Az eddigi legkegyetlenebb verés, amit valaha kaptam 3.rész ( fantázia )

Szombat délután 1-re beszéltük meg a találkozót. Adriana arra kért, hogy amint megérkezem hívjam fel, mert kijön a ház elé. Pontban 1-kor becsengetek. Adriana egy mélyen dekoltált, fekete bőr ruhában és egy szintén fekete tűsarkú csizmában nyit ajtót.

Azokkal az igéző, gyönyörű kék szemeivel néz rám, miközben azon a bájos, édes hangján beinvitál a lakásba. Úgy, mint mindig, most is emberszámba vesz. Előtte és Dóri előtt egy Domina sem vett emberszamba, de még az ex párom, Jázmin Úrnő sem nagyon kezelt emberként, inkább a rabszolgájának tekintett, mintsem a szerelmének.

Adriana azt is tudja, hogy szeretem a szerepjátékokat. Pl: a tanár/tanárnő - diák fiú/lány, anya - fia, apa-lánya, Uralkodónő - alattvaló stb.

Adriana azt mondja, hogy tussoljak le. Utána meztelenül bemegyek a már jól ismert büntető szobába. Legutóbbi foglalkozás óta annyi változás van, hogy az ajtótól balra, bekerült egy dobogó, áll rajta egy tömörfából készült trónon, aminek az ülő lapja, háttámlája, és a karfája is párnázott, puha és bőr borítású. A fenekelőpad középről át kerület mellé, vele szemben, a másik oldalon a már ismerős Andráskereszt, a falon továbbra is ott lógnak az ismerős pálcák, korbácsok, ostorok, paskolók, szíjak.

- Hoztam néhány verőeszközt, kivehetem őket? - kérdezem.

- Pakold csak ki nyugodtan! Ne foglalkozz vele, ha nem egy sorban lesznek, dobd csak le a földre. - mondja, Adriana.

A sporttáskámból előveszem az összes verőeszközt és hanyagul a padlóra dobálom őket.

- Azt hitted itt nincs amivel megverjelek? - kérdezi Adri.

- Tudom jól, hogy szép számban vannak eszközeid, amivel alaposan el tudod verni a seggem. Dóri azt akarja, tudjam meg milyen, ha egy olyan profil fenekelés szakértő ver el velük, mint amilyen Te vagy.

Érdeklődve figyeli a fenyítésemhez hozott eszközöket, majd azonnal Dóri Amerikából hozott lovaglópálcáját ragadja ki a kupacból, és az asztalra teszi. Aztán a vastag szíjakból készítetett bőrkorbácsot is. Utána a paddle kerül a keze ügyébe és így szól:

- Ugyanmár ne viccelj, ez kislányoknak való, majd a falról leakasztja az egyik, hanem a legkegyetlenebb verőeszközt és megkérdi:

- Vertek már el ezzel?

- Igen, nagyságos Adriana Úrnő, de még csak egyszer. Nekünk is van ilyenünk Dorottya Úrnővel.

- Ez az egyik kedvencem - mondja, majd a végével a fenekelőpadra mutat, utasítva, hogy feküdjek fel rá.

- Helyedre!

Gyorsan felfekszem, és Adriana habozás nélkül el kezdi a kezeimet és lábaimat a padhoz kötözni. A köteleket nagyon szorosra húzza, sejtem, hogy miért. Amikor Adriana azt mondja, hogy " helyedre ”, megváltozik a hangja, és a magatartása. Látom rajta, de érezhető is, már alig várja, hogy megverhessen. Érezhető az is, hogy innentől kezdve már egyáltalán nem vesz emberszámba, hanem egy utolsó, senki csicskaként tekint rám, akit most nagyon meg fog verni. Adri is és Dóri is el tudja érni, hogy az az érzésem legyen, hogy nekem, mint a szolgájuknak, valóban a fenekelőpadon, deresen, oszlophoz kötözve, bakkon keresztbe fektetve, vagy más bútoron/pozícióban elhelyezkedve van a helyem. Hol/hogy máshogy? Csakis úgy, ahogy a lehető legfájdalmasabb módonkon meg tudjanak büntetni. Volt szerencsém jópár alkalommal megtapasztalni, hogy a kidomborodó fenékre kimért ütés sokkal jobban fáj, mint, ha egyenesen állva, vagy úgy fekve kapnék ki, hogy nincs a derekam alatt párna, úgyhogy lelkileg felkészítem magamat a nagyobb fájdalom elviselésére.


Folyt köv....