Életellenes kiállítás

A nő csak egy fekete fehérneműt húzott magára és a jótékonyan mindent takaró földig érő hófehér bőrkabátját. Belebújt tűsarkú cipőjébe, feltűzte a haját, s nekilódult az utca sötétjének. Megállt az épületnél, melynek ajtaján a következő felirattal plakát díszelgett: Életellenes kiállítás.
 A kiállítóterem fülkéjénél vásárolt egy jegyet, s bevetette magát a tárlat egyik termébe. A hangszórókból különös vérfagyasztónak tűnő sikolyok hallatszottak, mély morgással, dübörgéssel kísérve, amire minduntalan megegyezett magával, hogy mindez csak a bemutató része. Pár ember lézengett a szeme előtt csupán, azok is inkább egyedül merültek el a látvány- és hangorgiában, mintha valami bűnös-bűvös tevékenységet folytatnának éppen tiltott módon. Bizarr volt az egész, gyilkosságok mozzanatai rémlettek fel a képanyagban és tompa -éles zajok váltakozva rántották be a látogatót a különös érát sugalló kiállítás hangulatába.
A nő próbált elvonatkozni, bár ez neki soha nem ment igazán, hisz képtelen volt egy horror filmet megnézni, leginkább a görcsösen a fotel párnájába maró ujjai maradtak meg benne emlékképekben és  a jeges rémület, ami mardosta, hiába tudatosította magában, hogy mindez csak fikció. Képtelen volt kivonni magát a valóságtól elrugaszkodott világból, s valamiféle kéjes mámor feszítette belülről, mintha szereplőjévé kívánna válni ezen eseményeknek.
Szexuálisan felajzotta a kegyetlenség és a materialista valóság amivel a bűncselekmények áldozatait kivégezték. Áldozat akart lenni, ott és most. Kicsi korától hajtotta ez a veszélyes és talán szuicid vágy, amivel nehezen birkózott. Felnőve talán nem is akart, egyfajta sorsfolytonosságnak gondolta.
Próbált lemaradozni a többi látogatótól, hogy a pusmogásuk véletlenül se zökkentse ki az elé táruló látvány világából. A vér és fájdalom ami a képekről visszanézett rá, csak ösztönözte vágyait. A hangok belemerítették teljesen a furcsán-depresszáns és izgató világba, így egy pillanatra a falhoz lépett és a fejét neki döntve hunyta le a szemeit, hogy még jobban átadja magát az élvezetnek.
Ekkor két kéz nyakára fonódó ujjai zökkentették ki csendes virtuális pettingjéből, és a vágyott férfi suttogása, mely egészen közelről csiklandozta a nyakán a pihéket, ahogy mögé lépett.
-Remélem élvezi, kedves!-duruzsolta elviselhetetlen érzéseket okozva az agyában a férfi, és a nyakán lévő fogással terelgette tovább a következő kép elé. A nő  nagyot sóhajtva lépett tovább, a nyakán lógó testet teljesen átadva a biztonságot nyújtó férfikéznek, s a képanyagra meredt. Fiatal lány képe volt rajta eltorzulva holtan, testét ékesítő válogatott kínzásnyomokkal tarkítva. Mégis az arc dominált. Ha a testét lefedték volna is megindul az ember fantáziája, látva érezve maga előtt, vajon mi válthatta ki ezt a reakciót.
A férfi közben jótékonyan az egyik kezével a kabát magasan felnyúló hasadékán át a fenekébe markolt úgy, hogy teljes fedést biztosított testével a kéretlen szemlélődők számára. Távolról talán szimpla párnak tűnhettek, akik némán, szorosan egymáshoz simulva nézelődnek a teremben. Kíméletlen hörgés és sikoly töltötte be a termet, a nő  legszívesebben együtt sikoltott volna az áldozattal és ösztönösen a férfi kézfejére tolta a popsiját. A férfi hidegen és mereven tartotta magán és a tarkóját fogó kézre helyezte a hangsúlyt. Próbálta kirebbenteni az egyensúlyából a nőt, aki lábujjhegyen célozgatta meg a következő lépések helyét.
  Ekkor spontán hátrahajtotta volna  a fejét a férfi vállára, hagyva, hogy ott rögtön erőszakkal tegyen magáért jót, s a hangszórók által közvetített zajok mögé burkolózva kiadhassa magából azt ami kikívánkozott belőle. Egyszerre volt kínos és kéjes, a férfi jó érzékkel tolta vissza a jelenbe a nőt minden alkalommal, amikor a kéjes ernyedés jeleit felfedezni vélte rajta. Elza szeretett volna legalább lopva  a szemébe nézni, de a tekintetét kereső próbálkozásokat a férfi ügyesen elhárította. Az orgazmus közeli állapotokat egy-egy jól időzített pozícióváltással szabályozta, amire a nő egyre növekvő lihegése egyértelműen meggyőzte róla, hogy a helyes úton jár.
Közben a kiállítás végére értek, a nő valami homályos fátyolon át lépdelve nem is értette, hogy élte túl a 23 termet, és valósággal képen csapta a kijáratnál fogadó fényáradat. A férfi a kezeit lecsúsztatta róla, s finoman az ujjával a nyakát tolva terelgette kifelé bódultságából.
Az utca hidege megcsapta a nő arcát, megborzongott és segítségkérőleg fordult a férfi elé, aki ismét elhárította közeledését.
-Látja azt a nagy parkolóházat, kedves? -mutatott az utca közepén álló szürke betontömbre.
-Menjen oda, és az 5. szintre vitesse fel magát a lifttel! Ha felért, álljon háttal a feljárónak és várjon meg ott!-suttogta a fülébe, s mire a nő becélozta az épületet, a férfi már sehol sem volt.
Riadtan nézett körül, mintha álmodta volna az egészet, s csendesítve lépteit a parkolóház felé indult. Lábujjhegyen lépdelt, mintha a cipője fémsarkának kopogása bárkit is zavart volna. A nagy fémajtóhoz érve még egyszer körülnézett, s a kapcsolót keresgélve a lifthez botorkált.
5. szint. Megnyomta a gombot fülkében mire az ajtó hangos csattanással záródott rá, s a kijelzőt bámulva feljutatta a kívánt emeletre. Élesen nyikorgó hanggal kinyílt a lift ajtaja, Elza kilépett a vibráló neonokkal megvilágított elhagyatott szintre, s jóleső biztonságérzettel konstatálta, hogy a férfi autója ott áll a sarokban. Több autó nem volt a szinten, így pár lépést előre lépett és a mozgásérzékelő a mozdulatlanságára néma sötéttel reagált. A szeme lassan hozzászokott a szürkülethez, dideregve várta, hogy történjen valami. Nem keveset várt, végtagjai már zsibaddtan jelezték, hogy az öltözete nem kielégítő ebben az időben, a  teste teljes lúdbőrben úszott, mikor is a lift morajlása felhangzott.
Hangosan felsóhajtott, s megadóan , fejét hátrahajtva várta, hogy birtokba vegye a férfi. A lift ajtaja már az ismert nyikorgással feltárult, de legnagyobb meglepetésére két ember léptei közeledtek felé hátulról. Félelmében megmerevedve állt ott tovább és nem mert hátra nézni.
-Ó, hát itt van, vár mozdulatlanul!-hangzott fel egy idegen hang és a következő pillanatban egy ismeretlen illatú testet érzett hátulról a testéhez simulni, majd egy másikat szemtől szemben látott maga előtt.
-Kedves játékszer!-mondta az a szemébe nézve egészen közelről, s a földre nyomta a tarkójánál fogva a nőt. A mögötte álló férfi lecsatolta a derékszíját és a térdelő nő széthajló kabátnyílásán át előtüremkedő hátsójára húzott egyet. A másik egy nyakörvet csatolt rá és egy pórázt ráakasztva megindult vele a kocsi irányába. Elza fájdalmasan felsikoltott a csapás érzetére, s az ismétlődő metódus hatására egyre közelebb mászott az autóhoz.
Különös ritmust diktált a mögötte lévő férfi, a térdei már kivörösödve reagáltak az érdes beton okozta behatásokra.
-Tovább!-mondta kíméletlenül az őt hajtó férfi, amikor riadtan hátranézve próbálta szemügyre venni őt. A pórázos alak kéjesen vigyorogva nézegette hátrafelé fordulva minden mozdulatát, amit az autó hirtelen felvillanó reflektora szakított meg. Elza hirtelen a szeme elé kapta a kezét, elvakította a fényáradat, s mire feleszmélt a két férfi eltűnt mellőle, s póráza vége lankadtan feküdt előtte a parkolóház porában.
Az autó ajtaja kinyílt, s a vágyott férfi lépett ki rajta. Odasétált a nő mellé, s a póráz végét a kezébe fogva beültette az autó anyósülésére.