Váratlam látogatás (1)

Úgy alakult, ahogyan minden évben, hogy a Zoltán nap s a Nőnap egy napra esett, így aznap mentünk látogatóba és felköszönteni Zoli barátunkat. A megbeszélt idő előtt jóval hamarabb érkeztünk meg hozzá és mivel az ajtó nyitva volt, így beléptünk és hamarosan már a nagyszobában voltunk és beszélgettünk hármasban Zolival. (Ő nem szereti ezt a napot, jobban szereti a júniusi Zoli napot, ha akkor köszöntjük fel, de mi azért is - minden évben - ekkor jelentkezünk, megyünk köszönteni, hogy cukkoljuk Zolit egy kicsit. 
(Most azonban „készült” ő is egy meglepetéssel!)
Nagyot durrant!!
Még éppen csak hogy leültünk a kanapéra beszélgetni Zolival, mikor kivágódott a fürdőszoba ajtaja és azon kiviharzott egy srác, és azt kérdezte Zolitól, körbe sem nézve:
- Mikorra is jönnek a barátaid? Mennyi időm van még készülődnöm? – kérdezte egy szuszra, de nem tudta befejezni a kérdéseit, hiszen akkor látott meg minket, Zoli mellett ülve a kanapén. 
Ő ránk bámult, mi meg őt néztük meg.
Volt is mit nézni rajta! Hiszen
tök
mezítelen
volt a srác!  
Még csak egy törülköző sem volt maga köré tekerve, hiszen akkor léphetett ki a zuhany alól. Még látszódtak rajta a vízcseppek. De nem csak azok, szerencsénkre! 
Jó magas, szép szál srác volt, úgy 185 – 190 cm-es magasságúnak tippeltem. Vékony, de izmos testtel, vörös szőrzettel mindenhol. A fejétől a farkán át, le a lábain a vádlijáig (még talán a talpán is volt/nőtt selymes szőr ). De jutott abból, már mint a szőrből, bőven a mellkasára, a hónaljaiba, a farka környéki bokorba – és ahogyan megpördült - láthatóan a szép, gömbölyű popóira, no meg a hátára is. A testét nem csak vörös szőr, de sok - sok szeplő is borította. Teljesen beborította.
Szóval mutatós egy srác volt. Aranyos.
Nem jött zavarba, nagyon, pedig az öléből, a dús, vörös bokorból, elég vastag és hosszú, merev farok állt ki, meredt felfelé előre. Az is vörös volt, a makkja környékén, a végén, így valószínűleg nem régen lehetett teljesen „harcra kész”, talán el is „sült”, akkor! 
No meg a farka alatt, jól lelógóan, két nem dió, de nagyobb mandarin, vagy inkább méretes narancs nagyságú „labda” is jól látható/nézhető volt, ami csak úgy himbálódzott a combjai között, a hirtelen lefékezésétől.
Alaposan feltérképeztük a szemeinkkel őt, minden porcikáját.
Nem jött zavarba, még mintha kicsit élvezte is volna, mert kidomborította a mellkasát, hátra húzta a medencéjét s felemelte a fejét és megpördült maga körül, lassan, komótosan. „Mondva”: - Nézzetek és csodáljatok meg.
Mikor sem ő, sem mi nem szólaltunk meg, végül Zoli állt fel és lépett mellé, bemutatva a barátját nekünk és minket a barátjának. Az végre megszólalt:
- Örömmel üdvözöllek Titeket, nálunk. Remélem, jól fogjuk érezni magunkat, közösen, az elkövetkező időben! – kezdte, majd huncut mosollyal folytatta: - Ti már mindent láttatok, ha jól megnéztetek s talán én is megnézhetnélek Titeket?  - szólított fel minket is a vetkőzésre. Barátom már mozdult is, de én megszólaltam:
- Állj, várj! – állítottam le a barátomat, hogy még ne vetkőzzön.
Kíváncsian nézett rám mindenki.
- Azt gondolom, előtte meg kellene beszélni, hogy ki, mit szeretne, illetve nem szeretne meg- és átélni! És főleg kivel! – jegyeztem meg.
- Vagyis kinek mik a vágyai és tabui? – fordította le Zoli az általam mondottakat.
- Igen, így is meg lehet fogalmazni. – helyeseltem. – Nem szeretnék később ebből problémákat! – egészítettem ki.
- Én nem vagyok féltékeny, ezt tudjátok. – kezdte Zoli. – A tabuimat meg ismeritek. – tette még hozzá.
- Én sem vagyok féltékeny, főleg nem, ha előttem történik! – csatlakozott a srác Zolihoz.
- Bármit meg lehet tenni velem, ha én is megtehetem a másikkal. – egészítette ki magát. – Tabuim igazán nincsenek, ha mégis nem szeretnék valamit, vagy már nem szeretném továbbiakban, úgy is szólni fogok. – fejezte be a srác.
- Én dom vagyok s aktív… - kezdtem: - így én dugok, de engem nem lehet! – tettem hozzá. Lehetőleg nyomok se maradjanak, nem szeretem a köpéseket és más testnedveket rajtam, bennem, de a vért sem! Mindent egyébként jók birok. – hallgattam el.
- Én passzív vagyok, teljesen… – jelentette ki a barátom: - és én sem vagyok féltékeny. – fejezte be.
- Hurrá, akkor ez jó menet lesz, sőt több is, váltott „lovakkal”, mert én uni vagyok. – tromfolt a vöröses szeplős srác.
Így elmondva, tisztázva a dolgokat, vágyakat, tabukat, már nem volt akadálya annak, hogy mindenki mezítelenre váltson és alaposan feltérképezze azt, akit még nem látott, vagy érdekesnek, kívánatosnak talált. 
Érdekes módon a srác és én azonnal egymást pécéztük ki, így az én barátom s Zoli egymással foglalkozott a továbbiakban. (A két „csaj”.)
Még az volt érdekes számomra, hogy bár mindenki kijelentette, hogy nem féltékeny, mégis a sráccal bár feltérképeztük egymás testét, végig simogatva azt, mégis míg smároltunk, lassan a fürdőszoba felé sasszézott hátra, majd behúzott oda.
Ott már teljesen és feltétlenül átadta a vezetést és a döntést, irányítást nekem, és végül alaposan felszopott, majd a mosdókagylónak dőlve dugatta meg magát.
Úgy intézte, hogy a merev farka a kagyló alá szoruljon, s miközben dugattyúztam benne, a farka is hozzá- hozzáért a kagyló pereméhez, majd mutatta, hogy mogyorózzam meg a lógó golyóit és kézzel verjem ki a merev farkát.
Kicsit nehezen ment, mert nem nagyon lehetett jól hozzá férni, de megoldottam.
A srác jó nagyot és többszörösen is „lőtt”, ami már a mosdókagylóban landolt.
Gyors lezuhanyozás után kimentünk, vissza a szobába, majd „párcserés” módon folytatódott a „tüzelés” a másik párjával.
Még a végén, újra a srác elém térdelt, fel az ágyra és kérte, hogy újrázzak benne.
Meg is lett, sikerrel.
Közben még kézimunkával újra elküldtem őt is.
Mindenki lezuhanyozott, visszaöltözött, majd megettük, megittuk, amit Zoliék készítettek.
Egy kis ejtőzés - már ki-ki a párja mellett fekve – elnyúlás után a srác újra felgerjedt s miután Zolit alaposan megdugta újra igényelte, hogy ő is sorra kerüljön újra.
A barátom is próbálkozott nála, a srác fel is szopta, de nem voltszámára eléggé kemény s vastag, így én következtem. Hagytam, hogy alaposan felszopjon, felállítson, és többszöri menettel megkúrtam, alaposan, még jártam is benne, kőröztem is sokáig, majd végül „belelőttem” minden maradék adagomat a srácba, illetve a gumimba. .
Így ért véget a névnapi felköszöntés.
(vége)