaikat és a fürdőköppenyeket. Meg is tettem, ők beleültek a meleg sós vízbe és vizet, szörpöt kértek, melyeket tálcán a dézsa széléhez raktam.

-szomjas vagy szolga? Kérdezte az Úrnő

-igen Úrnő -válaszoltam

-ha egy lovaglópálcával elvered a tenyereidet itt előttünk, akkor még ihatsz egy pohár vizet.

Nem gondolkoztam sokáig, bementem a szobába, kihoztam egy csapós lovaglópálcát.

-egy pohár víz, most negyven ütésbe fog kerülni 20-20 tenyerenként-mondta az Úrnő

Elkezdtem ütni a bal tenyeremet.

-erősebben! Szólt rám a Dominám

Én igyekeztem, de rettenetesen fájt, éreztem, hogy itt-ott már kékül a tenyerem, de végigcsináltam. Aztán a jobb tenyeremet is ütni kezdtem és arra is kimértem a 20 csapást.

-na mostmár ihatsz vizet -mondta az Úrnő. Kihoztam egy műanyagpoharat vízzel és mohón elkezdtem meginni.

-kérsz még egy pohárral? Jött a következő kérdés

-igen Úrnő

-akkor húzd le a retkes gatyádat és kezdd el verni a lovaglópálcával azt a nyamvadt kis farkadat és a töpörödött, aszott golyóidat!

Lehúztam a nadrágot és verni kezdtem a nemiszervemet. A golyóimat alulról ütöttem, mert úgy jobban bírom. Igazából csak közepeseket és enyhéket sóztam a nemiszervemre, de szerencsére ez a Domináns párt nem érdekelte, nagyokat röhögtek, ahogyan előttük vertem a farkamat és a golyóimat. Szóval, hagyták, hogy ne verjem erősen magamat, viszont sokáig kellett ezt tennem. Már rákvörös volt a nemiszervem, sőt itt ott kék is, mire szólt az Úrnő, hogy még ihatok vizet. Miután a szomjamat oltottam, be kellett mennem a házba előkészíteni az ebédet. Brokkoli krémlevest és krumplitokányt kértek, ezért megpucoltam a krumplit, a zöldségeket és felvágtam a savanyúságot, közben meg persze égett a farkam és a tenyerem a veréstől, a fenekem pedig szakadatlan fájt, úgy el volt már dagadva. Mondjuk ezek miatt éreztem igazán jól magam, amit a melegítőmről folyamatosan áradó Gazdáim pisiszaga csak fokozott. Ameddig főztem az ebédet, a Domináns pár bejött, letusolt és leültek a fotelba televíziót nézni. Közben beszélgettek. Egyszercsak az Úrnő megkérdezte férjét, mintha ott sem lennék:

-mikor verjük el a szolgát az ostorunkkal?

-szerintem délután, vagy estefele -mondta az Úr

-mit gondolsz miután megostorozzuk, fog még tudni dolgozni nekünk?

-hát ha jól elverjük, akkor bódult lesz, az biztos, emlékszel, a múltkori szolga is csak sírt utána órákon át.

-akkor mielőtt kikötözzük a porolóhoz, meg kéne csináltatnunk vele a vacsoránkat.

-jó gondolat, de arra is ügyeljünk, hogy csak annyira verjük meg, hogy utána a tüzeket még tudja táplálni.

-ne erre figyeljünk, azelőtt vágassunk annyi fát, amennyi kell, mert nem akarom visszafogni magamat, tudod mennyire szeretek a hosszú ostorral szolgát verni.

-ájulásig vernéd?

-nem, amikor látom, hogy már elvesztené öntudatát leállok, hagyom pihenni, majd miután erőre kap tovább verem az ereje végéig.

-jó buli lesz, főleg, hogy előtte még a mogyorópálcákat is eltörjük a seggén!

-ja tényleg, szinte el is felejtettem. Ebéd után pihenünk és jöhet a pálcázás.

A torkomban dobogott a szívem, miközben hallottam kínzóim eszmecseréjét, de nem volt mit tennem, szorgosan hámoztam a hagymát. A tokányhoz sok kolbászt, szalonnát használtam fel, hogy ízletes legyen. Miután kész voltam terítettem és megkértem, hogy fáradjon a pár az asztalhoz. Én meg parancsra kimentem a teraszra, hogy a pisis, sárleves moslékból megebédeljek. Miközben ettem az undorító ételt félelemmel gondoltam arra, hogy ma még mennyi verés vár rám. Ugyanakkor vágytam is arra, hogy egy ilyen erős ostorral jól megverjenek. Mivel a teraszon felakasztva lógott az ostor, alaposan megfigyeltem és megtapogattam. Tényleg nem láttam még ilyen vastag, hajlékony, finom bőrből készült és ennyire hosszú ostort. Pont olyan volt, mint egy középkori korbács. Csak abban reménykedtem, hogy betartják az egyeszségünket és nem fognak maradandó nyomokat okozni. Bár ahogy néztem ezt a hatalmas ostort, nem tudtam elképzelni, hogy fogják megakadályozni, hogy ne vágjon a vége mélyen a húsomba. Még akkor is, ha rajtam maradhat a felsőm, az nem elég vastag ahhoz, hogy kivédjen egy ilyen ostor bőrtépő csapóját.

Folytatása következik