Erosz isten büntetése

Steven Saylor: „Egy gladiátor csak egyszer hal meg” című műve élvezetes olvasmány, tizenegy történet a római korról, pontosabban Cicero korából.
A kötet címadó novellája azt a történetet beszéli el, amely szerint abban az időben még a legszegényebb szabad római polgár is szerettei halála esetén gladiátor viadalt rendezett az elhunyt tiszteletére legalább 3 x 2 pár gladiátorral, életre-halálra, azaz egyikük haláláig. A gladiátorok nem csak rabszolgák, de szegény, szabad római polgárok is voltak, akik pénzért hajtottak az arénában és azt is megtanulták, begyakorolták, hogyan kell úgy „meghalni”, hogy az „élethű” legyen, de mégis életben maradjanak. A lanalistának azonban nagyon körültekintőnek kellett lennie, mert távoli vidékeken szerepeltetheti csak a ”feltámadt” gladiátorait, hogy a nézők ne ismerjék fel azokat és így rájöjjenek a trükkre, nagy botrányt okozva ezzel.
Az én kedvenc novellám azonban nem ez, hanem a „Halál Eros kezéből” című, amit ismertetek most, de tovább gondolva, „bdsm-sítve”, ezért a címét is megváltoztattam:
A történet Kleon-ról szól, aki az egyik híres és népszerű gimnázium hallgatója közép Itáliában. Igen fess, sármos, izmos, sportos, jó kiállású és kinézetű fiatalember, aki igencsak felcsigázza társai, de tanárai szenvedélyét is iránta. Sajnos azonban öntelt, nagyon hiú és mindenkit vissza- elutasít. Még az egyik tanárát is, aki pedig verseket ír hozzá szépségéről, szerelmi vágyairól, és amikre maga is versekkel válaszolt.
A történet idején az iskola egyik nevezetes ünnepe tiszteletére három napos versenysorozatot tartanak az iskolához tartozó stadionban és a kor szokásai szerint a versenyzők, de a nézők is teljesen pucéran vannak jelen. Viszont kis csavarral – az ünnepre tekintettel – a távoli vidékekről érkező női hozzátartozók is bemehetnek a stadionba, de csak fedetlen keblekkel!
Így már megsokszorosodnak a vágyak, buzog a nemi ösztön a jelenlevőkben és a harmadik napon, a birkózás, diszkosz- és gerelyvetés, valamint a stadionfutás után ünnepélyes eredményhirdetésen Kleon-nak adják át a győztesnek járó babérkoszorút. A tanára még dicsőítő verset is farag s elmond a tiszteletére, de Kleon megszégyeníti azzal, hogy maga faragta versét elszavalja és ezzel rámutat a tanár versnek hiányosságaira.
A tanár megszégyenülten elkullog és öngyilkos lesz, kardjába dől a stadion melletti ligetben.
Kleon pedig visszavonul magányosan a stadion egyik szobájába, ahol meglátogatja Eros isten, hogy egyesüljön vele, de Kleon még őt is visszautasítja határtalan gőgjében.
Ezért Eros isten bosszút esküszik, és hamarosan hat fiatallal tér vissza Kleon-hoz.
A fiatalok Kleont egy olyan székre ültetik, aminek nincs ülőlapja, hátát a háttámlához, lábait a szék első lábaihoz kötözik, majd köteleket vesznek elő, a végeire csomókat kötnek és oldalról, elölről, hátulról meglendítve azokat, a csomókkal megcélozzák a mezítelen ülepét, de még sikeresebb, ha a csomók a golyóit találják el – a szék lábai között - alulról.  A sikeres találatokat Kleon felkiáltásai, jajdulási jelzik.
De nem csak a kötelek lendülnek, hanem vékony vesszők is, amivel a mellkasát, hasát célozzák és találják el, de kap a széklábakhoz kötözött lábaira, vádlijaira, felső combjaira is a vékony vesszőkkel.
Nem ügyelnek rá, sőt céljuk, hogy felszakítsák Kleon eddig hibátlan bőrét, hogy vérezzen. Nem kicsit, de nagyon!
E célból még páran nem csak a vékony vesszőket használják az ütlegelésekre, hanem vastagabb rózsaszárakat is hoznak, amelyek tüskések és ezekkel is ütik a bőrét, ahol csak hozzáférnek. Fokozva a kínjait, gyötrelmeit, mikor már kellően vérzik mindenhol a bőre, meglocsolják, de nem csak hideg vízzel, hanem abba előzőleg ecetet tettek, így az kellően csípi is, marja a sebeket a bőrén.
Még arra is gondolnak, hogy rövid rudakra vászondarabokat kössenek, azt ebbe az elegybe mártsák és így benedvesített rongyokkal alulról, a kellően meggyötört golyóit, popóit is „kezeljék”.
Mikor már kellően megkínozták így, s teste teli van vérző sebekkel, Kleon pedig már vonagló testtel, de szinte alig halhatóan hörög már csak, sorban elé állnak és le- felszopatják magukat, majd a hatodik srác felszopása után leoldozzák a székről és egy közeli ugrózsámolyra lökik, ketten kinyújtva tartják oldalt a kezeit, míg a többiek sorban belehatolnak. Durván, kíméletlenül s addig csattognak benne, míg csak el nem mennek. De nem is benne, hanem kihúzva farkukat a hátára lövellnek, míg csak teli nem lesz az mindennel. Ekkor az ecetes vizet rázúdították, majd újra elölről kezdték a sort és mindenki újra, alaposan megkúrta és meg is locsolta, újra a hátát az anyagával. Egy ideig így hagyták ott feküdni félaléltan a dobogón átdőlve.
Azért, hogy teljesen ne simán pihenjen, páran a még érintetlen hátát „megkenegették” a rózsatövissel, vékony vesszőkkel, míg csak a bőréből szivárgó vére nem keveredett a már ott lévőkkel.
Jóindulatuk jeleként még meg is itatták, persze az ecetes vízbe mártott rongyokat tartva a szájához.
Valakinek ekkor eszébe jutott, hogy még van érintetlen bőrfelület rajta: a talpain. Nosza, átdobták az ugrózsámolyon jobban, hogy a talpai szabaddá váljanak és az így szabaddá váló talpait is megkezelték a vékony vesszőkkel, no meg a rózsatövissel, közben le - lemosva a képződő sebeket az ecetes vízzel.
Mivel kicsit mindannyian kifáradtak, s míg megpihentek, Kleont kezeit hátul a csuklóinál összekötözték és úgy húzták fel egy kötéllel, hogy ott lengett közöttük a plafonról, persze ordítva a kínjaitól.
Közben Eros isten elmondta a fiuknak a további teendőiket:
Miután még ott lógva a kötélen újra megostorozzák mindenhol a testét, de a talpait is, leengedik, majd kivonszolják a ligetben lévő medencéhez és belelökik. Arra figyeljenek, hogy ne merüljön el s fulladjon meg abban.
Majd hírnökök menjenek tova, hirdessék, hogy Kleon-t elérte Eros isten büntetése, amelyet a ligetben meg lehet nézni. Arra számítottak, hogy sokan fognak odacsődülni ezt megnézni, de arra már nem számítottak, hogy ennyien gyűlölik és maguk is megbüntetnék.
Így kihúzták a vízből és a ligetben két fa között – karjai segítségével – kikötözték és még a lábait is odakötözték a fákhoz. Arra is volt gondjuk, hogy a szemeit bekössék, így nem láthatta, ki közelítette meg, ki csapott rá párat az odatett korbáccsal, bottal, vizes kötéllel, de volt olyan is, aki nem csak megütlegelte, de bele is hatolt, hol benne elmenve, hol maga is kihúzva a farkát a végén, a hátára küldve anyagát.
Lassan már esteledett, mikor már nem volt újabb jelentkező a nézők, látogatók közül, akik még meg akarták Kleont büntetni, így leoldozták a fák közül és visszavonszolták újra a medencéhez és belelökték.
Most jobban kellett vigyázni rá, mert fejét már nem tudta a víz felett tartani, az többször is a vízbe került, jó nagyokat slukkolva a vízből, de ilyenkor felköhögött, mert víz ment a tüdejébe.
Egy idő után már újra kicsit magához tért, erőre kapott s már pár tempót is tudott tenni a vízben. Lassan haladt a medence partja mellett a vége felé. Megközelítette, majd odaért Erosz isten szobrához, amely a medence partján állt. Ekkor Erosz isten odalépve a vállával megtaszította a szobrát, ami beleesett a vízbe, az éppen ott evickélő Kleon fejére, betörve azt és Kleon vérző fejjel merült el a medencében, le az aljáig.
Így teljesült be Erosz isten bosszúja.
(vége)