Álom, vagy valóság 3

Addig fokozta a fájdalmat, míg ismét könyörögni nem kezdtem és csak akkor nyúlt újabb tűért. Most a fecskendő tartotta fogva a bimbóm és úgy szúrta belém a tűt. Amint átért már vette is a következőt, mit sem törődve a tiltakozásommal, és zokogásommal. A testem remegett alatta, a bimbóim nagyon fájtak és ezt még csak tetőzte, mikor kissé visszanyomva a dugattyút szabadon engedte az átszúrt bimbómat.
Az egyik ujját a bimbómhoz érintette és mikor felemelte, egy apró vörös pöttyöt láttam rajta. A vérem volt. Lassan a szájához emelte az ujját és kéjesen lenyalta róla a vércseppet, majd fölém hajolt, és a könnyeim kezdte nyaldosni. A két hatalmas melle a testemhez nyomódott. Az arca milliméterekre volt az arcomtól, így nem láthattam a szemét. Váratlanul a számra tapadt a szája és befúrta a nyelvét. Csókolt. A számban éreztem a könnyeim sós izét, majd a csókja édességét és lassan elmúlt a fájdalom. Úgy csókolt, mint egy szerelmes asszony, egymás szájából lélegeztünk, a nyelveink fogócskát játszottak. Megszűnt a külvilág és megállt az idő.
- Ugye tudod, hogy nagyon élvezlek! – búgta az arcomba, pillanatnyi szünetet tartva, aztán még szenvedélyesebben csókolt.
Nem bántam volna, ha így marad, de ez csak ábránd volt. Amilyen váratlanul lett gyengéd, ugyanolyan gyorsan változott vissza szadistává. Felemelkedett rólam, de csak azért, hogy hátat fordítva ráülhessen a fejemre. Úgy helyezkedett el, hogy a puncija a számnál legyen és még levegőhöz is juthassak.
- Annyira oda vagy a puncim ízéért, hát nyaljad! Lefetyelhetsz kedvedre, van mit! – hallottam a hangját.
Valóban. A nemi szerve csupa lucsok volt. A szeméremajkai nedvesen, duzzadtan nyíltak szét, mint egy virág szirmai, és a kehely ontotta a nektárt. Sikerült megfeledkeznem a helyzetemről és önfeledten nyaltam Úrnőm pináját, miközben a simogató érintését éreztem az ágyékomon. Nem láthattam semmit, az arcom szinte eltűnt az Úrnőm feneke alatt.
Hirtelen a már ismerős fájdalom hasított belém, valahol a köldököm alatt. Éreztem, ahogy a hideg tű a bőröm alá hatol, majd pár centivel arrébb ismét átszúrja a bőrt. A hangomat elfojtotta a számra tapadó pina, csak a testem rángása jelezte a fájdalmat. Rövid szünet után megismétlődött az érzés, pár centivel lejjebb. Nem kellett látnom mi történik, pontosan tudtam. Úrnőm tűkkel szúrja át a hasam alsó részén a bőrt és szisztematikus pontossággal halad az ágyékom felé. Nem is maga a fájdalom volt elviselhetetlen, hanem a felismerés, hogy mire készül, mert ez nyilvánvalóvá vált.
Már 5 tűt szúrt belém és elérkezett a farkam tövéhez. Vártam a következő szúrást, de helyette teljesen mást éreztem. Puha ajkak fogták körbe a hímvesszőm és szánkáztak végig rajta. Nem erre számítottam, de cseppet sem bántam, szinte hálásan fúrtam a nyelvem az asszony testébe, amilyen mélyen csak tudtam, a kehely újabb adag nektárral nyugtázta a tevékenységem. A farkam fokozatosan kezdett merevedni az Úrnőm szájában és én hülye, el is hittem, hogy örömöt akar szerezni nekem.
Eszében sem volt. Mikor fél merevvé váltam megfogta a makkom és feszesre húzta rajta a bőrt, aztán már döfte is bele a tűt. Mozdulni sem mertem, csak ordítottam, mint akit nyúznak. Legszívesebben beleharaptam volna a puncijába, de nem mertem. Sietség nélkül szúrta át a bőrt a nemi szervem tövében.
- Hallgass szolga és nyald a seggem! - mondta, úgy helyezkedve a fejemen, hogy a végbélnyílása legyen a számon és szinte teljes súlyával rám ereszkedett. Minden levegőért meg kellett küzdenem.
Amint átért a tű már nyúlt is a másikért, aztán a következőért. Négyszer éreztem, szúrást a farkamban, az utolsót, éppen a makkom pereme alatt. Iszonyúan fájt és csak abban bíztam, hogy beéri ennyivel. Elfojtott hangon zokogtam és kényszeredetten nyaltam az Úrnőm seggét, hogy ne ösztökéljem további kegyetlenségre.
Lassan emelte fel a csípőjét és szállt le a fejemről. Levegőért kapkodva ziláltam, az arcom könnyben és a nedveiben ázott. Elégedetten nézett végig rajtam, már az ágy mellett állva.
- Egyre jobban tetszel nekem!
Erőt véve magamon néztem végig a testemen, és amit láttam az nem volt megnyugtató. Úrnőm tűpárnát csinált belőlem.
Míg én magammal voltam elfoglalva, Ő cigarettára gyújtott, aztán leült mellém az ágyra és a testemen átnyúlva csipeszeket vett a kezébe.
- Hamutálat! – szólalt meg mosolyogva.
Ösztönösen tátottam ki a számat. Az arcomba fújta a füstöt, aztán a kitátott számba verte a cigarettája hamuját, majd az egyik mellbimbómra rakta a csipeszt. Folytatódott a tortúra, bár ez kevésbé volt fájdalmas, legalábbis egyenlőre. A melleim után a heréimre is csipeszek kerültek, de még mindig nem elégelte meg a testem kidíszítését.
A cigijét a számban oltotta ki, nem törődve a fájdalmammal és megparancsolta, hogy egyem meg a csikket. Bármit megtettem volna, csak legyen már vége. De hiába. Úrnőm nem osztotta a véleményem.
Egy vastag gyertyát vett fel, ami egy üveg tartóban volt és miután meggyújtotta, letette az éjjeliszekrényre, majd egy másikat is meggyújtott. Egy percig sem gondoltam, hogy hangulatvilágítás céljából gyújt gyertyákat, mint ahogy nem is ez volt a szándéka. A testemet fürkészve telette az időt, időnkét megigazítva valamelyik csipeszt, aztán felvette az elsőnek meggyújtott gyertyát. Az üveg alján összegyűlt a megolvadt viasz. Az égő gyertyát a testem fölé tartotta és megdöntötte a poharat.
A forró viasz 25 centi magasságról csepegett a bőrömre, égető fájdalmat okozva. A melleimet szemelte ki célpontnak, a fájdalom csak addig tartott, míg a viasz megszilárdult, de a cseppek folyamatosan érkeztek, így szinte állandósult a fájdalom. A fogaimat összeszorítva tűrtem, de az Úrnőm elégedetlenek látszott. A kezében tartott gyertya süllyedni kezdett, már alig 20 centire volt a testemtől. Az égető fájdalom hatványozódott. Minden csepp után összerándult a testem és már nem bírtam ki sziszegés, ordítás nélkül. Kínzom elérte a célját, élvezettel csepegtette rám a viaszt, gyönyörködve a vergődésemben. Egyre szaporodtak rajtam a viaszpettyek.
Hirtelen megbillent az Úrnőm kezében a gyertya és a hasamra öntötte a pohár tartalmát. Vonyítottam, mint a sakál, a legnagyobb megelégedésére. A viasz egyben szilárdult meg a hasamon, alig valamivel a tűk felett. Csak nagyon lassan szűnt a fájdalom és a testem vonaglása, könyörgő tekintettel, könnyes szemekkel nézem a kínzómra.
Megnyugodva láttam, hogy leteszi a gyertyát, és mosolyog, de a szemei félelmetesen csillogtak, a megnyugvásom pillanatok alatt szertefoszlott. Már emelte is fel a másik gyertyát, ami jó félig elégett, a láng a folyékony viasz fölött lobogott.
A poharat az ágyékom fölé tartotta kb. 20 cm. magasságban.
- Vegyél nagy levegőt! – utasított.
- Neeeee, Úrnőm! Kegyelem! - ordítottam fel mikor felfogtam mi a szándéka.
- Ezt, már régóta ki akarom próbálni! Nincs kegyelem! Tedd, amit parancsoltam a sajátérdekedben! – válaszolta hajthatatlanul.
Mi mást tehettem volna. Alig, hogy teleszívtam a tüdőmet levegővel, máris megdöntötte a poharat, és az egész tartalmát ráöntötte a nemi szervemre. Minden eddiginél iszonyúbb kínt éltem át. Valósággal dobáltam magam az ágyon, nem törődve azzal, hogy a végtagjaim ki akarnak szakadni és tele torokból ordítottam. Úrnőm elégedett volt. Letette a gyertyát és fölém hajolt, leszorítva a karjaim az ágyra. A fedetlen mellei ott hullámzottak az arcom előtt, hihetetlenül nagyra duzzadt bimbókkal
- Csókold meg őket! – parancsolta annyira fölém dőlve, hogy elérhessem a melleit.