Szomszéd 3.

Odakint már sötét volt mire gazdám megengedte hogy feláljak a térdelésből. Iszonyúan zsibbadt a lábam, a kezeim majd leszakadtak, remegve álltam fel, lépteim bizonytalanok voltak. Nem csoda hiszen sosem térdeltem még ennyit. Gazdám elküldött tusolni. 10 percet kaptam rá. Természetesen siettem és kész is voltam 10 perc alatt.
-Gyere ide- mondta lágy hangon - beszélgessünk. Meztelenül ültem előtte egy székben.
Hosszasan beszélgettünk egymással, mesélt hogyan került ebbe a világba, miért választott engem, és miért csókolt meg. Ittam szavait, teljesen megváltozott. Jó volt vele beszélgetni.
-Gyere ma aludhatsz velem- mondta- De szigorúan kikötözve.
A háloszobába mentünk, lefektetett és ahogy ígérte kikötözött az ágyhoz. Mellém feküdt és újra megcsókolt. Lágy mosoly jött az arcára.
-Várj elfelejtettem valamit- mondta majd az éjjeli szekrényének fiókjából kivett egy kendőt- Ezzel most bekötöm a szemed-mondta.
Látta, hogy felizgat a dolog, az erényövemet teljesen kitöltötte duzzadó farkam. Elkezdett simogatni és a mellbimbóimat morzsolni. Sóhajtoztam a kéjtől. Hirtelen abba hagyta:
-Jó éjt dagi!
-Jó éjt Uram!

Másnap reggel arra keltem hogy duzzad a farkam az erényövben. Kezeim és lábaim már sajogtak, egész éjjel nem tudtam meg sem mozdítani őket, gazdám gondoskodott a kötelek szorosságáról.
Fogalmam sem volt hány óra. Elkezdtem gazdámat szólítgatni, aki felkelt.
-Jó reggelt Uram!
-Jó reggelt dagi!
-Hogy aludt?-kérdeztem.
-Jól köszönöm-mondta.
-Elnézést, hogy felébresztettem. Kérem oldozzon el, már fáj mindenem.
-Jólvan dagi.
Először a szememről vette le a sálat, majd a lábaim oldozta el, utánna pedig a kezeim. Lábcsókkal köszöntem meg neki.
-Készítesz reggelit?-kérdezte.
-Természetesen Uram-mondtam.
Kiszaladtam a konyhába ahol neki is láttam reggelit készíteni. Megterítettem gazdámnak, magamnak persze nem. Belépett gazdám a konyhába. Kihúztam neki a széket és megcsókoltam a lábát.
-Te nem eszel?- kérdezte
-Csak az engedélyedre vártam Uram-mondtam.
Megengedte, hogy az asztalnál egyek.

Reggeli után elmosogattam.
-Most öltözz fel dagi, megyünk valahova-mondta.
-Hová?-kérdeztem.
-Majd meglátod.
Gyorsan felöltöztem, majd kocsiba ültünk és egy rétre mentünk. Kiszálltunk a kocsiból.
-Most vetkőzz le dagi.
-Igenis Uram-mondtam.
Teljesen meztelenül álltam előtte.
-Ma egy kicsit edzeni fogunk-mondta. Pontosabban csak te. 10 perc helyben futás volt az első feladatom. Nem mondom, lihegtem mire elértem a 10 percet.
-1 perc pihenő-mondta.
Miután pihentem érkezett a következő parancs-
-20 fekvőtámasz.
Én aki egyet sem bír megcsinálni rögtön 20-at? Fekvőtámaszba vágtam magam, lefelé könnyebb volt, de felfelé. Összecsuklott a könyököm és a földre roskadtam.
-Sajnálom Uram. Kérem bocsásson meg, nekem ez nem megy, gyenge vagyok-mondtam már szinte sírva.
-Nem baj, de megfogod kapni méltó büntetésed ezért ha hazamentünk.
-Most pedig 50 felülés.
Az első 25 szinte akadály nélkül ment, a másik 25-öt már lassaban csináltam de sikerült mind.
-100 guggolás, menni fog?-kérdezte kicsit gúnyosan.
Elkezdtem csinálni, meglepően jól ment. Kicsit elfáradt a lábam mire 100-hoz értem.
-Jólvan dagi ez egész jól ment. De a fekvőtámasz ezek szerint nem megy.
-Nem Uram, gyenge vagyok hozzá.
-Öltözz fel, hazamegyünk és ott megbüntetlek.

Folyt. köv.