Első találkozásom a BDSM-el

A nyári szünetben történt. Érettségi után, 18 évesen már túl voltam két barátnőn (az egyikkel nem jutottam túl a csókolózáson, a másikkal hatalmas petting csatákat vívtunk, ami nagyon jó volt, de nekem több kellett, így léptem. Ez van ha nincs szerelem.) már túl voltam az első néhány száz(vagy ezer?) maszturbáción, de az áhított szeretkezés még előttem volt. A kis Duna mellett volt telkünk egy üdülősoron. Hetek óta tettük a semmit unokatesokkal, szülőkkel együtt. Nagyon vártam már, hogy lejöjjenek a szomszédok is. Középkorú pár, nagyon dögös hölgytaggal. Kati(37) igazi nő volt. Úgy öltözött, járt, viselkedett. Néha kihívóan rám mosolygott, és élvezte a zavarom, de távolságtartóan beszélt velem. Évek óta ismertem, és gondolatban régóta a szeretője voltam, mikor masztiztam.
Már tavaly felfedeztem egy tuti helyet a kerítés melletti bokrok között, ahonnan remekül megleshettem, mikor félmeztelenül napozott. Gyönyörű mellei voltak. Nem túl nagyok, kis bimbóval. Bársonyos bőr, telt csípő, picit nagy kerek popsi. Imádtam!
Végre befutottak. Így kezdődhetett az én kis titkos akcióm!
A férje innen járt dolgozni. Ilyenkor órákat töltött a kertben, én meg a bokrok között. Néha mint ha felém nézett volna, de nem adta semmi jelét annak, hogy meglátott. Egyik nap délelőtt találkoztunk az utcán. Kedvesen mosolygott, hozzám lépett, és megsimogatta a karom, mondván milyen szép színem van. Mint ha áramütés ért volna. Alig bírtam megszólalni. Rám mosolygott azzal a csábító tekintetével, és közölte, hogy ő is megy napozni.
Nekem sem kellett több, nyomás a rejtekhelyre!
Egyszer csak megjelent egy könnyű kis selyem köntös szerűségben, és előttem lassan lecsúsztatta magáról. Meztelen volt, és nem feküdt le azonnal, ahogy szokott, hanem tett vett, és közben néha felém pillantott. Én persze nem bírtam magammal, és ott helyben elkezdtem játszani magammal. Mikor felpillantottam, ott állt előttem, és engem nézett.
- Ha volna most egy kis időd, átjöhetnél segíteni valamit! – mondta, és már sarkon is fordult.
Én egy darabig csak álltam bambán, és nem értettem mi történt. Aztán összeszedtem minden bátorságom, és bekopogtam hozzá.
- Nyitva! –jött a válasz, és beléptem. Lesütött szemmel botorkáltam a nappaliba, és nem mertem rá nézni.
- Nem vagy te egy kicsit kíváncsi?- kérdezte. Én meg még jobban elpirultam, szinte porig alázott.
- Gyere közelebb! – hangzott az utasítás. Közelebb mentem. A kanapén ült. Először csak a szép bokáját, majd a lábát láttam, mert még mindig nem mertem ránézni.
- Most nézz rám! Félénken felemeltem a tekintetem, és ott ült előttem anyaszült meztelenül, olyan tartásban mint egy úrnő.
-Láttál már ilyet élőben?- kérdezte, és szétnyitotta a lábát. Mondhattam volna, hogy már volt barátnőm, és sokat nyúlkáltam a bugyijában, de eszembe sem jutott. Életem első, gyönyörű borotvált punciját szemléltem elakadt lélegzettel. Csak a fejemet tudtam ingatni, hogy nem, mert hang nem jött ki a torkomból.
-Térdelj ide elém! –mutatott a két lába közé. Én mint egy robot követtem a parancsát, és közben nem tudtam levenni a szemem a puncijáról. Immár ott térdeltem, arcom 20-25 cm-re a csodás vaginától. (most visszagondolva(25év) is tényleg szép volt). Ekkor közelebb tolta a csípőjét, így már majdnem az arcomhoz ért.
-Csókold meg!- jött a parancs. Remegő szájjal értem a kisajkakhoz, és egy gyors puszit nyomtam rájuk. Erre megfogta két kézzel a fejem és magához szorított.
-Nyald!- mondta, ellenvetést nem tűrő hangon. És én életem első punciját nyaltam. Először bizonytalanul, aztán egyre bátrabban. Követtem az egyre sűrűbben jövő utasításokat, hogy épp hol, és hogyan. Élveztem, tanultam, és gyönyört adtam, többször is. Mikor meg akartam fogni a combját keményen rácsapott a vállamra.
-El a kezekkel, tedd hátra, csak a szádat akarom!
Mikor már többször elélvezett, és nekem is sajgott már a térdem, szolt hogy álljak fel.
- Na most mutasd, hogy szoktad csinálni! És én addigi életem álomnője előtt
szégyenkezve kezdtem maszturbálni. Többször utasított, hogy álljak le, csináljam megint, míg végül magom a nappali kőpadlójára lövelltem.
- Most mehetsz! Köszönöm a segítséget! Ezzel bocsátott útnak.
Másnap mint ha mi sem történt volna, ugyan olyan hűvösen szolt hozzám, de szerencsémre nem maradt mindig ilyen távolságtartó, de azt majd legközelebb!